Szeretlek, mondom.
– Látod: már ez a nap sem
kelt s telt hiába.
Forrás: Lélektől lélekig
Kategória: Szerzők
-
Dsida Jenő: Valami eltörött
Az őszi alkony mély, parázna
vággyal simúl a hegy fölé,
beteg szélben liheg
a hamvadó nap parazsára.Sok vén, esőlocsolta háznak
falán rikolt a nyomor-plakát.
Autóbuszokon vézna emberek
döcögve fáznak.Szemek futnak a hideg holdig.
Egy kisfiú a szívét fogja,
a toronyra néz, a levegőbe:
úgy fél, hogy összeomlik.Senki se tudja, mit veszített,
de a sétatéren, a híd alatt,
az ágyban, a csókban, a zsebében
valamit mindenki kutat.Valahol valami eltörött,
valahol valami nincsen rendjén.
…Künn a határban Kain zokog
a holt Ábel fölött.Forrás: Lélektől lélekig
-
Fodor Ákos: Nagyság
Említésreméltót semmit nem tett
jóideig. Aztán sem. De később:
kőbevésett végrendeletében
ránkhagyta a követ és a vésőt.Forrás: Lélektől lélekig
-
Weöres Sándor: Örök pillanat
Mit málló kőre nem bizol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,
mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent —
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:
fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.Forrás: Lélektől lélekig
-
Kányádi Sándor: Még süt a nap…
Még süt a nap, még sütöget,
csak reggelente van hideg,
csak estelente kéldegél
újra és újra föl a szél.
Csak az éjszakák, csak azok
hűvösek, mint a csillagok.
Napközben meleg van, meleg.
Sütkéreznek a verebek.
Duruzsolnak a darazsak.
Napfényben fürdik a patak.
Gúnárok, gácsérok, tojók
élvezik még az úsztatót.
De a reggeli hideget
feledni többé nem lehet,
sem az esték, sem a sötét
éjszakák csillag-hűvösét;
tudják mindezt a levelek,
s a fáknak búcsút intenekForrás: Lélektől lélekig
-
Tóth Árpád: Szeretsz?
Szeretsz?
Mért sírod el magad, mikor suttogva mondod,
S ezek a kicsi finomka dombok
Mért játszanak földrengést az ujjaim alatt?
Szeretsz?
Nézd, zavart, ijedt mosolyomon át,
Most megérezheted, ha akarod,
Hogy meghatódtam, hogy sírok bévül, hogy friss lombkoronák
Zúgása csapta meg egyszerre a fülem,
S hogy mit daccal és gőggel zártam kívülem,
Most újra betör hozzám, és a nyakamba ugrik,
S fuldoklásig szorít s ölel a vágy.Szeretsz?
No, ülj le szépen, kedvesen a térdeimen,
Hajtsd hátra, lassan, a vállamra nyakad,
Így, megadva, meghódolva hagyd el most magad,
Hadd nézzelek,
S még egyszer puhán s zengőn hadd próbálok szólni,
Hadd élvezem magam, gúnyosan s betegen:
Hogy fáradt szívem megint csak érzeleg.Csitt! véletlen diadalom, csitt! égből pottyant csodám,
Lealázó, kínlódó “lám-lám” csatán
Hadd szokjam meg egy kicsit most, hogy újra, újra szeretnek,
Hadd szúrjam szíven magam: Hát oda a rezignációm?Be olcsón vett meg
Egy kis szűz nyafogása…
Húnyd le a szemed,
Most kegyetlenül könnyeim erednek.
Hát te vagy, te vagy a forró kása,
Amit kerülgettem, hát te vagy az új?
Hadd röstellem agyon magam!Kinyitod a szemed, és azt ragyogja: Minden rendben,
Egyszerű és édes az élet!- Ó, tudod-e, kis bolondom, hogy most megölnélek? –
S én nézlek – s megrándul a vállad a kezemben
Forrás: Lélektől lélekig
- Ó, tudod-e, kis bolondom, hogy most megölnélek? –
-
Nadányi Zoltán: Szélcsend
Állt a csónak
heverésztünk benne.
Fölöttünk a kék ég
végtelenje.A Balaton
nem vetett egy ráncot,
mint üveglap, izzott
és szikrázott.Az evezők
- be se húztuk őket –
azok most oly tisztán
tükröződtek.
Messze rezgett
a part, ködlepetten
és sehol egy lélek,
csak mi ketten.Heverésztünk,
hallgattunk, figyeltünk,
egy kis kacsa feltűnt,
újra eltűnt.Egy vitorla
látszott elmosódva,
el nem mozdul onnan
már mióta.Harangszó szállt,
de oly végtelen halk,
mintha csak álmodnánk.
Az is elhalt.Nagy, nagy csend volt,
elmerültünk benne.
Ha most vihar jönne,
hogy is lenne?Ezen akkor
hosszan eltöprengtem.
Én menteném meg őt,
vagy ő engem?Nem jött vihar,
állt a csónak csendben.
Mégis megmentettem.
Ő meg engem.Forrás: Lélektől lélekig
- be se húztuk őket –
-
Csukás István: Szerelem sós íze
Már a tél elérte a várost,
plakátok nyalják a ködöt;
a szerelem sós íze magányos
számat marja, mert mint két pólus között
a neonfény északsarki, havas
tündöklése – a szerelem szívem
s szíved közt hatalmas
ívként kigyult: nem vagy velem.Szabad kóborgó, ámulok,
önként a karodba mi űz?
A tél fehér pincéibe lucsok
verte tavasz fénye betűz;
így omlik össze majd a gőg
és fortyogó kamaszkorom.
Fennhéjázása összetört
szelíden szóló szavadon.Forrás: Lélektől lélekig
-
Tóth Árpád: Derűt dalolnék…
Derűt dalolnék, édesem, tenéked,
Mely, mint az alkony enyhe fénye, reszket,
És édes lánggal, mely gyújt s mégsem éget,
A fák közt még kis, zöld napokat rezget,Derűt, mely úgy lebeg le könnyű szárnyon,
Szép, tarkarajzú szárnyon, mint a lepke,
Opál szinekkel lengve még az árnyon,
Amely a lankadt lombokat belepte…Forrás: Lélektől lélekig
-
Lesznai Anna: Imádság
Istenem, nem hallod jól az imádságom!
Vágyódás, óhajtás elhervadjon bennem
Mi szívemben duzzad, lohadjon le lágyan,
Lelkem hadd pihenjen, testem hadd pihenjen.Kértelek, hogy puhán hullass az ölembe
Apró örömöket s ízes boldogságot,
Melyet feloszthatnék, jusson is, maradjon,
Mint karácsony esti bőséges kalácsot.Annyi vágyat kértem, teljék csókra, dalra.
Könnyű szárnyú szívem kóborlásra termett,
És te küldtél nékem nagy, nehéz csudákat,
Sziklakőbe vágott oszthatlan szerelmet.Olyan kényességgel verted meg a szívem,
Fáj, ha messzi kertben új tavaszok érnek,
Piros vérem serked, mikor kelyhe pattan
A rózsaszín ajkú zsenge gesztenyének.Perzselnek az esték, hajszolnak a percek,
Szörnyű ajándékod alig-alig tartom…
Meggörnyed a vállam, félek, hogy elégek,
…Tévedtem Istenem, játszani akartam.Forrás: Lélektől lélekig
