Gősi Vali: Lélekúton

A titok néha mélyen megbújik
de te ne add fel, s rátalálsz
utad során egy hűséges társra,
s nem lesz több hamis vallomás.

Ha kitaláltad önmagad titkát,

s nem rejti maszk már lényeged,

valami tiszta, csillogó fénytől

ragyog majd mindig a két szemed.

Széthull a fény, és nyalábján végre

mosoly születik arcodon,

s e néma, szégyenlős biztatásra

fénycsókot lehel az ajkadon.

Feltárul – ahogy az első csókra –

a rejtőzködő, nagy titok,

s szelíden súgja, alig hallod:

  • hidd el, ez tényleg ÉN vagyok!

E fénylő, tiszta, derűs világban

lehulló álarcod mögül

felderül valódi, tiszta éned,

és lágy dal fakad ott legbelül.

Gyönyörű dal szól, s mindenik dallam

neked szól, rólad mesél:

önmagad mélyén hallgató lényed

dalolja halkan: ez vagyok én…

Forrás: Lélektől lélekig