Kategória: Szerzők

  • Faludy György: Zárt teherkocsi

    Kattog a négy kerék.
    Azt kérded, hova visznek?
    Mondhatnám: szinte mindegy.
    Függélyesből vízszintes.
    Négy kattogó keréken
    odavezet a sín,
    ahol levél nem ér el,
    hol nem vagy név, se cím.

    Tán negyvenen vagyunk.
    Azok ott már többéves
    rabok, halálfehérek,
    nyugodtak, csendesek;
    mi új rabok vagyunk,
    akiknek inge véres,
    ne nézd a különbséget:
    rab és rab egyremegy.

    Mért gubbasztok ily búsan?
    Szökőkút volt a kedvem,
    hány ágyban hemperegtem,
    és hány tengerben úsztam!
    Ami tortát megettem:
    vagy harminc emelet.
    Kár, hogy be nem fejeztem
    még minden versemet.

    Hogy Alfred de Musset-nek
    szebben virult a nyár?
    E század gyermekének
    rosszabb mahorka jár.
    Nem nősz magasra itten.
    Kattogni kezd a sín.
    Mit elmulasztott Hitler,
    behozza azt Sztálin.

    (1950 őszén)

    Forrás: Arcanum

  •   Ratkó József: Szégyentelenül

    Mert szólnom kell a fűről is,

    a fémről és a kőről is,

    a menekülő fényről is,

    a férfiról, a nőről is,

    és mindent el kell mondanom,

    igazhoz igazítanom,

    hát ezért kell olyan nagyon

    a szabadság, a nyugalom!

    .

    Mióta élek, dolgozom

    Parasznyán, Pesten, Putnokon,

    mindig a nehezét fogom,

    még sincs egy rendes bútorom.

    Kis gondjaim közt guggolok,

    felmagasodni nem tudok.

    .

    Segítsetek, ne hagyjatok!

    könyvet, kenyeret adjatok!

    Semmiből se kell sok nekem.

    Barátom, ha hiszed, ha nem:

    egy harapásnyi kenyeren

    éltem le fele életem.

    De már kevés ez nem elég

    huszonhét havi maradék.

    Éléskamrám az üres ég

    csillaga morzsányi ebéd.

    .

    S míg ezt a verset hadarom,

    tucatnyi édes haverom

    él ilyen egérkebajon

    gondjai közt hallgatagon.

    Én szólok fakír nem vagyok,

    aki bár lelkéig vacog,

    mégis forró verset dadog,

    hogy gőzölögnek a sorok!

    .

    Költő vagyok hát tudom én,

    hogy hivatásom a remény,

    és tudok hinni is kemény

    gyémánt-jövőnkben bízom én.

    De ugrik, illan a hitem,

    naponta meg kell védenem,

    mert ez a kétéltű jelen

    hol ellenem van, hol velem.

    .

    Pedighát apám a veszélyt

    nem nagypofájú hősökért

    vállalta, izgatott, beszélt

    értem, értük, mindenkiért!

    S ha én szólok sem magamért,

    kollektív bánatért, bajért,

    rontott hitű parasztokért,

    kemény, egyforma életért.

    .

    S mert szólnom kell a fűről is,

    a fémről és a kőről is, a menekülő fényről is,

    a férfiról, a nőről is,

    és mindent el kell mondanom,

    igazhoz igazítanom

    hát ezért kell olyan nagyon

    a szabadság, a nyugalom!

    .

    Mint aki pénzért hegedül,

    s száján lágy, kérő mosoly ül,

    sürög a vendégek körül

    szótlanul, szégyentelenül,

    úgy kérem én is a kegyet:

    adjatok könyvet, kenyeret,

    szorítsatok egy kis helyet

    végre nekem is köztetek!

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Szendrey Júlia: Keserű kín

    Keserű kín és gyötrelem
    Volt énnekem a szerelem;
    Ami másnak életet ad,
    Az hozza rám halálomat.

    Meghaltam én réges-régen,
    De nem nyughatom békében,
    kísértetként járok, kelek,
    Keresve, mit nem lelhetek.

    Keresve a boldogságot,
    Mire sehol nem találok;
    Mi messziről annak látszik:
    Árny, mint én, mely velem játszik.

    Hogyha közelébe érek,
    Rémképétől elszörnyedek
    S futok vissza koporsómba
    Új kínoktól ostorozva.

    S rám vonom a búbánat szőtt
    Gyászos halotti lepedőt,
    S várom, hogy az ég majd megszán,
    Hogy majd meghalok igazán.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Hajlongni emerre, amarra

    Hajlongni emerre, amarra:
    Bús sorsot mértél, Uramisten,
    A magyarra
    S még búsabbat reám.

    Hiszen, jó, jó: nem vagyok semmi
    És mégis muszáj minden fajnál
    Jobbnak lenni.
    S mit ér, ha jobb vagyok?

    Nekünk kevés pünkösdöt hoztál,
    Kevés szentlelket, Uramisten,
    S ostoroztál,
    Bár véresek valánk.

    Körülvettél balgákkal minket
    S méltatlanul kínzott fejünkre
    Sohse hintett
    Kegyed sugarakat.

    Önnön-valónktól félve félni
    S elvegyülni törpe gyávákkal,
    Halva élni:
    Ezt adtad, Te, nekünk.

    Hajlongni emerre, amarra,
    Bús sorsot mértél, Uramisten,
    A magyarra
    S még búsabbat reám.

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Karinthy Frigyes: Gellért Oszkár: Amint a karod fölemeled

    Amint a karod fölemeled
    Mennyi bidres-bodros szövet
    Hull vissza, mint egy zuhatag
    És milyen finom kis pihék
    Pelyhedzenek a könyöködbe
    A könyököd kinyögöd
    És szívembekönyökölsz – au!
    Au – vau! Miau!
    És milyen fehér vonal emelkedik,
    Amint karod fölemeled
    Emelkedik, csavarog, terjed
    A könyöködtől a kisujjad körméig
    A kisujjad körmétől megint vissza
    A kisujjad körmétől visszáig
    Amint a karod fölemeled
    A könyöködtől a kisujjad utolsó percéig
    Tizenöt centiméter
    A kisujjadtól a könyöködig tizenöt centiméter
    Összesen harminc centiméter.
    És hogy rezegnek a szálak
    És kicsi pelyhek szurkálnak szíven.
    Amint a karod fölemeled
    Hogy fejemhez vágd a levesestálat.

    Így írtok ti

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Agyagási Károly: A féltestvérek

    Új mese született izgatott agyamban,
    Leírjam? Ne írjam? – töprengek magamban.
    Talán jobb is volna társaihoz tenni
    S a nagy semmiségbe magammal elvinni.
    De így fáradt lelkem nem jut oázisra,
    A bizonytalanság mégjobban kínozna.
    A munka erőt ad. Addig élni vágyom,
    Míg a hazám sorsát eldőlni nem látom.
    Ez a mese tehát lelkem orvossága,
    Megjelzett időig életemet nyújtja.
    Akkor aztán szivem törjél darabokra,
    Teljesült reménnyel szálljak le a sírba.
    Mert én az örömtől akarok meghalni,
    Mit a sok kín után nem fogok elbírni.
    De ha ily szép halál nem jutna számomra,
    Átokkal, szitokkal szállok a pokolra.

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Juhász Gyula: Én Istenem

    Nekem te nem vagy messze, égi bálvány,
    Siketen, zordon trónoló Nagyúr,
    Előtted állok én kifosztva, árván
    És boldogan, ha ég viharja gyúl.

    A földiek nekem nem ártanak már
    S az égiek testvéreim nekem,
    Viharodnak palástját áldva add rám
    S villámodat érezzem szivemen!

    Ó, gyújts ki engem, mint szent jegenyédet,
    Hogy égve égjek s a mély éjszakát
    Mint áldozati láng ragyogjam át.

    Mert égve égni: ez a földi élet
    S beléd hamvadni boldog epedőn,
    Mint kísértet hajnalkor temetőn.

    Forrás: Vers mindenkinek

    Kulcsszavak:

  • Madách Imre: Próza és Poézis

    Csodálod a virágnak színeit,
    Imádod a lányt eszménykép gyanánt,
    Fellelkesülsz a nagyság szavaira,
    Költő vagy, minden hétköznapi bánt,

    S mégis, ha a virágnak gyökere
    Nem lenne földben, hervadna korán,
    Ha a prózába sohse szállna le,
    Nem lenne oly virágzó a leány.

    S midőn a szónok úgy fellelkesít,
    Előbb már odahaza jóllakott. –
    Így jár karöltve eszmény és göröngy,
    Nem szabad azt széjjelszakítanod.

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Somlyó Zoltán: A szívben

    A szívben sok kis óhaj él,
    heverve szendereg, henyél.

    Mint hisztériás démonok:
    mind akaratos és konok.

    Ha szép napos a délután,
    sétálnak a szív zeg-zugán.

    Ha esős est van: zokogón
    ugrálnak a szív-dobogón.

    Kis lábuk toppan, zeng az éj;
    elcsúsznak, s mondják: jaj, de mély;

    de mély e forró kis verem!
    Egy perc – és mind talpon terem.

    A szív úgy érzi: megreped,
    mind-mind gyorsabban vereget.

    A sok óhaj rajt átoson
    és hempereg a vánkoson.

    Aztán felsikolt zokogón…
    (Egy csók ül a szív-dobogón.)

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Ady Endre: Ruth és Delila

    Száz alakban, százképpen látlak,
    Látlak Ruthnak és Delilának,
    Látlak mindenkinek.

    Látlak szelídnek, látlak szépnek,
    Csúnyaságnak, gyönyörűségnek,
    Látlak mindenkinek.

    Látlak keserűnek, gonosznak,
    Tisztának és vériszaposnak,
    Látlak mindenkinek.

    Látlak darabosnak, egésznek,
    Csóknak, savónak, sónak, méznek,
    Látlak mindenkinek.

    Látlak angyalnak és ördögnek,
    Dicső Valónak, tunya dögnek,
    Látlak mindenkinek.

    Látlak életnek és halálnak,
    Tornak, gyásznak, áldásnak, bálnak,
    Látlak mindenkinek.

    Száz alakban, százképpen látlak,
    Látlak Ruthnak és Delilának,
    Látlak mindenkinek.

    Forrás: Versek mindenkinek