Szerző: Mária Németh

  • Pilinszky János: Gizgaz

    Fű van. Nappal meg éjszaka.
    Tegnap valaki azt mondta: „gyere,
    gyere ide”, s én odamentem,
    haladva a gizgazos talajon.

    Éjszaka félek. De a reggel
    még akkor is melenget és lebegtet,
    ha szótlanul és mozdulatlanul fekszem.

    Ruhám puha és ismerős.
    De ruha nélkül
    fázom és parányi vagyok.

    Ha vezetnek, biztosan járok.
    Egyedül bizonytalanul.
    Mégis ilyenkor szinte röpülök,
    ha félek is, hogy elveszek a fűben.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Oravecz Imre: Emlékeztető

    Tél, hó, hideg,
    délután, csönd,
    egyedül a városi lakásban,
    sötétedés előtt tíz perccel,

    hirtelen megszólal az ablak alatti berkenyén egy feketerigó,
    és bejelenti az estét –

    ne feledd,
    ilyen pillanatokért élsz.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Lyn Lifshin: Hova tűntek

    a hangulatos vidéki
    esték, a bőrödre
    tapadó hó,
    a fenyvesek sötétje.
    Álmaimon
    más légzése
    szűrődik át,
    csuklóm fölött
    régvolt éjszakák
    takarói lengnek.

    Vízesés voltál
    ablakomból, szerelem,
    duzzadó víztömeg,
    nekifeszült
    és szerteáradt,
    őrjöngve, mint
    egy vadállat, mi
    egyszerre vonz s taszít.

    Elenged a szám,
    fiókban őrzött
    arcodhoz többé
    nem szorítom,
    elengedhető mind, amit
    akartam, ami lett,
    gyűlnek bár markomba,
    mint jégkristályok,
    tudom jól, senki emberfia
    meg nem őrizheti őket.

    (Oravecz Péter fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  •  Oravecz Imre: Hopik könyve

    A FÖLDRŐL, TŰZRŐL, VÍZRŐL, LEVEGŐRŐL

    Föld az, ami föld alakját ölti,
    és a föld rendjéhez igazodik a mindenségben, tűz az, ami a tűz alakját ölti,
    és a tűz rendjéhez igazodik a mindenségben, víz az, ami a víz alakját ölti,
    és a víz rendjéhez igazodik a mindenségben, levegő az, ami a levegő alakját ölti,
    és a levegő rendjéhez igazodik a mindenségben.

    AZ ELSŐ VILÁG TEREMTÉSE

    És elhatározásra jut Taiova,
    és parancsot ad helytartójának, Szotuknangnak,

    és földet vesz ki Szotuknang a mindenségből,
    és a földből megteremti az első világot,
    és törvényeket ültet az első világba,
    és nevet ad az első világnak, és a mindenségbe helyezi,

    és földet vesz ki Szotuknang az első világból,
    és a földből megteremti a növényeket,
    és szívósságot ültet a növényekbe,
    és nevet ad a növényeknek,
    és az első világba helyezi őket,

    és földet vesz ki Szotuknang az első világból,
    és a földből megteremti az állatokat,
    és alázatot ültet az állatokba,
    és nevet ad az állatoknak,
    és az első világba helyezi őket,

    és földet vesz ki Szotuknang az első világból
    és a földből megteremti az embereket,
    és bölcsességet ültet az emberekbe,
    és nevet ad az embereknek,
    és az első világba helyezi őket

    és szemügyre veszi Szotuknang az első világot,
    szemügyre veszi
        az első világ törvényeit,
        az első világ növényeit,
        az első világ állatait,
        az első világ embereit,

    és a törvények közül kiválasztja a megértést,
    és megteszi az első világ törvényének,
    és a növények közül kiválasztja a négylevelet,
    és megteszi az első világ növényének,
    és az állatók közül kiválasztja a kígyót,
    és megteszi az első világ állatának,
    és az emberek közül kiválasztja a halászt,
    és megteszi az első világ emberének.

    A TEREMTÉSRŐL

    A Teremtés ajtó;
    amely a semmiből a valamibe nyílik,
    és sarokpántján öröktől fogva jár.

    SZILIOMOMO ÉS PALAOMAUKI II

    Mint hónapok óta minden este,
    Sziliomomo kint áll az ablak előtt,
    és Palaomaukit nézi,

    Palaomauki bent ül a házban,
    és őrlőkővel kukoricát őröl,

    éppen kedvenc virágukról
    a sündisznókaktusz kehelyalakú
    virágáról beszélgetnek,

    Palaomauki úgy találja, hogy cinóberpiros,
    Sziliomomo úgy véli, hogy inkább karmazsinpiros,

    ezen elvitatkoznak egy darabig,

    Sziliomomo már éppen
    vissza akarja vonni a véleményét,
    amikor Palaomauki váratlanul
    abbahagyja a kukoricaőrlést,
    kezét ölébe teszi,
    és igazat ad Sziliomomónak,

    Sziliomomo majd ki ugrik a bőréből örömében,
    mert Palaomauki ölbe tett kezével végre azt jelzi,
    hogy figyelmét teljesen neki szenteli,
    és hajlandó hozzá menni feleségül,

    a sündisznókaktusz kehelyalakú virága kinyílott.

    A NYÁRI TÖLGYERDÖ HAJNALI LEHELETE
       “(Kojavesima, Sziliomomo testvérbátyja beszéli aki járt messze északon)“

    Mihelyt megpillantod a nyári tölgyerdőt, és mondjuk, egy elvirágzott csipkebokrokkal teli füves tisztást keresztezve vagy egy kiszáradt patak medrében felfelé kapaszkodva közeledsz feléje, először szárazságot érzel a levegőben, ha nem látnád, hogy mindent belepett a harmat, azt hihetnéd, dél van, aztán minden átmenet nélkül melegbe ütközöl, fel vagy öltözve, mégis, mint az öledben alvó macska testének hője, áthatol a ruhádon, majd pár lépés megtétele után hirtelen illatok tódulnak az orrodba, száraz avar, harangvirág, vadlucerna, fürtös zanót, rókagomba, meténg, szamóca, és még ki tudja, minek az illata, egyetlen hasonlíthatatlan illatot alkotva, és egyszeriben rájössz, hogy ez a szárazság, ez a meleg, ez az illat együtt a nyári tölgyerdő lehelete, és a felfedezés feletti örömödben a csábításnak engedve, a kötelező óvatosságról megfeledkezve, feszes bőrrel és remegő orrcimpákkal egyre beljebb hatolsz ebbe a leheletbe, egészen addig, amíg a nyári tölgyerdőhöz nem érsz, és az űzött vad nyomát szem elől vesztve magad is leheletté nem válsz.

    EOTOTO ÉS AHOLI AZOKRÓL, AKIK ÉRTIK A TEREMTŐ TERVÉT, ÉS AZOKRÓL, AKIK NEM ÉRTIK A TEREMTŐ TERVÉT

    Akik szívükben érzik az élet jóságát és céljának komolyságát,
    és egymás iránt nemes érzelmeket táplálnak,
    és elvetik a nemtelen érzelmeket,
            azok értik a Teremtő tervét,
    akik szívükben nem érzik az élet jóságát és céljának komolyságát,
    és egymás iránt nem táplálnak nemes érzelmeket,
    és nem vetik el a nemtelen érzelmeket,
            azok nem értik a Teremtő tervét.

    EOTOTO ÉS AHOLI A SZERETETRŐL I.

    A szeretet a Teremtő szándékának megértése,

    a szeretet színhelye a Földtest,
    a szeretet kezdete a világosság,
    a szeretet módja az odaadás,
    a szeretet eszköze az alázat,
    a szeretet útja a követés,
    a szeretet iránya a közeledés,
    a szeretet jelentése a bizonyosság,
    a szeretet célja a tökéletesedés,

    a szeretet minden ember kötelessége.

    SZILIOMOMO ÉS PALAOMAUKI KÉRÉSE TAIOVÁHOZ

    Ó,
    urunk,
    add,
    hogy legyen még gyerekünk, add,
    hogy legyen még legalább öt gyerekünk, még öt gyerek elég lenne,
    mondjuk,
    még négy fiú
    meg még egy lány,

    persze,
    lehet több is,
    de ha egy mód van rá,
    kevesebb ne legyen,
    arra kérünk,
    nem mintha nem szeretnénk azt a kettőt,
    Polipkoimát meg Hopaqát,
    aki van,
    szeretjük mi őket,
    nagyon is szeretjük,
    csak hát olyan nagy bennünk a szeretet,
    hogy úgy érezzük,
    túl sok két gyerekre,
    még legalább ötre futná belőle,
    olyan nagy,
    kérünk,
    teljesítsd a kérésünket,
    hidd el,
    mindnyájan jól járunk,
    nekünk nagyobb lesz az örömünk,
    neked meg nagyobb lesz a dicsőséged.

    AMIT SZILIOMOMO MONDOTT PAVATINAK, MIKOR ELHIBÁZTA AZ ŐZET

    Ma elhibáztam az őzet,
    de nem szidott össze érte
    otthon a feleségem, Palaomauki,
    és nem mondta,
    hogy ez annak a jele,
    hogy öregszem,

    szerintem ez annak a jele,
    hogy ő is öregszik,
    és egyre jobban megérti,
    hogy öregszem.

    SZILIOMOMO ÖREGKORÁBAN

    Itt ülök kint, a ház előtt,
    a nagy, viharverte,
    töredezett szélű, lapos homokkövön,
    amelyet még néhai apai nagyapám,
    Maszaviszteva görgetett fel ide
    a völgyből ülőkének,
    és amely része a földnek,

    itt ülök,
    és néhai apai nagyapámra,
    Maszavisztevára gondolok,
    aki után csak ez a nagy, viharverte,
    töredezett szélű, lapos homokkő maradt,
    amikor maga is része lett a földnek.

    Búcsú az ifjúságtól

    Jó volt az izmok rugalmassága,
    a feszülés
    és ernyedés,
    búcsúzom tőled, ifjúság,

    jó volt a csontok szilárdsága,
    a tartás
    és keménység,
    búcsúzom tőled, ifjúság,

    jó volt a láb fáradhatatlansága,
    a könnyűség
    és fürgeség,
    búcsúzom tőled, ifjúság,

    jó volt a kéz biztossága,
    a nyugalom
    és rezzenetlenség,
    búcsúzom tőled, ifjúság,

    jó volt a szem élessége,
    a megpillantás
    és felismerés,
    búcsúzom tőled, ifjúság,

    jó volt az elme fogékonysága,
    a kíváncsiság
    és merészség,
    búcsúzom tőled, ifjúság,

    jó volt a gondolatok szárnyalása,
    a magasság
    és mélység,
    búcsúzom tőled, ifjúság,

    jó volt a szív tisztasága,
    a gyanútlanság
    és őszinteség,
    búcsúzom tőled, ifjúság,

    jó volt az érzések izzása,
    az öröm
    és elragadtatás,
    búcsúzom tőled, ifjúság,

    Haldokló dala I.

    Éltem,
    nem bánom hát,
    hogy meghalok.

    Haldokló dala II

    Hosszú utat kell megtennem a haláltól a születésig.
    De nem félek, mert megint lesz erőm.

    SZILIOMOMO ÉNEKEIBŐL

    Tavaszi ének

    A sárga Nap-házban meleg-gyermek ül és játszik,
    a fehér felhő-házban eső-gyermek ül és játszik,
    a kék levegő-házban szél-gyermek ül és játszik,
    a fekete Föld-házban csíra-gyermek ül és játszik,
    a piros szív-házban öröm-gyermek ül és játszik.

    Böjti ének

    Uram, könyörülj rajtam,
    vedd el éhemet,
    vedd el szomjamat,
    hogy minden gondolatomat
    neked szentelhessem.

    Ének legénykorából

    Csosovi hegyén felhő ül,
    az oldalban süt a Nap,
    de a csúcs felett borult az ég,

    ma nem láttam Palaomaukit,
    az arcom mosolyog,
    de a lelkem bánatos,

    Csosovi hegyén felhő ül.

    Forrás:

  • Oravecz Imre: A tél dicsérete

    Rózsáival bódított a nyár,
    gyümölcseivel traktál az ősz,
    de csontkamrájának derűs egyszerűségével
    legszebb lesz a tél.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Luminita Mihai Cioaba: Ártatlanul

    Mikor szemed ittasultan
    a fák levélkoronáján bolyong
    ne kérdezd tőlem
    miért késtem el
    képtelen vagyok a feleletre
    tudom az éjszaka
    rég tovatűnt
    kireggeledett
    ha eléd tárnám az igazat
    nem értenéd hogy
    hívtak
    kértek
    rimánkodtak
    térdre vetették magukat
    számtalanszor
    maradj velünk
    suttogták nekem a falevelek
    és én
    maradtam.

    Balogh József fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Károlyi Amy: Sors-vonalak

    Valami furcsa kristály-belső,
    hatszögek, gyémánt-vonalak,
    körzővel, vonalzóval húzott
    hálózat, min az én halad,
    ma oda, holnap vissza megy.

    Drágakő-mélyi erezet,
    vagy menetközben tetovált.
    Improvizált vagy tervezett?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Károlyi Amy: Ad notam W.S.

    Álmod ajtajában álldogálsz,
    álmod ablakában üldögélsz.
    Ablak, ajtó nyitva, sohse félsz.

    Álmod ablakában üldögélsz,
    álmod ajtajában álldogálsz.
    Valaki belessen, arra vársz.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kosztolányi Dezső: Ne hidd, hogy…

    Ne hidd, hogy a világ ma boldog,
    mert a piacon pár nevet.
    Sötétbe bújnak a borongók,
    és ott keresnek menhelyet.

    A szenvedők sötéten érzik,
    nem ez a föld az ő helyük.
    Mély árnyba vérzik a kevély szív,
    csak az üres forg mindenütt.

    Fölszínen ágál a silányság,
    ágyára dől a bús maga,
    eloltja csendesen a lámpát,
    s rádől sötétlő bánata…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csukás István: Az országutat fény veri

    Az országutat fény veri,
    ősz, arany ősz, a tengeri-
    tábla rezes obsitos-had,
    kifakult bajszok bólognak,

    kardok, levelek csörögnek,
    méz illatuk van a tököknek,
    bendője telik a pocoknak,
    szőre durvul a malacoknak.

    Puffogva vontató robog,
    fent gumicsizmás parasztok
    rázkódnak, hallgatva lesik
    a muzsikáló személygépkocsit.

    Ősz, arany ősz, a tarlón vér nyoma,
    szeder kúszik, illeg a galagonya,
    s nagy ekevas a télbe fordítja át
    majd az őszutó arany zűrzavarát.

    Forrás: Lélektől lélekig