Ki cir-,
ki kal-,
ki spe-
kulál.
Az ország dolga rosszul áll.
Forog
a föld,
a pénz,
a köpönyeg.
S nincs benne semmi köszönet.
Kategória: Baranyi Ferenc
-
Baranyi Ferenc: Ez van
-
Baranyi Ferenc: Humanizmus
Ne lőjj a zongoristára –
elég, ha a kezét töröd.Csak a kezét, hogy meg ne sántuljon!
Csak a kezét, hogy bukjon fel
a billentyűsoron!Csak a kezét, hogy a Marseillaise,
a Rákóczi-induló, a Forradalmi etűd
életre ne keljen többé a kezétől,
de még az Appassionata, az Allegro barbaro sem.
Semmi, ami ripityává zenghetné
az eszmélet tétova előremozdulásának
nyúlós rettegésből kövesült, néma torlaszait!Semmi,
amitől a lelkiismeret háborgóbb lehet,
maga a lélek pedig csöndesebb!Semmi, ami magabiztosabbá igézhetné
a Mindenség engedékenységét a parány iránt,
a tétova hajlandóságot mások iránt,
a szívmeleget, mely az űrhidegen átfut,
és a tiszta gyűlöletet, amely aljasságok ellen
lobban fel mindig!Semmi, ami a lelkek jobbik felének
zengő megtestesülése a csillagnémaságban –
és semmi, ami csak addig érvényes, amíg örök!Ne lőjj hát a zongoristára.
Elég, ha a kezét töröd. -
Baranyi Ferenc: Negyvennyolcas kérdések
Hivatkozhat-e
a Tizenkét pontra az a tucatember,
aki pontban tizenkettőkor
csak a saját ebédjével törődött mindig?Illetékes-e
Gábor Áron rézágyújáról énekelni az,
aki nemhogy harminc ezüst pénzért,
de már harminc rézgarasért is
hajlandó bajtársai felé forgatni
a mindenkori ágyúk irányzékát?Lehet-e
a márciusi ifjak örököse az,
akinek szemében
Petőfi piros zászlói
jelentik a vörös posztót?Miért öröm az,
hogy nem az utolsókból lesznek elsők,
hanem az elsőkből utolsók? -
Baranyi Ferenc: Áldott legyen
Áldott legyen az asszonyok között,
ki asszonynév nélkül is bátran asszony.Áldott legyen az asszonyok között,
aki eloldja béklyód, hogy marasszon.Áldott legyen az asszonyok között,
kit otthonossá tett a hontalanság.Áldott legyen az asszonyok között,
kinek lefokozás emeli rangját.Áldott legyen az asszonyok között,
kit a „törvényes” asszonynép kiátkoz.Áldott legyen az asszonyok között,
aki csupán társaságban magányos.Áldott legyen az asszonyok között,
kit végigmér a szállodai portás.Áldott legyen az asszonyok között,
ki hol cseléd, hol istennő-hasonmás.Áldott legyen az asszonyok között,
ki asszonyok között félénk, esetlen –áldott legyen az asszonyok között,
áldott legyen, hogy áldássá lehessen. -
Baranyi Ferenc: Fogadom
Kíméletlenségemmel becsüllek én –
olykor gyilkol a simogatás.
Fogadom, hogy bántani mindig igazságtalanul igyekezlek,
mert „igazságos hántást” nem ismer az őszinteség,
fogadom: úgy ütlek meg én, hogy fájjon erősen,
mert szép missziója az ütésnek, hogy fájdalmat okozzon.Fogadom: gátat nem vetek én az agyamba rohanó vérnek,
midőn szoknyát lebbentve a szél lányok felé lök,
nehogy a nosztalgiává sokasodó apró lemondások
alattomos bújtogatásaival ellened fordítson a visszafogottság.Fogadom, hogy sorsod plüssébe rajzszöget csempészek én,
hogy minden lélekhájasító ernyedésből felhessentselek,
s a konszolidáltság marasztalóan kellemes sírboltjából
kemény életre trombitáljalak.Fogadom, hogy gyűlölni is foglak,
fogadom, hogy határtalan önzéssel tüntetlek ki,
mert csak a nagy szerelem bírja el az önzést,
fogadom, hogy csúnyán hagylak el majd,
mert szépen búcsúzni csak ismerőssé hűlt szeretők
egykedvűsége képes,
és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.Csak szeretlek.
-
Baranyi Ferenc: A király meztelen
Ocsúdjatok: a király meztelen!
A sárkány hét fejében hét deka agyvelő sincs,
s a csattogó fogak szuvasak egytől egyig.Ocsúdjatok, térjetek magatokhoz!
Nem bölcsebbek, nem tehetségesebbek,
és főképpen nem tisztességesebbek
nálunk a minket halkra szégyenítők,
kiknek szavától úgy megcsöndesedtünk,
mint őseink ispánok vesszejétől.Ocsúdjatok. E kígyó-bűvöletben
nagystílű blöffölök sok zagyvaságát
saját mércénkké kezdtük tenni titkon
s közepes glosszáit a Főítésznek
lassan mi is tanulmány-számba vettük …Higgyétek el, sosem anakronizmus,
ha a költő az egyenes kaszák
igazával suhint: kifent, egy-élű szóval.Ocsúdjatok! A király meztelen!
A sárkány hét fejében hét deka agyvelő sincs,
s a fogai? Szúvasak egytől egyig!Szent György lovagra várnunk fölösleges, hiszen
mi is elbírunk vele puszta kézzel,
csupán a ráülepedett ércpor-legendát
kellene még letüsszenteni róla
egészséges, már jó paraszttüdővel. -
Baranyi Ferenc: Helyzetkép a helységről
Fejenagynak széles tenyerét nem
lepi kapanyél miatt a hólyag:
bérbúsulást vállal – temetésen,
hisz oly nagy a feje, mint a lónak.Csepü Palkó (Mit? Csepü Pál elvtárs!)
nagyüzemi abrakoltatásnak
vámszedője már s reméli folyvást,
hogy retorikából doktorálhat.De hová lett a lágyszívű kántor?
Karrierje megérdemel egy szót:
hakni-trupphoz bonvivánnak állt, hol
partnernője – szemérmetes Erzsók!És Bagarja, a béke barátja?
Jó fizetést kap a békeharcért,
delegálták kilenc bizottságba
képviselni a köznépi arcéit.Az amazon-természetű Márta
szelíd szavú anyagerleként búg …Rozsdás lett a helység kalapácsa
(és – fájdalom – a sarlója szintúgy.) -
Baranyi Ferenc: Hegyibeszéd
Boldogok a nyílt szívűek,
akik – bár overál alá rejtették sokáig a szmokingjukat –
ma már taktikából sem hódolnak a simléderes eleganciának,
szinte hivalkodva mutatják ki a foguk fehérjét
s a hitük fehérjét is,
nemhogy vörösre, de még rózsaszínűre sem igyekeznek dukkóztatni immár,
bátran, képmutatás nélkül keresztülnéznek a vízvezeték-szerelőn
s kikérik maguknak az „elvtárs” megszólítást,
mert az úr – ugye – a pokolban is úr.És boldogok a felszegett fejűek,
akik már azt is megtanulták,
hogy az úr nem a pokolban,
de a poklokon diadalmaskodók között lehet csak igazán úr,
annyira úr,
hogy még a feltétlenül szükséges heti három szót sem
veti oda a gépkocsivezetőjének,
pedig ennyit még a tanácsos úr sem sajnált
annak idején a parádés kocsisától.Boldogok a békességesek, az otthonuknak élők,
akik csak cipőtalpukra ragadt sár gyanánt
hordják be a hazájukat kiporszívózott életükbe,
de – hallván asszonyuk szidalmait –
legközelebb kint, a lábtörlőn hagyják a talpnyi hazát is.És boldogok a széplelkű lelki szegények,
akik a közösségért kiáltott szót
pusztába igyekeznek a közöny kábelein elvezetni,
pisszegésük fújja el a meleget adó költők rőzselángját
s forró lihegésük szítja azokat,
akik az individualizmus görögtüzekkel égő csipkebokrában
mindenhatóan megjelennek önmaguk színe előtt.E boldogok miatt
a közösségi (idegen szóval: kommunista) költő
olykor egy kicsit boldogtalan. -
Baranyi Ferenc: Metamorfózis
Kézfogásának keménysége kiszökött a tenyeréből
és a szívéig meg sem állt,
ott első dolga volt durván becsapni
a kitárt pitvarok megannyi kapuját,homlokáról a töprengés barázdái
ajka tövébe húzódtak s kemény föl-
íveléssel tudatják: nem nemes gond,
de gőg hasad a penge-száj hegyétől,csermely-szemében a bizalom áttetsző tisztasága
gyanakvás iszapjától lett zavaros,
s a derű fényesen cikkanó halacskái is
kipusztultak szeméből hamarost,apját, anyját csak életrajzban áldja
és – mint a szolgabíró – vadászni jár,
ha szónokol: már rég nem indulatban,
csupán csak hangerőben proletár,vígan burjánzik népe televényén,
mindent magának szív, akár a gyom,
így ingerli a tábla nagy hatalmát
maga körül egy csöppnyi hatalom,s az emberek értetlenek: paréj is
terem lucernamagból? Oly fura!
Kutyából nem lesz szalonna – ez így van.
De a szalonnából lehet kutya… -
Baranyi Ferenc: Ballada az elkényeztetett ifjúságról
A múlt viharát – gyakran csontig-ázván –
kiállni néktek nem volt egyszerű,
de a jövőt nekünk is csak szivárvány
jelzi ma még – odébb még a derű.
Szívünk komoly, ha nem is keserű.
Bár jó nekünk: vihar többé nem üldöz,
de lám, még a mi helyzetünk sem üdvös.
S kik a viharban sérülést szereztek:
úton-útfélen azt vágják fejünkhöz,
hogy mi vagyunk az elkényeztetettek.Való igaz: a múlttal összevetni
nevetség volna ezt a kort ma már,
(hisz nem bolond máié után epedni
kit asztalához rántottcsirke vár!).
S ha ajtónkon a gond is be-bejár?
Panaszunk illetlen, rendellenes.
(Ne duzzogjon, ha kozmás a leves
olyan, ki kész ebédhez érkezett meg …)
Tőlünk csak a hurrá természetes,
mert mi vagyunk az elkényeztetettek.A nősüléssel évekig kivárunk,
pártában fogy aránk legszebb kora,
s ha végre a lányt elvesszük: lakásunk
tengernyi pénzért vízcseppnyi szoba.
Nem szülhet asszonyunk, mert nincs hova.
Szűk lett – miként kinőtt kabát – a város,
sok cérna kell még az újjávarráshoz,
mi értjük ezt: lakbért adunk s türelmet.
De hiába is mennénk a tanácshoz,
mert mi vagyunk az elkényeztetettek.(Már hallom is a tenger ellenérvet:
„mi is így kezdtük”, „kis ügyek a még
erőnk-nyelő mammut-gondokhoz képest”,
„nagyon igényes ez a nemzedék”.
Hűha, de pontos, helytálló beszéd!
De mért szabály, hogy úgy kezdjük, miként ti?
Csak élőbbről lehet előbbre lépni,
s – ha nem piszkálna gondja „kis ügyeknek” –
több nagy munkával tudnánk szembenézni
s akkor se lennénk „elkényeztetettek.”)Tizenhét évig töltöttük serényen
tudás-borral – kikénezett fejünk,
s nagy polcra téve néhol még kevélyen
üres hordófej kong ukázt nekünk.
(Nem lenne lassan helyén a helyünk?)A világosság egyidős a renddel:
tizenhét éves. Aszú-értelemmel
volt hát idő betelni minden fejnek.
Ám kit sokszor leszóltak – szólni restell…
(Ja, mi vagyunk az elkényeztetettek!)Herceg, nincs nálunk hívebb katonád itt,
e had bársony-sátorlapot nem áhít,
jól tudjuk: harca tenger még a rendnek.
Csak ne halljuk dobhártya-szakadásig,
hogy mi vagyunk az elkényeztetettek…
