te vagy nekem a krumplihéj
hogy, kibírhassam holnapig
hóban egy bögre forró tea
hogy ne fagyjak meg reggelig
te vagy az ember, hogy megbocsássak
mindenkinek, önmagamnak is
amíg a válladon elsírhatom
hogy megbántottak és hogy rettegek
néha azt hiszem halott vagyok
s már oszlom
neked tiszta a szemed
és van remény hiszen szeretlek
meggyalázva is holtomig
téged ölnélek meg, ha magamat
és néha elmosolyodsz bennem
s én tovább hordalak
Forrás: Lélektől lélekig
