Úgy szorítom magamhoz emlékedet mint egy igazi testet
És amit kezem szépségedből majd valóban megragadhat
Az amit talán valóban megragadhat egyszer belőle
Valóságosabb lesz-e vajon
Mert hiszen mit is lehet megragadni a tavasz varázslatából
Az ami belőle miénk lehet nem még kevésbé valóságos
Nem még tűnékenyebb-e mint az emlék
De a lélek messziről is meg tudja ragadni a lelket
Még mélyebben és teljesebben is
Mint a test amely testet ölel
Az én emlékem előttem olyan mint a Teremtés képe lehetett
Isten előtt a hetedik napon
Madeleine én drága alkotásom
Akit oly meglepetésszerűen hoztam a világra
Második születésed
Nizza Les Arcs Toulon Marseille Prunay Wez Thuizy Courmelois
Beaumont-sur-Vesle
Nagy-Mourmelon Cuperly Laval St-Jean-sur-Tourbe Les Mesnil Hurlus
Pethes les Hurlus Algir Oran
És csodállak én alkotásom
Olyanok vagyunk egymásnak mint a nagyon távoli csillagok
Amelyek elküldik egymásnak fényüket
Emlékszel-e
Hogy járt
Házról házra a szívem mint a koldus
S te olyan alamizsnát adtál amely gazdaggá tett örökre
Mikor fényesíthetem ki csizmámat
A nagy lovaglásra
Amely újra hozzád repít
S te várni fogsz ujjadon
A szegény kis alumínium-gyűrűkkel amelyek sápadtak mint a távollét
S gyöngédek mint az emlék
Szerelmünk fémje fém amely a hajnalhoz hasonlít
Ó Betűk drága betűk
Kik az én betűimre vártok
Nincs drágább örömöm
Mint lesni a nagy síkon ahol tátongó vágyak a lövészárkok
A sápatag fehér lövészárkok
Lesni a postakiosztó érkezését
Légyrajok kelnek a nyomában
Az ellenség amely meg akarja akadályozni jövetelét
S ahogy olvaslak egyszeriben
Végtelen zarándokútra indulok veled
Magunk vagyunk
S én neked dalolok szabadon és vidáman
S csak a te tiszta hangod válaszol nekem
Ideje volna már ez összhangnak kiszállni
E szegény esztendők vérhabos tengerére
Hol a nappal cudar ahol a nap a seb
Amelyen elfolyik a világ élete
Ideje volna már indulni Madeleine-em
Somlyó György fordítása
Forrás: Lélektől lélekig
