https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Áprily Lajos: Az irisórai szarvas

    Virradt. A fákra egyre csendesebben
    rivallt alá a mély felhő-torok.
    Gáncsot vető boróka-rengetegben
    akadtak rá a csorda-pásztorok.

    A gornyikhoz levitte nemsokára
    tarkóra vetve egy szilaj csobán,
    s megvolt az alku egykettőre: ára
    egy korty fenyővíz s egy marék dohány.

    A simmentali borjának fogadta
    fakorlátos, legeltető helyen,
    tőgyén mohón csüngött az istenadta,
    és elfeledte, hogy testvértelen.

    És elfeledte a futó erecskét,
    amely bukfenceket kacagva hányt,
    s mely hűs homályba fogta gyenge testét,
    el a zuzmószakállú ősmagányt.

    És elfeledte a forrás kis odvát,
    amelynek tükre csábító titok,
    s ha eltikkadva meg-megszomjazott, hát
    napverte, langyos vályúból ivott.

    Kristály-tükörben nem láthatta mását,
    mikor a szarva büszkén ütközött,
    meg nem sejthette büszke származását,
    és borjúnak nőtt fel, borjak között.

    És lett pompás agancsú háziállat,
    vadász-szívekbe dobbantó remek,
    s csudálva nézte, rajta mit csudálnak
    csudálkozó kiránduló-szemek…

    De nyárutón, mikor a kék havasról
    omlott a köd s leszállt az ősz vele,
    beláthatatlan ködruhás magasból
    szarvasbőgés búgott a völgybe le.

    S akkor: párát zihált remegve szája,
    idegen lett palánkos otthona,
    idegen lett testvére, mostohája —
    s a ködbe hördült, mint az orgona.

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek

  • Dsida Jenő: Sírfelirat

    Megtettem mindent, amit megtehettem,
    kinek tartoztam, mindent megfizettem.
    Elengedem mindenki tartozását,
    felejtsd el arcom romló földi mását.

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek

  • Dsida Jenő: A tó tavaszi éneke

    De jó is volt, míg jég födött,
    csend jég alatt és jég fölött,
    nagy hallgatás volt mindenütt,
    ma minden kis nesz szíven üt.

    Hó s jég takarta volt a part,
    és engem is nagy jég takart,
    vastag páncélos szürke jég,
    közömbös, mint a téli ég.

    Nem bántott semmi bántalom,
    nem ártott semmi ártalom,
    a szél a jégen elszaladt,
    nem borzolt fel a jég alatt.

    A kő a jégen fenn akadt,
    nem ütött meg a jég alatt,
    áldott, kit ily nagy csend födött,
    csend jég alatt és jég fölött.

    Elment a jég, jaj, mindenütt,
    s ma minden kis zaj szíven üt,
    vagyok mezítlen kék elem,
    és testem, lelkem védtelen.

    Belém tekint a cipruság,
    borzol a szél, szomorúság,
    a nap is bennem sistereg,
    kővel dobál a kisgyerek.

    Ma minden bennem él, mulat,
    a pillanat, a hangulat,
    s akár hiszik vagy nem hiszik,
    minden madár belém iszik.

    Fáj az eső, a szép idő,
    a surranó szitakötő,
    minden zavar és fölkavar,
    és minden csupa zűrzavar.

    A csillagoktól csillogok,
    vagy elbújtak a csillagok,
    egyszerre fáj, már este tájt,
    minden, mi sok-sok este fájt.

    Ó emberek, nem alhatok,
    fájdalmam a fájdalmatok,
    itt tükrözi keresztetek,
    és borzadok, és reszketek.

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek

  • Karinthy Frigyes: A halottas kocsi

    Egy fekete kocsi ment a Körúton,
    Május volt, mert az minden évben van,
    A fák tehát lomboztak és rügyeztek
    És drága nők csacsogtak boldogan.

    Nyitott kocsik kacéran ringatóztak
    Ki a ligetbe, merre lát a szem,
    Csak a fekete kocsi ment közöttük
    Becsukva, szépen engedelmesen.

    A kocsiban, hol kellemes homály volt,
    Feküdt három fehér úr meztelen,
    A hangulat kissé fagyos közöttük,
    A modoruk se könnyed, fesztelen.

    A lábukra egy cédulát kötöttek,
    A cédulán rendőri látlelet,
    Friss jégből van a derékalj mögöttük,
    Jégből a paplan a fejük felett.

    És szólt az egyik mozdulatlan arccal,
    Míg fején a jég halkan szörcsögött:
    „Önt ugyebár Mohácsnál dobta partra?”
    És szólt a másik: „Mint egy hörcsögöt.”

    És szólt az egyik: „Ön soká feküdt lenn?”
    És szólt a másik: „Négy napot bizony.”
    „Én Óbudánál ugrottam be, és ön?”
    És szólt a másik: „Én a Lánchídon.”

    És szólt az egyik: „Az öné milyen volt?”
    És szólt a másik: „Barna és molett.”
    És szólt az egyik: „Az enyém is éppen…”
    És szólt a másik: „Hát az meglehet.”

    És szólt az egyik: „Mondja, hogy nevezték?”
    És szólt a másik: „Ringaráz Kata.”
    És szólt az egyik: „Hát ez óriási!
    Hisz akkor ön a Csempe Pál tata.”

    „Én azt hittem, önt szerette mégis,
    Azért ugrottam, mint egy kerge kos.”
    És szólt a másik: „Hát nem önt szerette?
    Hisz én ön miatt voltam bánatos.”

    És szólt az egyik: „Hát nem önt szerette?”
    És szólt a másik: „Ó, hát volt remény?”
    És szólt az egyik: „Hát kié lett akkor?”
    És megszólalt a harmadik: „Enyém.”

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek

  • Szabó Lőrinc: Pillanat a „Tücsökzené”-ből

    Mint kagylóból bontottalak ki, mint
    héjból, s nem csak ruháidból: amint
    felnéztél rám, a végső pillanat
    előtt, mikor megláttad sorsodat,
    de még tiltakoztál, igen: amint
    felnéztél, akkor már, s lélek szerint
    te vetkőztél tovább: hívó szemed
    úgy menekült, oly kétségbeesett
    álmot tükrözött s oly belső csatát,
    hogy a szívem elszorult. De a vágy
    győzött lassan: fájdalmas bizalom
    mosolya remegett át ajkadon
    s a győzelmes, halálos gyönyöré,
    karod emelted a nyakam köré,
    be szép voltál! Azt a tekintetet,
    mellyel vállaltad titkod-szégyened,
    s mely jövőd és szíved bontotta ki,
    sose tudtam többé felejteni.

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek

  • Fodor Ákos: A kegyelem állapota

    A szeretők tengernél, napnál,
    időtlen térnél többet nem akarnak,
    kevesebbel be nem érhetik.

    A lehetségességek
    csüggedt/csüggesztő
    mérleghintázása
    házastársi-háztartási erény.

    Kád víz.
    Fűtő-
    test-
    meleg.
    Lakóterület.

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek

  • Fodor Ákos: Egy szenvedély anatómiája

    HAMLET: „…mely dolgokat, uram, bár magam is
    rettentően és roppantul meghiszek,
    mégis úgy tartom, nem becsület így
    papírra tenni:”

    Gyere
    közel, közelebb,
    még közelebb, kérlek, még, még,
    egészen közel, tapadóan-egészen!
    — Én akarlak eltaszítani.

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek

  • Vajda János: Szerelem hatalma

    Hiába lettél nagy, dicső hős,
    Padisah vagy orosz cár, dölyfös,
    Ki nabucói érzetében
    Nem tudja már, hogy hova lépjen.

    Szívedben újuló tavasszal
    Találkozol egy gyermekarccal,
    Ki rózsaláncot vet nyakadba,
    Bár láthatatlant, s meg vagy fogva.

    Ki ura vagy a seregeknek,
    Kit népek, országok rettegnek,
    E szép szemeknek sugarától
    Remegsz, a földön csúszol-mászol.

    Nyögsz térdre esve, jársz négykézláb,
    Nyom a fejedbe csörgősipkát,
    Csinál belőled nagy bolondot,
    És okosan, mert így vagy boldog.

    Ne bánd, akárki vagy, barátom,
    Hogy így van itt e szép világon,
    Hogy e kicsiny bársony kezecskék
    E földön sorsodat vezessék.

    Hogy egy parányi, láthatatlan
    Szikrában oly nagy hatalom van.
    A dinamitnak egy morzsája
    Nagyobb úr, mint a Himalája

    Tövébe, hogy ha akna fúrva,
    Egy öntudatlan gyermek ujja
    Érintse meg és hurrá, egyben
    A Csimborasszó légbe röppen.

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek

  • ?: Figyelj, és hallgass meg

    Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,
    és te tanácsot adsz,
    akkor nem teljesíted kérésemet.

    Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg, mit érzek,
    és te elmagyarázod, miért rossz az,
    hogy úgy érzek, ahogy érzek,
    akkor megtiportál.

    Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,
    és te azt hiszed, tenned kell valamit,
    hogy megoldd a problémámat,
    bocsáss meg, de akkor úgy érzem, hogy süket vagy.

    Nem kértem mást, csak hogy figyelj, és hallgass meg.
    Nem kértem, hogy tanácsolj,
    sem hogy tegyél valamit,
    nem kértem mást, csak hogy figyelj, és hallgass meg.

    Nem vagyok tehetetlen,
    csak gyönge és elesett.
    Amikor megteszel valamit helyettem,
    amit nekem kellene megtennem,
    csak megerősíted gyöngeségemet és félelmemet.

    De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek,
    még ha ez az érzés számodra érthetetlen is,
    lehetővé teszed számomra, hogy megvizsgáljam,
    és értelmet adjak az értelmetlennek.

    S ha ez megtörtént, a válasz világossá válik,
    tanácsra nincs már szükség.

    Talán ezért használ sok embernek az imádság –
    mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást,
    csak figyel és hallgat.
    A többit ránk bízza.

    Tehát te is figyelj rám, kérlek, és hallgass meg!
    És ha szólni akarsz, várj egy kicsit,
    akkor majd én is tudok rád figyelni.

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek

  • Dsida Jenő: Mese, mese, mátka…

    A fűz a vízen áthajolt.
    Szép zöldhajú szűz mátka volt,
    vállán veréb ült, néha tíz.
    Alant suhant, rohant a víz,
    mint egy bolondos, bő regény,
    hűtlen, makrancos vőlegény.

    A felhő könnyű, ritka volt,
    s az ég sötétkék tintafolt,
    és csók a szél, mely átoson
    a füstbe süppedt városon.

    És akkor lopva jöttem én
    a nyári lanka szőnyegén –
    de sarkantyúm volt, rézveret,
    az pengett s minden észrevett.

    Egyszerre metsző lett a szél,
    mint a süvöltő, fent acél,
    az ég szuroksötétre vált,
    a fűz letört, a víz megállt…

    Forrás: Index fórum: Kedvesch versek