https://verskucko.com

Kategória: Szerzők

  • Fodor Ákos: Jókívánság

    Legyen erőd lent
    hagyni, amit nincs erőd
    följebb emelni.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nagy Zoltán: A kedveshez

    Emeld szived a csillagok fölé:
    Szunyogdöngés lesz ott a földi lárma;
    Emlékeknek száll hattyufellege
    És énekel a csendnek csalogánya.

    Létünk csak szikra két sötét között,
    Lobbanjon hát, mint villám éji tájon!
    A mindenség fényénél felragyog,
    Egy percre csak, hogy mindörökre fájjon.

    Szivünk legyen friss harmatos csokor,
    Pipacshoz kössünk kék katángot társul
    S a bánkódó, elcsüggedt, szomoru
    Istennek nyujtsuk fel vigasztalásul.

    Időnk lejár, nyiljon hát mosolyod!
    Siker, kudarc: zavaros Isten-álom,
    Az életem egy futó gondolat
    Mig szépséged átvillan a világon.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Erdélyi József: Kék Miatyánk

    Legszebbek a néma imák…
    Imádkozik minden virág;
    kék imát mond a kék katáng,
    kék virága kék Miatyánk.

    Gyalogútak, dűlők fele
    kék katánggal van most tele;
    mélyűlt keréknyomok között
    milljó kék Miatyánk köszönt.

    – Ki itt jársz, légy jó emberünk,
    s néma imát mondj mivelünk;
    tekints némán az égre fel, –
    egy pillantást megérdemel.

    Szekérkerékkel töretünk
    kocsikenőcs a kenetünk,
    innen mi el nem mehetünk;
    mégis szép a mi életünk.

    Mégis víg a mi életünk,
    az égre ment felnézhetünk
    s néz ránk a Nap, az ég szeme;
    nyitott szemünk felnéz bele.

    Minden tövön száz kék katáng
    mondja némán hogy „Mi Atyánk”;
    s hervad hamar és boldogan,
    benne mert új élet fogan.

    Mert küllőkkel bár töretünk,
    kocsikenőcs a kenetünk:
    mig az égre felnézhetünk,
    örök élet az életünk…

    1972

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: HATÁROK

    Van határ, ami attól van,
    hogy meghúzzák, kijelölik.
    Van természetes határ
    ___________________ – még az sem
    változhatatlan.
    És van, ami csak akkor és attól,
    de attól fogva mindörökre létezik,
    hogy megsértettük:
    magunkban.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Bogdán József: Reggeli ima

    Uram, ha misén elalszom,
    érintsd meg csendesen az arcom.

    Éjszaka féltem, nem aludtam,
    ott kuporogtam a kapudban.

    Nem tudom… melegségre vágytam,
    hideg koporsó volt az ágyam.

    Bár apám egyszer fölém hajolt,
    mint kutya a kölykét megszagolt.

    Úgy emlékszem még be is takart,
    és valamit mondani akart…

    Valami ilyet: befellegzett…
    a hiányától hidegebb lett.

    Uram, ha a misén elalszom,
    ugye lesz, aki betakarjon.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: CREDO & SUMMA

    A személyiség lényege a határtalanság; a csoporté a határoltság.
    A szerelem lényege a határtalanság; a házasságé a határoltság.
    A hit lényege a határtalanság; a vallásé a határoltság.
    A lélek lényege a határtalanság; a testé a határoltság.
    A létezés lényege a határtalanság; az életé a határoltság.

    A határtalanság: erő. A határoltság: hatalom.
    A hatalom kézzelfogható és mulandó;
    az erő megfoghatatlan és örök.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: A nagy posványon át

    Szaladjunk hát a nagy posványon át,
    Vannak lyányok és vannak még csodák.
    Hiúk is vannak és vannak szegények
    És vannak még túl-ifjasan legények.

    Vagyunk még mindég dölyfös vénhedők,
    Kik nem hajolnak az Idő előtt.
    Kik hajlottan, posványon is úgy járunk:
    Egy-egy leány a lépésünk, az álmunk.

    Magyar honunkban sok-sok a csoda,
    Életünk: fölfalt életek soka.
    De világot okozunk a világnak:
    S mégis hozzánk jönnek mind, akik látnak.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Páduai Szent Antal a halaknak prédikál

    Antal prédikálna,
    Ha hallgatót találna;
    Inkább szól halaknak,
    mintsem a falaknak;
    Lemegy hát a tóhoz,
    És itt kezd a szóhoz.

    Jönnek a nagy pontyok
    s a kis halporontyok,
    Mind-mind száját tátva
    Figyel a barátra:
    Tetszett a prédikálás,
    Ponty-pereputty hálás.

    Ragadozó csukák,
    rabláshoz nem buták,
    Úszva arra mentek
    hallgatni a szentet:
    Tetszett a prédikálás,
    Csuka-csapat hálás.

    És a falánk harcsák
    Illendőnek tartják,
    Hogy a beszéd végett
    Hagyják az ebédet.
    Tetszett a prédikálás,
    Harcsa-horda hálás.

    A csík és a viza,
    Nemes halak biz’a,
    Íme nem mulasztják
    A szónoklat malasztját:
    Tetszett a prédikálás,
    A csík-csoport hálás.

    Teknősbékát, rákot
    Sietni ki látott?
    S most versenyre kelnek
    S Antalra figyelnek:
    Tetszett a prédikálás
    Rákok raja hálás.

    Halak és halacskák,
    Okosak és csacskák,
    Emelik fejüket,
    Egyikük sem süket:
    Jóisten nevében
    Csüngnek a beszéden.

    Vége a beszédnek,
    Halak hazatérnek;
    Csuka ragadozik,
    Bujálkodik a csík.
    Csüngtek a beszéden,
    S élnek úgy, mint régen.

    Rák tovább is lassú,
    Harcsa hájas hasú,
    Zabál a ponty egyre
    Szent szókat feledve.
    Csüngtek a beszéden,
    S élnek úgy, mint régen.

    Fordította: Kunszery Gyula

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csukás István: Fura elszámolás

    Néha rajtakapom magamat, hogy
    fukar s irigy vagyok, mint a vének,
    dühödten tékozolva mutatok fityiszt
    ilyenkor a vénség kísértetének.

    S belegabalyodom e fura elszámolásba,
    mintha tartoznék, s aki leszek, követelhetne!
    Szinte látom leforrázva, hogy néz minket
    a kölyök, aki voltam, gúnyosan nevetve.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nemes Nagy Ágnes: [Elveszett hangok ülnek itt]

    Elveszett hangok ülnek itt
    apró bokrokban, szárazon,
    egy hangot adj, egy hangot adj,
    szikkadtan is felfuttatom,
    egy jerikói-rózsa-hang,
    egy reszelős ördögszekér,
    egy szürke, fekete, szürke, zörgő
    szakadt gubanc-gyökér,
    szakadtan is csak karikázzon,
    szálljon, kerek tövis-köteg,
    zizegje szét avar csomókkal
    az elnémult természetet –

    Forrás: Lélektől lélekig