Szabó Lőrinc – Lóci elalszik

Azt hittük, már rég alszik, és
egyszerre frissen, hangosan
megszólalt a szomszéd szobából
    Lóci, a kisfiam.

„Anyuka, kit temetnek el?”
– kérdezte; és mi, a nagyok,
összenéztünk, és a szemünkben
    veszély volt és titok,

hogy mire gondol Lóci és
mitől fél, hol jár az esze,
s a meglepetés zavarában
    nem felelt neki senki sem.

„Kit tesznek le a föld alá?”
– sürgette most már a gyerek.
„Azt, aki meghalt” – szólt az anyja
gyorsan és nevetett.

„A-azt?” – békült meg a kicsi,
felejtve minden rossz gyanút.
„Csak azt?… Akkor jó!” – tette hozzá
    és most már elaludt.

Forrás: Lélektől lélekig