Majd ha írott emlékké lesznek
A szenvedély tévútjai,
S földi helyét dicső nevednek
Kebelbarátod vívja ki,
S némán pihen tested a földben,
S véred, mely zajdult szertelen,
Míg szívedben küzdött dühödten
Gyűlölettel a szerelem,
Ha a közvélemény elébe
Jutsz és fejedet csüggeteg
Lehajtod s érzed: szégyen érte
Szeplőtelen szerelmedet,
Ki vággyal, bűnnel ködbe vonta
Fiatalságod napjait,
Azt az időt – kérleld szorongva –
Ne idézze sértőn megint.
Szólj a sunyi tömeg előtt majd:
Ám, törvényt más szab mireánk,
Te szenvedéssel megváltottad
A megbocsátás szent jogát.
Szily Ernő fordítása
Forrás: Lélektől lélekig
