Élt egy aranyhajú királylány
valaha, sok-sok év előtt,
ki tudja, milyen föld határán,
s élt Yra tündér, aki, drágám,
irigyen bosszút állt a lánykán,
és kinccsé változtatta őt.
Élt egy aranyhajú királylány
valaha, sok-sok év előtt.
Rejtett kincs lett a föld ölében,
épp mikor nyílt az orgona.
A tündér elbűvölte, régen,
rejtett kinccsé a föld ölében.
Ott sírt magányosan szegény lenn,
sírt, nem volt semmi vigasza.
Rejtett kincs lett a föld ölében,
épp mikor nyílt az orgona.
Tündére vagyok a mohának,
szólt a lányhoz egy röpke hang.
Szelíd hang volt, suttogva támadt:
Tündére vagyok a mohának,
kék nefelejcsek koronáznak.
Szegénykém, miért sírsz itt alant?
Tündére vagyok a mohának,
szólt a lányhoz egy röpke hang.
Jön majd egy ifjú egyszer erre,
az bánatodat elveszi,
szólott a tündér csicseregve,
jön egy hű ifjú egyszer erre,
ki megkívánna, megszeretne,
és az aranyat megveti.
Jön egy hű ifjú egyszer erre,
az bánatodat elveszi.
Száz évig várt a lányka csendben,
míg ott valaki elhaladt,
büszke lovag, rettenthetetlen
– száz évig várt a lányka csendben –,
szegény hős volt, de győzhetetlen.
Fogta s vitte az aranyat.
Száz évig várt a lányka csendben,
míg ott valaki elhaladt.
Beletették egy bőr iszákba,
és a királylány zokogott.
Gyöngéd volt, szép volt, de hiába,
ha láthatatlan volt az árva.
A hőst egy rabló holtra vágta,
és az iszákkal elfutott.
A bőr iszákban a leányka
láthatatlanul zokogott.
Búsult szegényke szolgasorsán,
s hogy jajgatnia sem lehet.
Süvöltött az északi orkán.
– Búsult szegényke szolgasorsán –
de tanú volt a vér omoltán,
s bosszút állt a gyilkos felett.
Búsult szegényke szolgasorsán,
s hogy jajgatnia sem lehet.
A szabadító, koldus igric
szólt: „Ilyen kincset soha még!
De fütyülök rá! Kósza bikfic,
én, szabadító, koldus igric,
lányra vágyom, egy lányra mindig.”
Erre a lány elébe lép.
S a szabadító, koldus igric
szól: „Ilyen kincset soha még!”
Ez az aranyhajú királylány
históriája, szép szívem.
Mi a neve? Ki tudja, drágám!
De okulhatsz históriáján,
kit ellensége, bosszút állván,
kinccsé varázsolt irigyen.
Ez az aranyhajú királylány
históriája, szép szívem.
Rónay György fordítása
Forrás: Lélektől lélekig
