Szerelmes ifjú, hő szívével
Mindég csak ott, csak „Nála” van,
Bármit tegyen, bárhogy legyen, csak
Az „Édest” látja untalan.
Ha ébred, első gondolatja:
Alszik-e még szép angyalom?
S képzeletét napközben feléje
Űzi, hajtja száz alkalom.
Ha virágot tűz gomblyukába,
Ha számol, ír vagy referál,
A lányka, az az égi tündér
Mindég ott van, előtte áll…
Ha cimborák közé megy este,
Kikkel maholnap már szakít,
Bárkiért ürül a pohár – ő
Koccint és gondol – „Valakit”.
S fejét, szívét az édes mámor
Ringatja, mint sajkát a hab,
S egy kéjes érzés súgja halkan:
– Nem messze már a boldog nap…
S hazatérőben, mikor a hold
Halovány fényét szórja szét,
Kipeseli a szűzi hóba
Imádottja édes nevét.
Forrás: www.eternus.hu – Réthy László versei
