Bár ő is tudta Angelotti rejtek-
helyét s megmondta rögtön Scarpiának,
mikor a vallató a foglyul ejtett
festőbe tépett, mint veszett vadállat:
ő mégsem áruló. Az ideálért
feladott egy közömbös ismeretlent.
(Egy művésznő amúgy csak festve lát vért,
s hiába jár áldozni, gyónni – nem szent.)
Mindig így élt: esendően s szeretve.
Nem konspirált, nem vitte rá a lelke,
de kést fogott a döntő pillanatban.
Mert alkalom szüli – akár a tolvajt –
a hőst is: szégyen és nem fájdalom hajt
emberré lenni minket, hogyha baj van.
Forrás: Lélektől lélekig
