https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Nadányi Zoltán: Ezerarcú szeretőm

    Az én szeretőm oly szeszélyes,
    ő minden pillanatban más,
    de úgy megváltozik az arca,
    nincs rajta ismerős vonás.

    Megváltozik a szeme színe,
    a haja színe, mosolya,
    cseréli folyton a nevét is,
    ma Erzsi, holnap Viola.

    Azt mondta, vár, sietek hozzá.
    Kapja magát, elém oson,
    egész más arccal, más alakban
    pillant rám a villamoson.

    Leszáll, de ugyanakkor felszáll,
    megint, megint átváltozott.
    Megüt a teste, mint a labda
    és én bűvölten állok ott.

    Így váltja arcát és alakját,
    de azért egy és ugyanaz,
    csak meg-megújul, mint a hajnal,
    mint a virág, mint a tavasz.

    Futok utána erre, arra,
    jaj, ezerarcú kedvesem,
    egyik se az igazi arcod!
    én az igazit keresem!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Balázs Fecó – Horváth Attila: Érints meg

    Megint elment a nap,
    ahogy mindig szokott.
    Nem túl sok van már,
    amit még itt hagyott.
    Ami félig van kész, az ma félig marad.
    Engedd, hogy a dolgok
    most nélkülünk változzanak.

    Egy felhőn ülünk fenn a város fölött.
    Távolról néztük, ahogy átöltözött.
    Indulhatunk. Itt már tudjuk, milyen.
    Rád bízom, merre.
    Ne ez a bolygó legyen.

    Érints meg még egyszer, lassan.
    Úgy alszom el.
    Legyen függöny mögött a világ.
    Érints meg még egyszer, lassan,
    érzékenyen,
    és kívánj jó éjszakát.

    Ki mondja meg, vajon meddig lehet,
    hogy minden nap,
    mindenhol erős legyek?
    A csönd volna jó.
    Kicsit könnyebb napok.
    Ne kérdezz semmit, ha látod,
    hogy fáradt vagyok.

    Érints meg még egyszer, lassan.
    Úgy alszom el.
    Legyen függöny mögött a világ.
    Érints meg még egyszer, lassan,
    érzékenyen,
    és kívánj jó éjszakát.

    Elment a nap,
    ahogy mindig szokott.
    De túl sok van már,
    amit még itt hagyott.
    Ami félig van kész,
    az ma félig marad.
    Engedd, hogy a dolgok
    most nélkülünk változzanak.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kassák Lajos: Szerelmünk éneke

    Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
    mint vándor, ha menedékért könyörög
    éhes vagyok, mondom, szomjas vagyok nagyon
    s te csókkal etetsz és csókkal itatsz meg.

    Nem voltak még soha ilyen hű szeretők
    ilyen két testvérszirma egy virágnak
    sötét szemed az én szememhez hasonló
    szád, mint az enyém, szerelemtől ittas.

    S ha elválunk, akkor sem távolodunk mi
    ott vagyok álmodban s az enyémben te
    egyazon tengeren ring velünk a bárka
    egyazon csillag ontja ránk sugarát.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kányádi Sándor: Elmaradt találkozás Pilinszky Jánossal

    egyszer már majdnem sikerült
    egyik verssorod csuhakötelén
    mint az artistáknak a trapézig
    följutnom de láttam hogy te a
    megváltás lassacskán kétezer
    év óta egyre húzódó zűrös
    utómunkálataival vagy el-
    foglalva szemérmesen és
    megértő tisztelettel vissza-
    ereszkedtem a porondra

    1984

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Jovan Dučić: Refrain

    Ismerem a néma alkonyokat,
    mikor minden zaj eltűnik a földről,
    a szív megáll egy pillanatra,
    és a lélek örökre elsötétül.

    Ismerem a csillagos éjszakákat,
    mikor a fény kiömlik és túlárad,
    kicsordul minden keserű pohár,
    s meztelen marad kínjával a mélység.

    Ismerem a szerelmet, ha befészkel
    a szívnek pompás palotáiba,
    s akkor a bús dalok megríkatnak,
    és megvéreznek a vidám rímek.

    Ismerem a szorongás napjait,
    a keserű és csüggedt őszöket –
    óh, mindent titkos szálak fűznek össze,
    csak a lelkek maradnak így, külön…

    Fordította: Babits Mihály

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szergej Jeszenyin: A lélek az égbe visszavágy

    A lélek az égbe visszavágy,
    sóvárog túlvilági berket.
    Szeretem, ha lobog az ág
    s zöldellő tűz a fákon reszket.

    Aranyló törzsek ágai:
    mint gyertya, a titoknak lobban –
    Nyílnak szavak csillagai,
    mint virágok a Kezdet-Lombban.

    A Föld igéje súg nekem,
    de kínokat már le nem rázok.
    Mint völgy, mely vízen megjelen,
    nem ráz le égről csóva-lángot.

    Holdat se ráz le a ló sörénnyel,
    hisz gerincén a deleje.
    Bárcsak szememmel, mint gyökérrel
    nőnék, mint fák, a földbe le.

    Fordította: Erdődi Gábor

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Henri Barbusse: A levél

    Írok neked, s lámpám figyelve hallgat.
    Az óra ver és perceg olykoron;
    tudom, hogy éjjel sem lelek nyugalmat,
    mert akkor is csak rólad álmodom…

    Láz borzogat, a lámpa lángja lobban;
    lágy hangod, édes hangod hívogat…
    Az ajkamon neved leng egy mosolyban,
    s az ujjaimra hinted csókodat.

    A régi édesség, a régi csók vár;
    bús szíved a keblemben érezem;
    elálmodozva írok s nem tudom már,
    én írok néked, vagy te énnekem…

    Fordította: Kosztolányi Dezső

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szép Ernő: Játék

    Mikor a lámpámat eloltom,
    A zuhogó nehéz sötétben
    Elalvás előtt nap-nap, folyton
    Halált játszom magamba szépen.

    Kinyújtom testemet az ágyon
    Ünnepélyesen, katonásan,
    Szemem szigorúan lezárom…
    Szép játék ez kéremalásan.

    Fejem keményen hátravágom,
    Kezem mellem fölött keresztbe –
    Itt volt, leszúrt az én halálom,
    Ó szörnyűszép, egyetlen este.

    Ki benn szívem dobját ütötte,
    A dobverőt letette mostan
    S fáradt sóhajjal omlik össze,
    Hisz annyit ugrattam, kínoztam.

    A holtak mily szépen feküsznek,
    Meghódolt hercegnőknél szebben,
    Mint a hó, mint az alvó szűzek:
    Százszor tisztábban, hidegebben.

    Állam magaslik gőggel, fönnen,
    Nyugodt mellem szép drága márvány,
    Nincs forró vérem s langyos könnyem
    Csodálatos forrása zárván.

    És minden elveszett most innen,
    Mint az elfújt gyertyák világa,
    Az ég és a szerelem… minden,
    Reggel bánata, esték vágya.

    Apám szakállas, halvány arca,
    Szép utam Páris városába,
    Kusza életem láza, harca,
    Emlék, szándék, most mind hiába.

    Sétálni még egy nő utcáján,
    Mosni küszöbét könnyeimmel…
    Gyermekkorom, kis fejér bárány
    Messzi hajnalból idecsilingel.

    Két gyertya hogyha most kigyúlna,
    Két gyertya fejtől, jobbra-balra,
    Fényük az arcomhoz simulna
    És én így maradhatnék, halva.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gellért Oszkár: Keresztjeink

    Ha rámnéz a halál,
    Félek: szemem belévakul.
    Neked az öt seb párolgó vére
    Holnapra elfakul.
    Téged melenget, mi engem éget.
    Bámulom nyitott, tátott szemekkel
    A földi mindenséget.

    Ha rádnéz a halál:
    Lehunyod halkan a szemed.
    Engem az öt seb párolgó vére
    Követ és eltemet.
    Piros hulláma utánam nyargal…
    Téged csak hűsit, mitől én fázom
    Csukott, vonagló ajkkal.

    Táncolva lépegetsz.
    Taposva, lomhán haladok.
    Szörnyű kereszt-súly nyomja a vállam,
    Jaj, összeroskadok…
    Neked mosolyod, mi nekem ráncom.
    Te elbirod az isten keresztjét
    Egy kis arany nyakláncon…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Eric Knight: Az üzenet

    Egy csendes percben, már nem alva s még nem ébren
    találjon rám szavad,
    ha suttogó szél borzolja az éjben
    a bükkfa-lombokat,
    e téged nyugtalan űző lélekhez érjen
    majd lopva, hallgatag,
    s zendítsen feltörő madárdal árjaképpen
    a szívemben húrokat.

    Egy néma percben, még nem ébren s már nem alva
    a halál közelebb,
    s e szem, mely látta, hogy kúsznak elő a barna
    árnyak a lomb felett,
    mint álomképedet, könnyfátyoltól takarva
    megpillant még, lehet,
    zöld csillag fényiben, de nincsen már hatalmad,
    hogy könnyítsd szívemet.

    Fordította: Tótfalusi István

    Forrás: Lélektől lélekig