https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • József Attila: CSAK A TENGER JÖTT EL

    Melled két pólusa közt a kék sugár –
    A kötéltáncos álma áll azon.

    A felhő elfoszlott, hogy föllebeghess
    És én már túlsokat kerestelek –
    Nyugodt, mély vizek leheletével száll már az enyém
    S magányos, nagy fenyőmről hullong a jóhúsú toboz.

    S a legmagosabb füvek is kinőttek már a dombon,
    Szivükben szép, zöld tüzek égnek,
    Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik
    S az Úr
    Nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban
    Ott áll az útjuk végén…

    De én nem vagyok fáradt, kedvesem –
    Csak a tenger jött el a küszöbömig.

    1. márc.

  • József Attila: OLYAN BOLOND VAGY

    Olyan bolond vagy
    Szaladsz
    Akár a reggeli szél
    Még elüt valamelyik autó.
    Pedig lesikáltam kis asztalomat
    És most
    Tisztábban világit kenyerem enyhe fénye.
    No gyere vissza, ha akarod
    Veszek takarót vaságyamra
    Egyszerü, szürke takarót.
    Illik az
    Szegénységemhez, aki szeret téged
    És az Úr is szereti nagyon
    És engem is szeret az Úr
    Nem jön soha nagy fényességgel
    Nem akarja, hogy elromoljanak
    Szemeim, akik
    Nagyon kivánnak látni téged
    És nagyon szépen néznek majd terád
    Ha visszajössz
    Vigyázva foglak megcsókolni
    Nem tépem le rólad a kabátot
    És elmondom mind a sok tréfát
    Mert sokat kieszeltem azóta
    Hogy te is örülj
    Majd elpirulsz
    Lenézel a földre és kacagunk
    Hangosan, hogy behallatszik szomszédunkba
    A szótlan, komoly napszámosokhoz is behallik
    És fáradt, összetört álmukban majd elmosolyodnak ők is.

    1925 ősze

  • József Attila: FIATAL ASSZONYOK ÉNEKE

    Pihés, huncut, görbe állunk,
    formás fejünk, fürge lábunk, szép egyenes, fehér hátunk,
    meg a szemünk, meg a szánk.

    Táncos-hajlós lángot rakunk, sütünk, főzünk
    s hogy az arcunk tüzesedik, a kalácsnak kényesedik,
    fényesedik fonatja.

    Kelleti magát a szél is, nyílnivaló, gyönge mellünk tapogatja,
    jószagunkat terelgeti, kerek szoknyánk emelgeti,
    lobogtatja.

    Takarítunk, törülgetünk, a hajunkat kontyba kötjük,
    lépegetünk, úgy ringatjuk, mint kakas a taréjját.

    Hűs derekunk hintázása, karunk-farunk hullámzása,
    mint harmatos, magas fűben tíz-húsz kövér, víg gyerek
    sivalkodva, meztelenül ha rakáson hempereg.

    Hogy az urunk megjön este, mosdóvízzel, vacsorával, csókkal várjuk,
    ingerkedünk, játszadozunk, csicsítjuk, ha bajjal van,
    egész éjjel ölelgetjük
    s gömbölyödő kis hasunkat nézegetjük hajnalban.

    1. júl.–aug.

  • József Attila: TÜZEK ÉNEKE

    Ott alszunk a száraz fában, villogó bő szénrakásban,
    ifju asszony keze kelt,
    sustorgunk a katlanokban, szikránk pattog úgy szalad,
    pírt adunk a szőke kőnek, kövér darab húsok főnek
    fölöttünk a tarka cinfedő alatt.

    Zöld fa lombjait bekapjuk, vastag nyelvvel megforgatjuk,
    szörnyű szarvval szertehányjuk, zúzzuk az avart,
    bika derekára kormot rovunk ha borjúra morgott s toklyótülökkel lékelni,
    öklelni akart –
    piros pozsgás ifiakban csimbókos gyümölcsünk csattan
    csatakban csordítva rengő velőt és tejet,
    gyümölcs pattan visszacsapó, dühöngők ijjának való ágakon, melyek
    őserdőben századhosszat ropogósan hajladoznak, bőrükből meg bomlik,
    forr a lé
    s roppant arany madarakat nyujtanak a tágas ég felé!

    Kerek kazal tetejében Isten guggol ördögképben, vörös paprikaujjakkal
    dalunk pengeti,
    gördülő farát a sok lány körbe rengeti,
    nyujtózkodnak a fiúkkal, míg megértik csendes énekünk,
    s ha megértik, összerogynak, pörnyét hint fejükre istenünk,
    zörgő imákat rebegnek, földre rogyva öregednek, öregen pedig
    töpörödött kicsi testük a mi erős hamvainkba ríva fektetik.

    1. jún./1928

  • József Attila: MIKOR AZ UCCÁN ÁTMENT A KEDVES

    Mikor az uccán átment a kedves,
    galambok ültek a verebekhez.

    Mikor gyöngéden járdára lépett,
    édes bokája derengve fénylett.

    Mikor a válla picikét rándult,
    egy kis fiúcska utána bámult.

    Lebegve lépett – már gyúlt a villany
    s kedvükre nézték, csodálták vígan.

    És ránevettek, senki se bánta,
    hogy ő a szívem gyökere-ága.

    Akit ringattam vigyázva, ölben,
    óh hogy aggódtam – elveszik tőlem!

    De begyes kedvük szívemre rászállt,
    letörte ott az irígy virágszált.

    És ment a kedves, szépen, derűsen,
    karcsú szél hajlott utána hűsen!

    1. jún./1928

  • József Attila: KERTÉSZ LESZEK

    Kertész leszek, fát nevelek,
    kelő nappal én is kelek,
    nem törődök semmi mással,
    csak a beojtott virággal.

    Minden beojtott virágom
    kedvesem lesz virágáron,
    ha csalán lesz, azt se bánom,
    igaz lesz majd a virágom.

    Tejet iszok és pipázok,
    jóhíremre jól vigyázok,
    nem ér engem veszedelem,
    magamat is elültetem.

    Kell ez nagyon, igen nagyon,
    napkeleten, napnyugaton –
    ha már elpusztul a világ,
    legyen a sírjára virág.

    1. máj.

  • József Attila: ÁPRILIS 11

    A talló kalászait hányva
    S a verebek közé belesvén
    Nagy szél kapott föl egyszer engem
    Hirtelen, áprilisi estén.

    Gyerekeit kereste arra
    S engem talált ott épp az utban.
    Bömbölt, örült, s én mosolyogva
    Rengeteg mellén elaludtam.

    Vitt falvan, földeken keresztül,
    Meghempergetett jó sárosra,
    Cibálva és kacagva vitt egy
    Pesti, csatakos külvárosba.

    Az uccán vídám jasszok lógtak
    S még vidámabban verekedtek,
    Kiabáltak, kiabáltunk és
    A jasszok végül berekedtek.
    Mondom, valami nagy ünnep volt,
    A hívek templomokba mentek
    És reszketve, szomorú kézzel
    Áldották őket meg a szentek.

    S hogy a harangok búgtak, fölnőtt
    A szívekben nagy, esti béke.
    A gyilkos végzett emberével
    S úgy menekült, kalaplevéve.

    Reménységnek és tulipánnak
    Kicsikis deszka alkotmányba
    1905-ben ígyen
    Iktattak be az alkotmányba.

    A kártyás munkásnak fiúként,
    S a szép, ifjú mosóasszonynak,
    Ligetnek, sárnak, vágynak, célnak,
    Fejkendőbe kötözött gondnak.

    A szegényasszony rég halott már,
    De fiát a szél el nem hagyja,
    Együtt nyögünk az erdőn éjjel
    S együtt alszunk el virradatra.

    1. ápr. 22.

  • József Attila: TISZTA SZÍVVEL

    Nincsen apám, se anyám,
    se istenem, se hazám,
    se bölcsőm, se szemfedőm,
    se csókom, se szeretőm.

    Harmadnapja nem eszek,
    se sokat, se keveset.
    Húsz esztendőm hatalom,
    húsz esztendőm eladom.

    Hogyha nem kell senkinek,
    hát az ördög veszi meg.
    Tiszta szívvel betörök,
    ha kell, embert is ölök.

    Elfognak és felkötnek,
    áldott földdel elfödnek
    s halált hozó fű terem
    gyönyörűszép szívemen.

    1. márc.

  • József Attila: AKI SZEGÉNY, AZ A LEGSZEGÉNYEBB

    Ha az Isten íródiák volna
    S éjjel nappal mozogna a tolla,
    Úgy se győzné, ő se, följegyezni,
    Mennyit kell a szegénynek szenvedni.
    Aki szegény, az a legszegényebb,
    Fázósságát odadja a télnek,
    Melegét meg odadja a nyárnak,
    Üres kedvét a puszta határnak.

    Köznapokon ott van a dologba,
    Várt szombatját száz gond nyomorítja,
    S ha vasárnap kedvét megfordítja,
    Akkor máris hétfő szomorítja.

    Pedig benne laknak a galambok,
    Csillagtollú, éneklő galambok,
    De így végül griffmadarak lesznek,
    Hollónépen igaz törvényt tesznek.

    1. okt.

  • József Attila: JÓZSEF ATTILA

    József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még anyámtól örököltem,
    áldott jó asszony volt, látod, a világra hozott
    Az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító intézethez, mégiscsak
    másért örülünk neki
    Naponta háromszor megváltják a világot, de nem tudnak gyufát se gyujtani,
    ha igy megy tovább, nem törődöm vélük
    Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy bennetek lakik,
    az bizonyos
    Minden reggel hideg vizben fürdetem gondolataimat, igy lesznek frissek és
    épek
    A gyémántból jó, meleg dalok nőnek, ha elültetjük a szívünk alá
    Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is gyalog vannak, én a
    pacsirták hajnali énekében heverészek, mégis túljutottam a szakadékon
    Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg,
    hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.

    1924 ősze