https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • François de La Rochefoucauld – Idézetek

    „Az irigység engesztelhetetlenebb,
    mint a gyűlölet.”

  • Ismeretlen – Idézetek

    „A köhögés az, amiről te nem tehetsz,
    de mindenki más persze csak azért csinálja,
    hogy téged bosszantson.”

    i

  • Gyurkovics Tibor – Ha szeretlek…

    Ha szeretlek nagyon szeretlek
    ha kicsit akkor is nagyon
    otthagytam az életemet
    s a szívemet az asztalon.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kaffka Margit – Primavéra

    Csak halkan járj, halkan.
    A fűszálakra vigyázzunk!
    – Megérzi a sok gyökér lenn.
    Vigyázva járjunk, – halkan!

    Hogy néznek e fiatal fák,
    Mert a kezemet megfogtad!
    Nem, nem is mireánk néznek,
    – Tán bölcsek e fiatal fák?

    Én nem megyek tovább innét!
    – A tó szeme most kinyílott,
    Reggel van, árny van, a tó mély…
    Én nem tudok elmenni innét.

    Te várj meg engem a parton…
    A tóba lenn egy mese-rét van.
    Ha feljövök – ezer év múlva, –
    Légy te a parton!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nyikolaj Vasziljevics Gogol – Idézetek

    „Szeress meg engem koromfeketének,
    hófehérnek bárki megszeret.”

  • Jacques Prévert – Kik egymást szeretik

    (Göbölyös N. László fordítása)

    kik egymást szeretik
    szeretik egymást s ölelik
    az éj kapuiban
    s a járókelők ujjal mutatnak rájuk
    de kik szeretnek
    senkinek sem léteznek

    csak árnyékuk az
    mely az éjben remeg
    s kihív haragost megvetőt irigyet

    kik szeretnek
    senkinek nem léteznek
    egyébként is messzebb vannak az éjnél
    feljebb a napfénynél
    első szerelmük vakító egénél

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Tóth Árpád – Miért?

    Miért?
    Ó, szitkozódva s könnyesen s borongva,
    Mindenhogy: árván, tépetten, sután,
    Csak ez az egy kérdés, e kínos, tompa,
    Leseng a világban. Halljátok? A nagy,
    Örök, hatalmas, vén kristályharang,
    Az ősharang, a kék menny,
    Ezt kongatja az őrült csenden át:
    Miért?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Farkas István – Fekete bársony szerelem

    Fehér selyem szirmú orchideában
    két fekete bársony szárnyú pillangó
    járja szép, szerelmes táncát,
    össze-összekapaszkodva, ölelkezve.

    Kereső simogatások, vágyódó tekintetek
    vonzzák őket egyre jobban, mindig
    közelebb, szorosan ölelve egymást,
    míg a bársony szárnyak összeérnek.

    A szerelem heve melegíti testük,
    vágyuk már szinte kínzó fájdalomig
    fokozódva fonja össze őket, szárnyaik
    bársony sötét éjt borítanak köréjük.

    S mikor izzó csillag-robbanásban egyesül
    vágyuk, s szinte eggyé válik bársonyuk,
    a fehér selyem orchidea szirmai
    gyengéden szerelmük fölé csukódnak.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Váci Mihály – Két szárny

    Még alig emelkedő gondolatnak
    vagyunk mi egy-egy szárnya.
    Lehullna ez az égre szálló madár,
    ha a két szárny elválna.

    Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben
    nem szállhatunk, csak mind a ketten
    szívverésnyire pontos
    együtemben.

    Szállj hát velem
    egy rezdülésű szárnycsapással.
    Hullongó tollak voltunk egyedül,
    – szárnyak lettünk egymással.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kamarás Klára – Titok

    Gyengék vagyunk és sérülékenyek,
    de hogy ne lássa rajtunk senki,
    öklünket rázzuk a világnak,
    büszkén viseljük sebeinket,
    hisszük, hogy nem tartozunk másnak,
    csak önmagunknak.

    Éjszaka… vagy,
    ha álmatlan hajnal éber
    forgolódás közben talál,
    megrebbenve, mint gyertya fénye

    kimondjuk súgva, szinte félve
    mindenkinek a titkok titkát,
    mit eltemetni végleg nem lehet:

    gyengék vagyunk… és sérülékenyek…

    Forrás: Lélektől lélekig