Beszélj hozzám, mondd újra el,
hogy a világ botrány,
de holnap mégis élni kell.
Én nem vagyok idegen,
fekszem a szíveden
és hallom, hogy dobog.
A fekhely mellett most is töltve áll
a hűs borospohár,
itt érzem, otthon vagyok.
(Nem is tudod, milyen nagy dolog…)
Én ordítok néhanap,
tudom, hogy bántalak,
csak szidlak a semmiért.
Hiányzik néha egy kis fájdalom,
máskor meg nem bírom
azt, hogy folyton megkísért.
Adj hitet és elhiszem neked,
hogy élni szebben is lehet,
sok okos megvet és nevet,
de te észre se vedd, csak adj hitet!
A szájak szélén gyűlölet
és harag remeg,
a világ nagy beteg.
De boldog vagy, hogy van kit féltened,
egyetlen életed
ennél komolyabban nem veszed.
Próbáltam hős lenni és szent,
nekem egyik sem ment,
magamon veled nevetnék.
Játékos vagy, mint egy nagy gyerek,
a legdurvább fegyvered
a békülésre képesség.
Adj hitet és elhiszem neked,
hogy élni szebben is lehet,
sok okos megvet és nevet,
de te észre se vedd, csak adj hitet!
Beszélj hozzám, mondd újra el,
és adj hitet!
Forrás: dalszöveg
