két hónapja várom hasztalan
és semmi és múlik napra nap
már ott lennék veletek
buta latolgatás taktika
egy légynek sem ártottam soha
ideges és nyugtalan vagyok
nem is tudom mit akarok
és miért és otthon mit csinálok
két hónapja a senkiföldjén
elhagyott barátaimra gondolok
némelyik meg is haragudott
önző vagyok és ostoba úgy véli
a csikorgó kínt nem lehet elmesélni
reménytelenül többértelmű a beszéd
se itt se ott a senkiföldjén
ténfergek és kapkodok
nem köt ide senki semmi
nem bánkódom nem panaszkodom
de elég volt a cella-magány
a végső próba jön cinikusan így mondanám
s ha rám szakad ismét az éjszaka
magam akartam szétporlik a vágy is
Forrás: Lélektől lélekig
