https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Kaffka Margit – Vihar előtt

    Eredj hát, hogy ne lássalak soha!
    Fellegbúvó csillag majd elvezet.
    Hogy villámlik! Zivatar lesz az éjjel!
    Ne várnál mégis?… Nem, nem! Csak eredj!
    Míg nálam itt időztél, más tanyákon
    Mulasztottál más, édes perceket,
    Szegényebb lettél. Kergesd hát, utólérd!
    Csak vissza ne nézz! Csalj meg, elfeledj!

    Egy szót se mond! Köszöntöm azt az asszonyt!
    Pejkó, nyugodj! – Mit akar ez az állat?
    Hozzám nyerít? Szoktasd el a kezemtől!
    Mér tudna jobban emlékezni nálad?
    Ez dörgés! Menten elered a zápor,
    És hogy jutsz át, ha a patak megárad?…
    Az ablakom majd utadra világol,
    Csak menj!… Ne hidd, hogy meghalok utánad!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Joseph Joubert – Idézetek

    „A józan ész a világhoz alkalmazkodik,
    a bölcsesség az éggel akar megegyezni.”

  • François de La Rochefoucauld – Idézetek

    „Az irigység engesztelhetetlenebb,
    mint a gyűlölet.”

  • Ismeretlen – Idézetek

    „A köhögés az, amiről te nem tehetsz,
    de mindenki más persze csak azért csinálja,
    hogy téged bosszantson.”

    i

  • Gyurkovics Tibor – Ha szeretlek…

    Ha szeretlek nagyon szeretlek
    ha kicsit akkor is nagyon
    otthagytam az életemet
    s a szívemet az asztalon.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kaffka Margit – Primavéra

    Csak halkan járj, halkan.
    A fűszálakra vigyázzunk!
    – Megérzi a sok gyökér lenn.
    Vigyázva járjunk, – halkan!

    Hogy néznek e fiatal fák,
    Mert a kezemet megfogtad!
    Nem, nem is mireánk néznek,
    – Tán bölcsek e fiatal fák?

    Én nem megyek tovább innét!
    – A tó szeme most kinyílott,
    Reggel van, árny van, a tó mély…
    Én nem tudok elmenni innét.

    Te várj meg engem a parton…
    A tóba lenn egy mese-rét van.
    Ha feljövök – ezer év múlva, –
    Légy te a parton!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nyikolaj Vasziljevics Gogol – Idézetek

    „Szeress meg engem koromfeketének,
    hófehérnek bárki megszeret.”

  • Jacques Prévert – Kik egymást szeretik

    (Göbölyös N. László fordítása)

    kik egymást szeretik
    szeretik egymást s ölelik
    az éj kapuiban
    s a járókelők ujjal mutatnak rájuk
    de kik szeretnek
    senkinek sem léteznek

    csak árnyékuk az
    mely az éjben remeg
    s kihív haragost megvetőt irigyet

    kik szeretnek
    senkinek nem léteznek
    egyébként is messzebb vannak az éjnél
    feljebb a napfénynél
    első szerelmük vakító egénél

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Farkas István – Fekete bársony szerelem

    Fehér selyem szirmú orchideában
    két fekete bársony szárnyú pillangó
    járja szép, szerelmes táncát,
    össze-összekapaszkodva, ölelkezve.

    Kereső simogatások, vágyódó tekintetek
    vonzzák őket egyre jobban, mindig
    közelebb, szorosan ölelve egymást,
    míg a bársony szárnyak összeérnek.

    A szerelem heve melegíti testük,
    vágyuk már szinte kínzó fájdalomig
    fokozódva fonja össze őket, szárnyaik
    bársony sötét éjt borítanak köréjük.

    S mikor izzó csillag-robbanásban egyesül
    vágyuk, s szinte eggyé válik bársonyuk,
    a fehér selyem orchidea szirmai
    gyengéden szerelmük fölé csukódnak.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Váci Mihály – Két szárny

    Még alig emelkedő gondolatnak
    vagyunk mi egy-egy szárnya.
    Lehullna ez az égre szálló madár,
    ha a két szárny elválna.

    Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben
    nem szállhatunk, csak mind a ketten
    szívverésnyire pontos
    együtemben.

    Szállj hát velem
    egy rezdülésű szárnycsapással.
    Hullongó tollak voltunk egyedül,
    – szárnyak lettünk egymással.

    Forrás: Lélektől lélekig