https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • József Attila: Majd emlékezni jó lesz

    Rimánkodik az éghez sok bolond,
    hogy bújjanak beléjük hars erények.
    De ők alattomosak és szerények,
    suttyomban élnek, harangjuk kolomp.

    Én ilyen gyermek nem vagyok.
    Fogamban szaporodik az idegen anyag,
    mint a halál is szívemben.
    Hanyagtársadalmunkra szabatos szavam van.

    Mert hordtam téglát kínnal s jól tudom,
    a kín teszi, hogy lett belőle börtön,
    melyben időm oly egykedvűen töltöm,
    mint fáradt utas pihen féluton.

    De majd fölállok s zúgom nemsokára –
    adjátok meg a munka örömét,
    adjatok kedvet, nékem nem elég
    a munkabér, a munkaerő ára!

    Közeledik az én időm. Ha már
    ennyi a kín, világot vált valóra –
    én nem csalódom – minden szervem óra,
    mely csillagokhoz igazítva jár.

    Majd a kiontott vértócsa fakó lesz
    s mosolyra fakaszt mind, ami ma bánt,
    majd játszunk békés állatok gyanánt
    és emlékezni s meghalni is jó lesz.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézet

    „Egyetlen pillanata a magánynak, az önismeretnek, mikor legyőzted a hiúságot, többet adott neked is, az emberi világnak is, mint minden mutatvány, mellyel a világ előtt illegetted magad.”

    Márai Sándor

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézet

    „Nem kell megértenünk a világot; elég, ha eligazodunk benne.”

    Albert Einstein

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Idézetek

    „Csak a szelíd madarak vágyakoznak.A többiek repülnek.”

    /Elmer Diktonius/

  • Kacsóh Pongrác – Heltai Jenő: Egy rózsaszál szebben beszél

    Peller Károly : EGY RÓZSASZÁL SZEBBEN BESZÉL (János Vitéz)

  • Bánk áriája: Simándy József: Hazám, hazám – videó

    Zene: Erkel Ferenc
    Szöveg: Egressy Béni, átdolgozta Nádasdy Kálmán
    Előadja: Simándy József

    Forrás: YouTube

  • Katona József: Bánk bán – Bánk monológja

    De hát Melinda! Ó! Hát a haza!

    Itten Melindám, ottan a hazám –
    a pártütés kiáltoz, a szerelmem
    tartóztat. – Énrám bíz a szunnyadó
    gondatlan – énreám tevé le a
    szegény paraszt elfáradt csontjait:
    nem vélik ők a zendülést, mivel
    Bánk a király személye – esküszöm,
    meg is fogok felelni ennek, és
    habár tulajdon síromon fog is
    a békességetek virágzani. –

    Szedd rendbe, lélek, magadat, és szakaszd
    szét mindazon tündéri láncokat,
    melyekkel a királyi székhez és
    a hitvesedhez, gyermekidhez oly
    igen keményen meg valál kötözve!

    Úgy állj meg itt, pusztán, mint akkor, amidőn
    az Alkotó szavára a
    reszketve engedő chaos magából
    kibocsájta. –

    Két fátyolt szakasztok el:
    hazámról és becsületemről.

    A bocsánatot hörgés közt is mosolygom,
    ha ölettetésem ezekért lészen! –

    Egy mennykőcsapás ugyan letépheti
    rólam halandóságom köntösét: de
    jó híremet ki nem törölheti.

    Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár – Katona József: Bánk bán

  • Katona József: Bánk bán – Tiborc panasza

    TIBORC

    Ő cifra és márványos házakat
    építtet; és mi – csaknem megfagyunk
    kunyhónk sövényfalai közt.

    BÁNK

    Átkozott!

    TIBORC

    Ő csordaszámra tartja gyülevész
    szolgáit! Éppenséggel mintha minden
    hajszála egy őrzőt kívánna; sok
    meránit, olykor azt hinné az ember,
    hogy tán akasztani viszik, úgy körül
    van véve a léhűtőktől, s mi egy
    rossz csőszt alig tudunk heten fogadni.

    Ő táncmulatságokat ád szüntelen,
    úgy, mintha mindég vagy lakodalma, vagy
    keresztelője volna: és nekünk
    szívünk dobog, ha egy csaplárlegény az
    utcán előnkbe bukkanik, mivelhogy
    a tartozás mindjárt eszünkbe jut.

    A jó merániak legszebb lovon
    ficánkolódnak – tegnap egy kesej,
    ma szürke, holnap egy fakó: – nekünk
    feleség- és porontyainkat kell befogni,
    ha veszni éhen nem kívánkozunk.

    Ők játszanak, zabálnak szüntelen,
    úgy, mintha mindenik tagocska bennük
    egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk
    kéményeinkről elpusztulnak a
    gólyák, mivel magunk emésztjük el
    a hulladékot is.

    Szép földeinkből
    vadászni berkeket csinálnak, ahová
    nekünk belépni nem szabad. S ha egy
    beteg feleség vagy egy szegény
    himlős gyerek megkívánván, lesújtunk
    egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek;
    és aki száz meg százezert rabol,
    bírája lészen annak, akit a
    szükség garast rabolni kényszerített.

    Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár – Katona József: Bánk bán

  • Pete Googman: Várakozás

    Állok a tóparton, hónom alatt a hold.
    Köröttem festményként terül el a csodás táj.
    Lélegzet-visszafojtva készül előtörni a hajnal.
    Zsigereimben érzem a pillanat közeledtét.
    Tudom, hogy jönnie kell.
    Tudom, hogy jönni fog.

    Szellő, tücskök, fű és a perc öröme… mind itt vannak,
    de az arany fény, mint szeszélyes primadonna, még várat magára.
    Mosolyomat vakhit feszíti.
    Jövőmé minden; múlt és jelen.
    Bízom a sorsban!

    Állok a tóparton.
    Köröttem festményként terül el a csodás táj.
    Tudom, hogy jönnie kell.
    Azért is: jönni fog!

    Szellő, tücskök, fű és a remény… mind itt vannak,
    de az arany fény, mint szeszélyes primadonna, még várat magára.
    Mosolyom csak álarc, grimasz, de…
    bízom a sorsban!

    Állok a tóparton.
    Köröttem festményként terül el a csodás táj.
    Már jönnie kéne!

    Szellő, tücskök, fű… mind itt vannak,
    de az arany fény, mint szeszélyes primadonna, még várat magára.
    Bízom a sorsban!

    Állok a tóparton.
    Köröttem festményként terül el a csodás táj.
    Szellő, tücskök, fű… vannak.

    Türelmem inog.
    Álmosít a várakozás.
    Bízom a sorsban, de feltartóztathatatlanul tápászkodik a félelem:

    fejem lehanyatlik még napkelet előtt,
    s az arany fény nélkülem csillog tova.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csorba Győző: Aki sok szépet

    Aki sok szépet mondott el hiába,
    szűkszavú lesz vagy néma, –
    tudom: fáj, hogy neked jutott
    szavaim maradéka.

    Én már a földnél is mélyebbre hulltam,
    nyirok s penész ölelget;
    nem csillagokat üldözök, –
    kis emberi türelmet.

    A gyengéimmel sétálok előtted,
    már-már magam kínozva, –
    ha rám gondolsz, a jó helyett
    gondolj inkább a rosszra.

    Hiszen becsaplak: önzésből szeretlek,
    – embertől más se telhet, –
    önnön szívemre készítem
    e gyógyító szerelmet. –

    Aki sok szépet mondott el hiába,
    szűkszavú lesz vagy néma,
    de minden szépnél szebb lehet
    szavai omladéka.

    Úgy szeretlek, mint botjukat a vének,
    ahogy a víz a gödröt,
    a napnyugtát az aratók,
    az istállót az ökrök.

    Forrás: Lélektől lélekig