Megtudhatod most, ha e tárgykörben kutatsz,
mért él a föld alatt a rút esőkukac.
Rágódott rég egy kérdésen a földigiliszta:
Mért utálja őt az ember, hiszen olyan tiszta?
Nem volt képes felelni rá a sok oktalan állat,
hogy terem az emberszívben undor és utálat.
Végül megsúgta egy csendes esti órán
a svábbogár, azaz német ajkú csótány:
– Hör mal zu! Én tudok esztet! Nekem van a lakás
srévizavi a ház mellett, bei dem szemétrakás.
Én látok, ha spacirozni pemászok a házba:
tetejüktől talpukig fel vannak ruházva.
Hogyha téged nézlek, so én magamnak is
restellem.
Nem szégyellsz te magad, du Schwein,
így anyatojtm eztelen?!
Nix toll, nix szőr, csupasz potroh mutogatja!
Muszáj neked strimflit húzni, ein ing
meg egy gatya!
– Ingem, gatyám sohasem lesz, én ezt
meg nem érem!
– Szólt a kukac és föld alá vitte a szemérem.
Forrás: Szeretem a verseket
