https://verskucko.com

Kategória: Szerzők

  • Nadányi Zoltán: Vártalak egy évig

    Vártalak egy évig,
    hol voltál egy évig?
    Én egyhelyben álltam,
    úgy vártalak, végig.
    Álltam és nem néztem
    se jobbra, se balra,
    csak ahonnan téged
    vártalak, csak arra.

    Szálka a kezemben,
    semmihez se nyúltam,
    szálka a szívemben,
    még mélyebbre szúrtam.
    Nem ettem, nem ittam,
    csak álltam kábultan
    én nem is aludtam,
    csak el-elájultam.

    Leveleket hoztak,
    nem volt betű benne,
    ha beszéltek hozzám,
    mintha álom lenne.
    Hívtak, menjek haza
    és kézen is fogtak,
    mit mondhattam nekik,
    boldogtalanoknak!

    Egyszer egy virágos
    ág arcomba vágott,
    a tavaszból ennyit
    láttam, ezt az ágat.
    Később egy szál levél
    csüngött róla félve,
    onnan tudtam én meg,
    várlak már egy éve.

    Nagy fa kidült volna,
    torony eldült volna,
    én csak álltam, álltam,
    szomorúság tornya.
    Álltam és nem néztem
    se jobbra, se balra,
    csak ahonnan téged
    vártalak, csak arra.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Móra Ferenc: Szeresd a gyermeket!

    Szeresd a gyermeket! A sivatag hegyen,
    Hol villámok között vala az Úr jelen,
    E legszentebb parancs nincs kőtáblára írva –
    Mosolygó kedviben, pirosló hajnalon
    Aranybetűkkel ezt az örök Irgalom
    Az emberszívbe írta.

    Szeresd a gyermeket! Még néki szárnya van,
    A csillagok közé ő még el-elsuhan,
    S kitárja vidoran a mennyek ajtaját:
    Hiába könyveid, hiába lángeszed,
    Az Isten titkait ki nem kémlelheted,
    Csak gyermeklelken át.

    Szeresd a gyermeket! A lét napfénye ő,
    Estellik, hogyha megy, hajnallik, hogyha jő,
    Csöpp lábai nyomán az öröm kertje zsendül,
    Bimbónyi kis keze áldással van tele,
    S melyik szeráf-zene érhetne föl vele,
    Ha víg kacaja zendül?

    Szeresd a gyermeket! Hisz oly hálás szegény,
    Egyszerre könny, mosoly ragyog csillagszemén,
    Ártatlan kis szivét az öröm megteli,
    S köszönetét, akár az esti fuvalom,
    Mely félve játszadoz a harmatos galyon,
    Oly halkan rebegi.

    Szeresd a gyermeket, öleld szívedre őt,
    Ringasd el lágyan a szegény kis szenvedőt,
    Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit:
    S míg te a gyermekek könnyét törölgeted,
    Egy láthatatlan kéz a csillagok felett
    Letörli vétkeid!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Ikon

    Nálad van az az arc amit
    néznék hajnaltól hajnalig
    testemet még viselve itt
    míg halállal meg nem telik
    e folyamat folyton folyik
    elmos, fölold és kiszorít
    mind több mindegyet s lényegit
    de míg egy képnyi mód van itt
    enyém is az az arc Amit…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Dallamka

    Őszt ígér a nyár:

    most szeretem.

    Szeretetre vár

    a szerelem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Petőfi nem alkuszik (részlet)

    „Gyermek: sohasem fogom megérteni, hogy ezt a címet a felnőttek számára nem olyan kivételesen adják, mint az aranygyapjas rendet. Petőfire hiába keresnék az összes nagy szótárú nyelvekben több és nagyobb jelzőt: gyermek. Viszont nincs is e joggal megbírálható teremtésnek, világnak, életnek különb, istenibb produktuma, mint a gyermek. A gyermek az elevenség, az öröm, a jövőbe ható ígéret, a bilincsbe nem vert ember, az igazán igaz isten.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szabó Lőrinc: Hajnali látomás

    Hajnalig néztem az eget:
    ezer szeme észre se vett.

    Pedig rám nézett szüntelen
    s szinte kacérkodott velem,

    hogy oly nagy, oly gyönyörü-szép
    az öröktünde régiség.

    Hajnalig néztem az eget;
    ezer szeme észre se vett,

    bár csöndben megfordult, ahogy
    a csigalassu csillagok

    (száz egybezárt-nyilt végtelen)
    keringtek bennem-kívülem.

    Hajnalig néztem az eget
    és lassankint elrémitett,

    hogy e szárnyas gyöngy-állatok
    rajzása úgy halványodott:

    társtalan ültem s üresen
    a rámszürkülő semmiben.

    Hajnalig néztem az eget,
    s akkor a húspiros Kelet

    hirtelen elhúzta az ég
    maradék csillagfüggönyét, –

    szivemben arcod nevetett:
    csordultig megteltem Veled.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baranyi Ferenc: Ki számol el

    Mit ér a legszentebb erény, ha
    bűnnek láthatja bárki azt?

    Ki sziklával rombol – mit ér, ha
    belőle vizet is fakaszt?

    Ki szabja meg a lét határát
    s halált erénnyé ki avat?

    Ki számol el a világgal,
    hogy adós sehol nem marad?

    Ki? Mit? Miért? Mivégre? Meddig?
    A kérdések mentsége véd,

    hogy ki ne egyezzen az ember
    saját magával semmiképp.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baranyi Ferenc: Mánia

    Én mégis várom, hogy a vízözönben
    – míg bárkám alján reszketek alant –
    lecsendesül az örvénylés köröttem,
    s az olajággal megjön a galamb.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: A félelem dalai

    Vigyázva számolja ujjait
    a fűszálakat négyszögbe rakja
    kérdezget
    és közben édes tejre gondol
    leguggol
    arcát elrejti titkolón
    vigyázva számolja ujjait
    sötét szobában
    megindulnak a tárgyak
    lépnek
    lépnek katonásan
    csak ő nem mer mozdulni
    nem mer
    sötét szobában
    testének meztelen szépségét
    ruháján keresztül
    meglátták idegen szemek
    piruló bőréről
    örökre el akar szabadulni
    a mindent látni engedő ruha
    várt
    hátha leveszi róla valaki
    akinek igazán megmutatná
    testének meztelen szépségét
    ifjú éveim fiatal fája
    évgyűrűk kúszva befonnak
    félek
    jaj félek
    engem is megvár a halál
    széles kapukat tárok
    hogy mindent befogadjak
    ha kéritek
    kincsemet elosztom
    mindent nektek adok
    csak engem hagyjatok meg
    önmagamnak

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Élőpont

    Kiemelsz a veszendőség tengeréből
    és felmutatsz.
    Kiemellek a veszendőség tengeréből
    és felmutatlak.
    Egymás kezében ragyogunk; szorongunk
    és ragyogunk.

    Forrás: Lélektől lélekig