Immáron ötven
esztendő szakadéka
tátong mögöttem.
De hol a palló,
az az egyszál, amin én
idáig jöttem?!
Ing-leng törötten.
Valóságos csoda, hogy
embert nem öltem!
Csak jöttem, jöttem,
ballagtam sarki fényben,
caplattam ködben,
s nem könyörögtem
soha senki fiának,
nem könyörögtem – – –
Állok itt gyöngyben.
Ajkamon csönd lakatja.
Törd fel, Szerelem, törd fel!
Forrás: Lélektől lélekig
