Furcsa ajtók vannak Khoraszánban:
mindnek rózsa szórva küszöbén.
Egy merengő péri él a házban.
Furcsa ajtók vannak Khoraszánban:
egyet sem bírok kinyitni én!
Van elég erő a kezeimben.
Hajam réz, s aranyszínű, finom.
Szól a péri szépen és szelíden…
Van elég erő a kezeimben.
S azt az ajtót nyitni nem birom!
Mire jó vak mersze bús szivemnek?
Mire jó? Dalom kinek irom,
hogyha féltékennyé Sága nem lett,
ha az ajtót nyitni nem bírom?
Mire jó vak mersze bús szivemnek?
Most orosz hazámba visszatérek,
Perzsia, tőled bucsút veszek?
Elhagylak vajon örökre téged,
mert szeretem szülőföldemet?
Most orosz hazámba visszatérek.
Isten hozzád, Isten veled, péri!
Az ajtók nem nyíltak énnekem.
Jaj, be szép volt érted kínban égni!
Rólad szól hazámban énekem.
Isten hozzád, Isten veled, péri!
Fordította: Jánosy István
Forrás: Lélektől lélekig
