https://verskucko.com

Kategória: Versek

  • Faludy György: A jövő század lesz a végső

    A jövő század lesz a végső,
    kipusztulnak az emberek –
    mögéjük kapdosni is késő.
    Zabáljatok! Élvezzetek!

    Ne gyűjtsetek pénzt. Szórjátok szét.
    A pusztuló idő szele
    port fúj belőle. Unokátok
    nem tud mit kezdeni vele.

    Hol van a szerelem s a szépség?
    Hol hagytátok az irodalmat,
    társalgást, könyvtárt és lugast?
    Mind haldokolnak vagy meghaltak.

    Le télen az Amazonászra
    luxusban, míg csak van vize,
    nyáron Báliba, Saint Tropez-be
    (nem tarthat vissza senki se),

    s ha nincs reá mód, üljetek le
    a TV-hez olcsóbb utakra,
    hallgassatok rossz zenét, filmet,
    mely nem hatol le a tudatba,

    a politikát se hagyjátok
    üres locsogásnál alább,
    s jegyezzétek meg a reklámot,
    az áruk sírfeliratát.

    (Budapest, 1997)

    Forrás: Digitális Irodalmi Akadémia

  • Lesznai Anna: Nyári nap

    Párom ma jön: ajándokul
    Bíbor szerelmet hoz nekem,
    S hogy édesb legyen benne bíznom,
    Messziről jön és idegen.

    Ugy-e azért késtél soká,
    Hogy harmatos kín hamva lepjen,
    Hogy nyári napok forró lázán
    Mézzé vált vágy verje ki testem.

    Csudálkozva nézem karom,
    Mint hajlik ölelésre íve,
    Mély gyökerű gyönyörök íze
    Gyülemlik csókká ajkamon.

    Bő fényözön csurog a kerten,
    Sok izzó kelyhű tárt virág,
    Én és a kéklő szilvafák
    Állunk, várunk napfénykeverten.

    Nem is akarunk más gyönyört,
    Elég lesz, ha duzzadva éled
    Érett testünk – és ha tevéled
    Kemény szívem gyengére tört.

    Forrás: M5 – Vers mindenkinek: Trokán Anna előadása

  • Szilágyi Domokos: Viszonylag

    boldog lehetek,
    hogy törődhetem veletek,
    mert magammal is így törődöm;
    viszonylag sokat tehetek,
    ha fölismerem bennetek
    mindazt, mi jó s mi rossz e földön;
    viszonylag csak hasznomra van,
    ha bennetek nézem magam,
    megtudni: mért és hogyan élek;
    viszonylag biztos igazam
    innen őrzöm minduntalan –:
    a világ léptéke a lélek;
    viszonylag jól dolgozhatom,
    míg példátokból tudhatom:
    a lélek léptéke a munka;
    viszonylag ékes szavakon
    csak így, csak így indíthatom
    önmagamat felétek útra; –
    viszonylag boldog lehetek
    s elégedett: hogy tehetek,
    hogy eme gyönyörű kínomnak
    élhetek, s hogy tiértetek
    láthatok én és érthetek
    s ti érettem –: mert így lehet
    elejét vennem az iszonynak,
    hogy boldog lehessek viszonylag.

    Forrás: M5 – Vers mindenkinek: Molnár Piroska előadása

  • Fodor András: Szerelmünk földi tája

    Tudnál-e így szeretni,
    ahogy e táj adja magát
    viharok ostromában,
    eső bozontjain át?

    Mikor sziklák közül a felhők
    csordája lerohan,
    színe hitében lüktet,
    vár állhatatosan.

    Mikor a keserű szél a völgybe
    akasztja karmait,
    ereje duzzad, szárnyalón
    fölé emelkedik.

    Mikor borzongva sompolyog a földön
    a dermedt-szürke ég,
    füvek nyelvét pendítve akkor
    zümmögi melegét.

    A fogyhatatlan hűség
    lehet ily egyszerű,
    teremti, egyre újítja magát
    a győzelmes derű.

    Nem a szemem csalása, nem
    önáltató vigasz,
    akárhogy nézem, vallatom,
    öröme rámszavaz.

    Oltalma ki nem alszik,
    erősebb, mint a fény,
    átsüt rajongó hazugok
    mocsár-tündökletén.

    Elfárad minden ölelés,
    becéző kar lehull,
    de láttam, él szerelmünk földi tája
    elronthatatlanul.

    Forrás: M5 – Vers mindenkinek: Kalocsay Miklós előadása

  • Sinka István: Sötét esztendők

    Csillag voltam előbb,
    aztán gyermek lettem,
    s gyertyaként a szívem a
    tenyerembe vettem.

    Sötét esztendőkben
    úgy néztem a tájat
    s Isten simogatta
    gyönge kis gyertyámat.

    Ment előttem farkas,
    jött utánam bárány,
    – kastélyt vehettem vón
    gyertyám fénye árán.

    Kastélyt vehettem vón,
    nem vitt rá a lélek.
    Végtelenből így is
    végtelenbe érek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Sárhelyi Erika: Kapj el, ha tudsz

    homlokod borult egére
    napfényt csókolok
    friss szélként fújom el
    a felhősereget
    harmat leszek tündöklő
    nyári reggelen
    s fűszálon táncolva
    incselgek veled
    meztelen talpadat
    megcirógatom
    fáradt arcodon
    mosollyá leszek
    mint bohókás lepke
    kezedre szállok
    s mire eszmélnél
    messzire röppenek
    kapj el ha tudsz
    zárj tenyeredbe
    ujjaid közül nézem
    majd a felkelő napot
    s ha eljön az éjjel
    csillagod leszek
    szívedbe mindörökre
    szerelmet álmodok

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kiss Judit Ágnes: Ráolvasás

    a lélek vékony pókfonál
    a testet lassan átszövi
    az őrizetlen sarkokat
    aztán az ajtót-ablakot
    míg lassan minden szürke lesz
    tapadós fényes és puha
    míg nem lesz olyan mozdulat,
    mitől a háló nem remeg
    akármit kérdez már a test
    úgyis a lélek válaszol
    öröklét csöndes zsarnoka
    a test körötte csak fogoly.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nadányi Zoltán: Holdfény

    Holdsugárból ezüsthúrt sodortam,
    napsugárból aranyhúrt sodortam,
    megvártam az éjfelet is ébren
    s liliomok, rózsák közt, az éjben,
    Hold alatt, a tamariszk-bokorban
    hárfámat a szívemre szorítva
    énekeltem, énekeltem,
    szállt az énekszó a kert felett,
    holdfénnyel és bánattal borítva
    énekeltem, énekeltem
    és világra énekeltelek.

    Holdfény-fátylad akadozva leng,
    úgy jöttél, mint lármára a csend,
    mint csendből a dal, remegve zengő,
    mint az égő sebre a hűs kendő,
    mint a fázó testre meleg kendő.
    Úgy jöttél át csenden és homályon,
    mint halk éji permeteg a csírás
    rétekre, mint a mosoly, a sírás,
    a lélekzet, az öröm, az álom.

    Holdfény-fátylad csókolom az éjben
    s te ujjadat vonogatod enyhén
    kétfelől, bús arcom pergamenjén,
    mintha halkan, jóillatot hajtva
    két szellőcske találkozna rajta
    és szívemben örvényt verne mélyen,
    liliomok, rózsák közt, az éjben.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szabó Lőrinc: Hajnali látomás

    Hajnalig néztem az eget:
    ezer szeme észre se vett.

    Pedig rám nézett szüntelen
    s szinte kacérkodott velem,

    hogy oly nagy, oly gyönyörü-szép
    az öröktünde régiség.

    Hajnalig néztem az eget;
    ezer szeme észre se vett,

    bár csöndben megfordult, ahogy
    a csigalassu csillagok

    (száz egybezárt-nyilt végtelen)
    keringtek bennem-kívülem.

    Hajnalig néztem az eget
    és lassankint elrémitett,

    hogy e szárnyas gyöngy-állatok
    rajzása úgy halványodott:

    társtalan ültem s üresen
    a rámszürkülő semmiben.

    Hajnalig néztem az eget,
    s akkor a húspiros Kelet

    hirtelen elhúzta az ég
    maradék csillagfüggönyét, –

    szivemben arcod nevetett:
    csordultig megteltem Veled.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Rákos Sándor: Igazság két irányból

    a fal
    kívülről ellenállás
    belülről védelem

    Forrás: Lélektől lélekig