Út minek elsuhanó fenyői és galagonyái
jelzik hogy futok – ahol a frissen kaszált fű
a talphoz simul a kutya pedig a forráshoz vezet –
ott szilárd reménnyel nyújtott kezek
és félig a torokban rekedt kérdések:
mi az igazság és létezik szerelem?
Minden háború esztelen és minden bűbáj
hiábavaló a tűzpróba s a nyakra kötött kő
ki sosem szeretett az e félelmet nem érti
ki sosem sírt annak az öröm mindig közömbös
marad: napok reménytelen halma egy válaszúton
csak a csillagok fölöttünk csak a hit él bennünk
Fordította: Zsille Gábor
Forrás: Lélektől lélekig
