Ha mondom: hideg van, te forrsz melegedben,
Ha melegem vagyon, te fázol mentédben.
Ha én fehéret mondok, dunnogsz te feketét;
Nyúlok, ha kapához, te fogod az ekét.
Ami énnálam szép, azt te rútnak mondod;
Amit bizonyítok, te aztán tagadod.
Hogy hát véget vessünk, íme csak azt mondom:
Ó, be jó ember vagy! Tagadd. Semmi gondom.
Forrás: www.eternus.hu – Endrődy János versei
