A falu szélén, az út melletti templomban fából faragott istenség szobra állt. Egy járókelőnek vizesárok keresztezte az útját, elcipelte a szobrot, hídként átvetette az árkon, és keresztülment rajta. Másik járókelő megsajnálta az istenséget, visszavitte a helyére, ám a képmás megharagudott, mert ez az ember nem mutatott be áldozatot neki. Megátkozta, hogy fájduljon meg a feje.
Az alvilági szellemek elképedtek.
– Büntetlenül elengedted, aki átgázolt rajtad, megátkoztad, aki segített. Miért?
– Hát nem értitek? – kérdezte az istenség. – A jó embert könnyebb bántani.
Fordította: Striker Judit
