A fák alatt, közel a házhoz
így szólt a férfi asszonyához:
Tudd meg, te vagy az életem,
te vagy a sóm, a kenyerem.
Hűs hajnalom, munkás napom,
hazavezérlő csillagom,
tövisek között áfonya!
Ha nem lennél, engem ki várna?
Te vagy a lelkem téli álma,
de ő… a tavasz mámora!
Forrás: Lélektől lélekig
