https://verskucko.com

Kategória: Mészáros Ferenc

  • Mészáros Ferenc: Hajnalom

    …érkeztél…amikor nem vártam,
    Hajnal: Álmok forrása, napkelte…
    Ülök bénán megigézve,
    S lelkemben megnyílt lelked kertje…

    Mit tegyek, hogy ne szálljon fel,
    Fészket rakjon a pillanat?
    Mit írjak, hogy ne riadj el,
    S szívemben otthon tudjalak?

    Hajnalom! Látod az álmot?
    Mindig magammal hurcolom,
    Vele van telve minden percem,
    Ő mozdít hajszol utamon!

    Látod az álmot? Tükörbe nézz csak!
    Ő tekint majd vissza rád,
    Ő rajzol a lényed fölé
    Csillagvirágos glóriát!

    Szavak! Ó milyen kevés
    Amit belőletek szabok…
    Ülök bénán, igézetten,
    S botladoznak a mondatok…

    Bárha tudnám, mindazt, mi átjár
    Némán is oltárodnál vallani,
    Bárha elhinném önmagamról,
    Hogy vallanak pillantásaim?

    Oldozz fel Hajnal!
    Te vagy a templom,
    Te vagy a zsoltár, és a fény!
    Érkeztél, amikor nem vártam
    Mint a Nap áradtál belém!

    Égek, de nem fáj ez a tűz!
    Sóvárgásom is áhítat.
    Nyitva a lelkem, ömölj belém,
    Hiszen a fényed már átitat.

    Lelkemben megnyílt lelked kertje,
    Hajnal-harmatán csillan a fényed!
    Hagyd, hogy én legyek a kertész
    Csillagvirágos vőlegényed!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Mészáros Ferenc: Erdélyi piéta

    Szervátiusz Tiborhoz

    Milyen nehéz a kövek lelke? Nehéz, mint az asszony könnye, amikor fiát tartja ölében, fiát, akinek nem mozdul teste, izmai nem feszülnek, sóhaja nem remeg… Milyen nehéz a kövek lelke, nehéz, mint a szeretet…

    Igen, a kövek, a lassú sóhajok, hallgatag bölcsek: rejtik az időt, az álmot, s mindent, amit a Föld, a Nap s a csillagok rezgései súgnak, amit zenélnek a csöndes dallamok…

    Benne laknak a keresztek és az álmok és az elhervadt virágok… Benne feszülnek tömör, görcsös vágyak, titokban, amit nem láthat a szem, csak a lélek tudja, hogy a rideg burok alatt fénylik az örök Nap… Csak a lélek, aki a kőbe lát! Látja a fiút és Máriát! Csak a lélek, ami úgy ér a kőhöz, mint igazi férfi a nőhöz: simítja szeme fénysugarával, mielőtt hozzáérne, öleli érintés előtt is, úgy áramlik belé, hogy morajlik vére…

    A nő, a kő, ami rejti a mindent, s akkor nyílik világra, ha öleli a lélek szárnya… Nyílik a csöndes ölelésre vulkános, forró méhe…

    Milyen nehéz a kövek lelke? És milyen könnyű, ha férfilélek oldja le róla a rideg kérget?

    Erdélyi piéta! Sír, zokog a kő, gyermeket sirat a nő, gyermeket, aki hever súlyosan ölén, s mégis, mintha nem lenne súlya, mintha lebegne a teste, mintha az egész Ég ebben a kőben lenne…

    Ebben a kőben, a nehéz lelkű nőben, az Ég megfoghatatlansága, légiessége… Maga a fény, az örök remény, a kő fénye, álma, ahogy a nehéz lélek kelne szárnyra…

    Valami van a kőben! Minden, ami benne lüktet a nőben: élet, fény, remény, égi költemény, s piciny rés a magnak, amiből élet fakad, árad…

    Valami van a kőben, még akkor is, ha a fülnek néma, a szemnek mozdulatlan… Valami van a kőben, valami néma ballada, hallhatatlan… Valami, aminek több szava van, mint amit a nyelv és gondolat ismer, valami, ami túléli az időt…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Mészáros Ferenc: Csillagágyon

    Csillagágyon ébresztesz, hajnal,
    nyújtózok feléd áhítattal.

    Harangot mozdít szívemben álmom,
    ébredő lelked lelkembe zárom.

    És ahogy kúszik a pirkadó nappal,
    ölelkezünk a virradattal.

    Ölelkezünk a végtelen térben,
    élet fölötti szenvedélyben.

    Élet fölött tested a testem,
    egybekeltünk a szerelemben.

    Oltárod mélyén életfám lángol,
    vulkános csókod nyelvemen táncol,

    sikolyt rezegtet reszkető sóhajod,
    hullámuk gerincén testedbe robbanok,

    testedbe robbanok, hajnali fénybe,
    életet adó mindenségbe.

    Ragyog a bőröd, feljött a Nap,
    fészket keresek szíved alatt.

    Fészked csendjében ringat a reggel,
    szívedben dobbanok a szíveddel.

    Határtalan a hajnali álom,
    csillagágyon ölel a párom.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Életrajzi szilánkok: Mészáros Ferenc

    Mészáros Ferenc kortárs magyar költő és műfordító. Első verseskötete Sólyomhimnusz címmel jelent meg. Költészetének meghatározó motívumai az érzelmek, a szerelem, a lélek belső világa és az emberi lét titkai. Saját megfogalmazása szerint versei egy különleges létállapotból, az általa „Birbitének”, klasszikus értelemben „Temenosznak” nevezett belső térből érkeznek.

    Műfordítással is foglalkozik: Friedrich Hölderlin és Omar Khajjám műveit is fordította magyarra. Közéleti szerepvállalása ugyancsak jelentős: a Páneurópai Piknik egyik ötletadója és szervezője volt. A költőt később a szerelem vitte Keszthelyre, ahol 2014-ben élt és alkotott.

    Forrás: Keszthelyi Televízió; Irodalmi Jelen; CyberPress

  • Mészáros Ferenc: Néma rekviem

    Temetem az időt,
    mögöttem évek síremlékei.
    Csak az jön tovább velem,
    amit a lélek szívott magába,
    aminek rezgései dalok
    vagy síró sóhajok,
    ütemet adnak, dallamot.

    Vagyok, aki vagyok:
    túl a látható világon
    én, a határtalan álom,
    ábrándos vándor,
    aki nem lelte helyét
    a kék ég alatt sehol,
    mert fölébe vitte a tűz,
    ami bensőjében lángol,
    fölébe, ahol a hajnal ébred,
    ahol a csend is dallam,
    s a fények titkot mesélnek.

    Hallgatom, hallgatom
    feszülten, sóvár áhítattal
    a dalt, lesem, fürkészem:
    ki üzen vele? És hol van a part?
    Hol pihenhet meg az
    ábrándos vándor?
    Hol oldódhat fel,
    időn túlhaladva?

    Nincs válasz, csak a csend
    rejtőzik a dalban.
    Csak a csend, a néma ének,
    amit betemettek az évek,
    mégis mindig feltámadnak,
    s a hajnalról mesélnek!

    Egyszer elfogy az idő,
    csendben elporladok.
    Voltam, aki voltam,
    vagyok, aki vagyok.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Mészáros Ferenc: Feltámadás

    Feltámadunk?

    Vagy csak remélünk,
    hogy túl mindenen
    vár ránk valami,
    amit nem fog az értelem,
    nem ismer a szem,
    nem tapintjuk bőrét,
    nem halljuk szavát,
    s mégis: mintha itt
    lenne bennünk, bensőnkben,
    rejtve, meghúzódva.

    Mintha ő sodorna,
    ő vinne, nógatna
    Felé, Hozzá,
    az Ő oltalmába,
    világ ellenében,
    minden ellenében,
    ami hajszol
    talmi csillogásba.

    Mi Ő? Ki Ő?

    Hangtalan, lüktető
    dalunk!

    Üzenet
    vissza-visszatérőn:

    feltámad ismét,
    s vele mi is feltámadunk.

    Üres kereszteket
    magunk mögött hagyva
    kelünk a Nappal,
    szállunk a Napba…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Mészáros Ferenc: Egyetlen hatalom

    Egyetlen hatalom van, ami örök,
    és egyetlen törvény: a szeretet.
    Győznöd is csak egyetlenegyszer kell:
    önmagad felett.

    Senki nem megy, ha nem küldik,
    a törvény bölcs és igaz:
    Aki szívben talál helyet,
    örökké ott marad…

    De aki nem győz önmagán,
    törvényen kívül marad,
    maga alá temeti a sunyi áradat.

    Sodorja, dobja, mint rongybabát,
    a lelke megtörik,
    s falánk ebek zabálják fel
    fáradt izmait.

    Hiába álom, könnyes ima,
    sorsa reménytelen…
    Csak a törvény a menedék:
    A tiszta szerelem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Mészáros Ferenc: Egyszer…

    Egyszer kimerül az északi szél is,
    és minden, amit emelt, vitt magával,
    amit friss ölén becézett, kényeztetett,
    árván tévelyeg majd a világban.

    Akkor már csend lesz, éteri csend,
    és hiába ragyog majd fenn a Nap,
    nem ölel semmi, nem simít fénye,
    porba oldódnak a sugarak…

    Élni! Addig is, amíg fújnak a szelek,
    amíg a bőröd reszketve vágyja
    simítását az elemeknek, éld meg,
    s már nem éltél hiába…

    Csipetnyi az idő, amit a végzet adott,
    szelekre nyílik a szárnya.
    Ússz vele bátran az álmok egén,
    feszüljön lelked vitorlája.

  • Mészáros Ferenc: Jó tanács

    Ne add el magad!
    Hiába tömegesülsz,
    Egyedül maradsz.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Mészáros Ferenc: Ne kérj, csak remélj

    Istentől ne kérj!
    Hisz már mindent megadott
    Inkább csak remélj!

    Forrás: Lélektől lélekig