Éjfélkor az égen a csendből elő
Angyal szállt, zengedező.
Felhőseregek, csillag-miriád,
A hold hallgatta dalát.
Mily boldog a lélek – ilyen szava kelt –
Amíg hona édeni kert.
Jóságos az Úr! – öntötte szelíd,
Hű szíve dicséreteit.
Csecsemő-lelket vitt – átölelé –
A könnyek völgye felé.
Elszállhat a dalból a szó idelenn:
A dallam, a hang sohasem!
Szennyezte, gyötörte soká a világ,
De emelte a lelket a vágy.
S nem adta az égi zenét amíg élt
A földi üres dalokért.
Illyés Gyula fordítása
Forrás: Lélektől lélekig
