https://verskucko.com

Kategória: Versek,

  • Petőfi István: Bordal

    Hej, galambom, korcsmárosné gyöngyvirág,
    Kóstoltassa meg csak vélem a borát,
    Most kerestem föl először én magát,
    Szoktatóban a javából adjon hát!

    Szél fúj ott künn, eső esik javában,
    Jó helyem van nékem itt a korcsmában,
    Amíg megszűn a szél és a fergeteg,
    Akkorára borom elfogy s nyergelek.

    Pusztán lakom, rég nem voltam városban,
    Hej, még sokkal régebben a templomban,
    Mi a patvar, úgy hevülök borától,
    Talán bizony üdvözülnek csókjától.

    Édes lelkem, úgy szomjazom csókjára,
    Adjon nekem csak egyet is próbára;
    Higgye meg, hogy jóltevőleg hat reám,
    Lássa csak, mint esenkedik érte szám!

    Földerült már, megszűnt a szél s fergeteg,
    Kincsem, lelkem, korcsmárosné, elmegyek,
    Nincsen pénzem, kifizetni a borom,
    Itt egy pár csók, ezt zálogba itt hagyom.

    Forrás: www.eternus.hu

  • Ignotus: Tavaszi bor

    Gyenge rügyek, halványzöld levelek,
    Sorsomba negyvenedszer visszatérők,
    Új tavaszok, elvonuló telek,
    Lemondva múlók, követelve kérők,
    Kékségek, miknek hűse is meleg,
    És meghalások, szürkeségbe térők –
    Mit tudom én, mi az, ami ragyog,
    Mit tudom én, ki az, aki vagyok!

    Részeg vagyok, mondjátok. Az lehet,
    Gondolom is a bort, ami megejtett,
    Torkomba érzek gyűlni könnyeket,
    Miket a húnyt szem gőgje visszarejtett;
    Őrületet, mely az agyban rekedt,
    Csókot, amely csattanni elfelejtett
    És életet, életet, életet,
    Amelyet aki élt, nem élhetett.

    Ó szép tavasz, ó gyönyörű világ,
    Ó paradicsom annak, aki bírja,
    Asszonysmosoly és almafavirág,
    Vizek esése, illanatok írja,
    Ó vágy, mi fülleszt, ó kín, ami rág,
    Lételek ágya, rothadások sírja –
    Éjfeli csöndek, hajnali zenék:
    Feleljetek nekem: vagyok-e még?

    Vagyok-e még és voltam-e vajon,
    S nem csak a magam álma-é, hogy voltam,
    S nem itt viaszlik-e önágyamon
    A halott, kinek fölibe hajoltam,
    Én vagyok-e, ki ballag utamon
    S nem porlok-e rég valamerre, holtan,
    Pályám – én vagyok-é, aki futom?
    Nem tudom – ha megöltök, se tudom.

    Jaj, megvesznek a tavaszi fagyok
    Megújra, míg tavaszvirágra várok,
    S koporsófödél, ami fönn ragyog
    És lenn az utca temetői árok;
    Kezdettől fogva én nem én vagyok,
    Kezdettől fogva én csak hazajárok –
    S tavasz s virág s napfény és szerelem:
    Élj és ragyogj és ne törődj velem!

    Forrás: Magyarok Bábelben

  • Bari Károly: Az ítélet napján

    Megfagy kürtök torkában
    a rikoltás, a félelem ingeiben
    verejtékezünk, ellopják arcunkat
    tükreinkből, hogy fekete csákós
    bűneink ne találjanak ránk,
    betömetett szájak fuldokló
    rettenete fölmerül szivárványok
    csúcsán: megbicsaklott hitűek
    álmaiban, csattan az ostor,
    rajtunk, akik hét vármegyét
    égettünk porrá virtusból,
    fejünkre emeltük sugarastól
    a Napot, hasbarugdosott anyáink
    ölét parázzsal perzseltük,
    csattan az ostor, bicskával
    megvérzett ujjak szorulnak
    nyakunkra, a csillag-szemű
    koponyák is fölmagasodnak bűneinkbe
    a fák gyökerei közül, ahová elástuk őket,
    igazak szigorú szavai dulakodnak
    halálunkért: ha mertünk bírák lenni,
    vádlottak padjáról se szökjünk meg
    gyáván, szavak győzelme lesz
    koporsószögünk, kürtök torkából
    rézízű rikoltás dördül!

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Hajnal Anna: Te, ki az éjben énekelsz

    I.
    Eső esik s künn nőnek füveid,
    te legjobb, akié vagyok
    hullasd rám égi cseppjeid,
    szomjas füved vagyok…
    füved, fád, boldog állatod,
    növesztesz, itatsz, csókjaid
    átjárják zsenge tagjaim
    hajlásait.

    Széppé fürösztött örömed,
    ó nézz rám mindig! el ne hagyj!
    vágyaid hadd formáljanak,
    formák mestere vagy.

    Lehelletedben leng hajam,
    s öröm reszketteti szivem,
    te szerető, szerettető,
    vedd el szivem…

    Te ki az éjben énekelsz,
    a cseppek csöpp fülemilék,
    szivem szólalt meg? vagy szived
    énekli szét
    szerelmünk, amely édesebb
    jázminoknál s illatosabb,
    kedvesebb hangú nálad nincs,
    ének mestere vagy.

    II.
    Fogadj el, hadd legyek tied
    mint erdőn tiszta szarvasok,
    akiket táplál, rejteget
    füvekkel, fákkal vadonod,
    kiknek léptében táncod lejt
    és könnyűséged száll, szökell,
    s gőzölgő boldog orrukon
    szabadságod lehell…

    Szabadság, illat szivemen!
    erdőt idéző tág lehek,
    éjjel és ázott lomb szaga,
    esők, szelek és fellegek;
    értetek fájó szerelem
    álmomban is sír, felriad,
    mint messze, hegyről zuhanó,
    testvérnek felelő patak.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Hajnal Anna: Nem szerethet mindenki

    Fontos, hogy megtanuld: nem
    szerethet téged mindenki.
    Lehetsz te a világ
    legfantasztikusabb szilvája,
    érett…, zamatos…, kívánatosan
    édes, és kínálhatod magad
    mindenkinek, de ne feledd:
    lesznek emberek akik, nem
    szeretik a szilvát. Meg kell
    értened: hogy te vagy a világ
    legfantasztikusabb szilvája, és
    valaki, akit kedvelsz, nem szereti
    a szilvát, megvan rá a
    lehetőséged, hogy banán legyél.
    De tudd, ha azt választod, hogy
    banán leszel, csak középszerű
    banán leszel. De mindig lehetsz a
    legjobb szilva. Vedd észre,
    hogyha azt választod, hogy
    középszerű banán leszel, lesznek
    emberek, akik nem szeretik a
    banánt. Töltheted életed további
    részét azzal, hogy igyekszel jobb
    banán lenni, ami lehetetlen hisz te
    szilva vagy, de
    megpróbálkozhatsz megint a
    legjobb szilva lenni…

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Hajnal Anna: Külön idő

    Széles golfáram: nagy idő
    sodrásod selymesen ragyoghat,
    körém a semmi burka nő,
    buborék gömb, belül sajogtat.

    Külön időm külön pereg,
    pörgetheted szivárványgömböm,
    ebből már ki nem léphetek,
    külön időm a külön börtön.

    Különös szörnyek néznek rám:
    boldogtalanok, emberek,
    síró szivárvány arcukon
    külön időm külön pereg,
    kaméleon színük alatt
    falsápadt bánatuk sajog,
    időm elpereg, elapad,
    belül vagyok, külön vagyok.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Hajnal Anna: Borostyánkőbe zárt bogár

    Borostyánkőbe zárt bogár,
    még látszik hajszálgyenge csápja,
    belezárta a lágy halál
    a kemény hallhatatlanságba.

    Itt csillog mint üveg mögött,
    egykori vergődése hol van?
    sírt, bogárhangon zümmögött,
    elszállt a sírás, mondd meg hol van?

    bezárva, páncélos halott,
    örökre rajta díszruhája, –
    az a kis lélek van, ha volt,
    köröz hangtalan zuhanása.

    1959

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Hajnal Anna: A menekülő

    Menekülés közben, hogy betértél,
    szűk konyhánkban, matracokra dőlve
    elnyújtattad végre fáradt lábad,
    le nem merted vetni szűk cipődet,
    lábadat, a sebest-bedagadtat
    féltél, hogy többé be nem fogadja.

    Három napig ültél fent a liftben,
    hatodik emelet magasában,
    romok közt a szűk üvegkalitban,
    körülötted villanyfény-pokolban
    bombák robbantak fel mennydörögve.

    Három napig fenn az égzengésben
    reszkettél egy háromlábú széken,
    negyedik nap, megállt az ostrom,
    romok közt a nyaktörő magasból
    térden, hason, esve, csúszva szöktél
    porban, romban, hóban hempergőzve.

    Amire az utca-szintre értél
    – nem zihálni! – álltál szívdobogva
    néptelen, visszhangos sivatagban.
    Elhagyott utcákon általkúszva,
    leső fegyverek közt zsibbadozva,
    elhagyott kísértethídon által
    egymagad az éjben át Budára:

    polgárok a pincékben lapultak,
    katonák a futóárkok mélyén,
    batyuk, hullák fölött botladoztál
    havas kerten át ajtónkig érve.

    Szűk konyhánknak melegén remegve,
    matracunkon némán végigdőlve,
    két kezedben reszketett a bögre,
    kanala koccanva vert falához,
    míg a hóból olvadt lötty teában
    elolvadt a szaharin kristálya.

    Kilenc éhezőhöz tizediknek
    meg nem tűrt a menekvők tanácsa
    s néhány óra múltán útra váltál,
    havas küszöbünkön általléptél,
    golyók-átszabdalta havazásba,
    éjbe, fagyba, halálba, magányba.

    Könyörgésed visszhangos teremben
    szívem magas falai közt szálldos,
    lassú lépted havon megcsikordul,
    imbolyogva tűnsz a hóesésbe,
    s némán bolyongasz tovább a szívemben.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Szilágyi Domokos: Három torzó

    Hétfőn fáradtan ébredek,
    fáradtan az eljövendő
    hétközi életek lehetőségeitől.
    Hétfő reggel kezeslábas életbe öltözöm,
    kérges a reggelem,
    bütykös a dél, önkívület az este.
    Kedd reggel pihent életet veszek föl,
    estig vagyok a restje.
    Szerdán szivarozom,
    mindenképpen munkálkodom
    a marathoni összeesésig.
    Csütörtökön jövök rá,
    hogy közel a vég,
    de a kezdet még késik.
    Péntek a kötelező derű:
    elragadom a babonától,
    csakazértis húsra fogom,
    vagyis úgy teszek, mintha melegedném
    nulla Kelvin-fokon.
    Szombaton zeuszi életet öltök,
    kicsapongót: egyszerre vagyok
    főisten és főördög.
    Vasárnap megadom magam
    derű előtti borúnak,
    és este nagyot mulatunk:
    hétéltűek – egyhaltúak.

    Született kétezerben.
    Kijárta a szenilitást
    felső, középső, elemi fokon,
    majd a befejezett
    munkát rombolta le a kezdetekig.
    Leköpdöste a megfogható
    részleteket,
    lassan hinni kezdte az elvont egészet.
    A Holdtól visszaszállt a Földre –
    ez volt a legnehezebb:
    nem tudta megszelídíteni.
    Már gyermek volt, mikor
    nagy ínség ette a világot,
    az élesztőt ötezerért
    adták, dermesztő volt a nyár;
    ő lassan elfeledte
    az ábécét; elhunyt
    kilencszázharmincnyolcban,
    nagy szerencséje volt:
    nem érte meg az első világháborút.

    Ezen igazolvány
    kelt, mivel kelnie kellett,
    tanúsítandó, hogy
    nem szabad feledni az első szerelmet,
    mert az örökkévalóság
    csak első kóstolásra
    bizonyul örökkévalónak.
    Igazoljuk tehát,
    hogy kezdet nélkül nincsen holnap.
    Igazoljuk továbbá,
    hogy – főleg beletörődés folytán –
    elviselhetőbb holnapok lesznek,
    de emiatt
    egyre inkább fog fájni a kezdet.
    Igazoljuk, hogy ebbe mégse
    akar beletörődni, amióta
    s ameddig tudja eszét.
    Igazoljuk, hogy igaztalan
    minden szófia-beszéd,
    mely szerint végül kikopik
    vagy meg is hal talán,
    mielőtt megérné a szüretet.
    Igazoljuk, hogy elsiratták.
    Igazoljuk, hogy született.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Szilágyi Domokos: Kérvény

    Alulírott, ideiglenes
    lakos a XX.
    század negyedik, ötödik,
    hatodik s hetedik emeletén,
    alulírott, vagyona: még 30–40 év,
    kamatok: infarktus, vélt véletlen, ki tudná,
    vagy szándék, elborult, alulírott,
    egyenlőre bejelentve, ott, ahol
    köröztetni fogja előbb – utóbb
    Elmúlás (őfelsége), és lefoglalja majd
    ingó verssorait,
    alulírott, külföldi bolygókon honos rokonait tudakozván,
    alulírott, született júliusban, elkárhozott
    mind a négy évszakban,
    alulírott, még mindig félúton
    (és félúton tán mindörökké),
    alulírott, szolgálatos
    a tájon, ahol tinta tóban
    béka hangol, sás sötétség sustorog,
    csillagokat csődítenek, láthatatlan ostorok,
    alulírott, ki szólott nagy-kiáltván:
    Hiszek, Uram! Légy segítségül
    az én hitetlenségemnek!
    alulírott, megutálván a föltámadás szadizmusát,
    alulírott, a XX. század hetedik
    s a VII. század huszadik emeletén egyszerre,
    ideiglenesen;
    alulírott, kinek fejére láthatatlan
    csillagokról hull látható ezüst-korom,
    alulírott, éjjeliőr egy
    tört-ezüst koron, amely majd
    beolvasztódik alulírottal együtt;
    alulírott, aki nem írt alá
    szerződést se a régvoltakra,
    se a sose-leszre
    (vagy volna valami “Gentlemen’s Agreement”, amelyről
    az érdekeltek se tudnak?
    jól vagyunk eleresztve!);
    alulírott, álomba lassúdó rettenettel,
    nem tudván mennyire kelendő
    portéka a jövendő, alulírott,
    alulírott, ideiglenes,
    ideiglenes mindörökké,
    meghallgatván a végítélet
    trombitáját (Honegger-dallam-volt talán),
    alulírott, rovásán több millió
    halállal, születéssel, átmenettel,
    alulírott, átmenet remény s rettenet közt,
    alulírott, ideiglenes,
    ideiglenes mindörökké,
    alulírott, a hetedik,
    a huszadik, az ezredik,
    milliomodik halál
    és millió-egy születés
    súlya alatt, alulírott, alulírott.

    Forrás: Magyarul Bábelben