Szőcs Kálmán – Te is tudod

Esik eső,
szakad, szakad,
szeretnélek,
de nem szabad.

Te is tudod,
tudom én is,
nézzük egymást
mégis, mégis.

Törvény, szokás,
szabott szabály,
ajtó, asztal,
ház a határ.

Te is tudod,
tudom én is,
várjuk egymást
mégis, mégis.

Beborul, és
kinyíl az ég,
minden éjjel
megyek eléd.

Te is tudod,
tudom én is,
messze vagyunk
mégis, mégis.

Forrás: szeretem a verseket