Ezekért a szavakért,
egyedül ezekért tanultam meg beszélni.
Ki zárkózott vagy és hallgatag,
akár az Isten szemében megülő fények,
neked mondhatom egyedül csak el:
a vérünkben égő, vad terek
miképp töltik be a fáradt, közönyös világ hiányait.
Szerelem, vagy csak a fájdalom vonzása
e mindig visszatérő együttlét
a gyorsan elvirágzó fák alatt,
a halálra és zűrzavarra ítéltek
összekapaszkodó és szétváló sóhaja,
könny és végtelen tisztaságú fegyelem.
Csak ezt, a hasonlóság és megértés
néma, baromi imába csukló dadogását
gördítjük nyelvünk hegyétől a hat láb
puszta földig.
Forrás: Lélektől lélekig
