Az életnek nevezett nagy térségben –
Madár vagyok, égen dallal repülő.
Madár nyoma meglátszik-e az égen,
Dalát hallja csodás kert, a lent ülő.
Az életnek nevezett nagy mélységben –
Hullámokkal fröcskölődő csepp vagyok.
Hullám nyoma meglátszik-e fövényen,
Víz ezüstje part magasán nem ragyog.
Az életnek nevezett nagy hegységben –
Ott vagyok én egy szurdokban, fák alatt.
Platán csúcsa ezüstlik már a dérben,
Ó, barátom, hó lepi a kő-falat.
Az életnek nevezett nagy szín-térben –
Szereplő vagy, néznek sikert és bukást.
Barátom, míg jön végső szín, függöny-éj,
Szerepeid váltják, rosszak, jók egymást…
Forrás: Lélektől lélekig
