Kategória: Versek,

  • Káli László: Rajtad kívül…

    Rajtad kívül nincs más menedékem,
    meddig szem ellát e sivár vidéken.
    Hozzád űz a vágyam minden éjjelen,
    s nappalom Tőled ragyog fényesen.

    Hiányzol. Ma jobban, mint máskor.
    Szeretném, ha itt lennél. Ha ölelnél.
    Hozzám bújnál, mintha soha többé
    nem akarnál elengedni. Mintha már
    nélkülem akár nem is bírnád tovább.

    Hiányzol. Tegnap óriás volt a Hold.
    Faggattam, hogy vajon hol vagy most?
    Hogy gondolsz-e Te is rám néha?
    S hogy éjjel, színezüst fényével
    betakart-e Téged? S hogy ha látott,
    vajon mosolyt varázsolt-e arcodra?
    S mit álmodtál éppen? Remélem szépet.

    Rajtad kívül nincs más menedékem.
    Hozzád s Te utánad vágyom.
    Rólad szól a legszebb álmom.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Rapai Ágnes: A stílusával átkarol

                                      Philip Roth-nak

    Az arcát én nem ismerem,

    Nagyságos Úr, csak szép kezét,

    Tudom virágot félve tép,

    sóhajt, gyengéden megkötöz.

    Most félrelép. Hát istenem!

    A stílusával átkarol,

    Míg más csupán ötöl-hatol,

    Ön a lényeg fölött köröz.

    Fogalmam sincs, milyen, ha kér.

    Farmert visel? Vagy tweed zakót?

    Kedvenc étke? Lazac? Spenót?

    Szerelmes férj? Netán facér?

    A könyv felénél tartok épp.

    A kétszázadik oldalon.

    Magával lenni jó nagyon!

    Magával lenni jó nagyon!

  • Sólyomfi Nagy Zoltán: Engedd, hadd történjen

    Engedd, hogy az inged alá
    könnyű szél befújjon
    Hajad hosszú fürtjei közt
    játékosan bújjon

    Engedd, hegyi patak vize
    arcod megsimítsa
    Mélyről bukkant hűvösével
    lelked szomját oltsa

    Engedd kelő Nap korongját
    szemedben csillanni
    Tüzesedő vörös fényét
    véredbe olvadni

    Engedd, hogy a föld alattad
    támaszod lehessen
    Lábad hóban, selymes fűben
    útjára mehessen

    Engedd magad friss erdőben
    szűz ösvényen járni
    Nem gondolni semmire sem
    semmire sem várni

    Engedd, szikla repedésén
    ujjad mohát érjen
    Szemlélni csak a világot
    s hagyni, hadd történjen

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Moretti Gemma: Most egy kicsit…

    Most egy kicsit
    elhalkult minden;
    fákon a lombok friss nesze,
    ablakon a zápor permete,
    madarak hangja fátyolos lett,
    elhallgatott a tücsök-ének.

    Most egy kicsit
    minden céltalan lett;
    a “valami szépre váró”
    reggeli ébredések,
    a felhőket figyelni,
    hisz te is ezeket nézed,
    szél tenyerébe temetni arcom,
    mert a hűvösét te is érzed.

    Most egy kicsit
    minden megfakult;
    fölöttem félig-nyílt szemmel
    közömbös csillagok,
    sápadt és gyorsan tűnő a holdkaréj,
    s alig fényesebbek a nappalok,
    nincs kedvük tündökölni.
    Te nem vagy itt.
    Az idő fáradt bogárlábakon vánszorog.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kálnoky László: Várakozás

    Öregedőben a szív egyre várja,
    hogy valami kimondhatatlan,
    szem és homlok mögötti virradatban
    kezdődjék ég és föld színváltozása,
    s éjek, napok titkukról valljanak.
    Lassan száll fel a fakó boltozatra
    az elmosódott, lomha nap,
    s lenn a lapályra sárga fényt vet.
    Bozótosukban kushadnak az évek,
    s falánk vadállatarcuk eltakarják.
    A fölrepedt föld gyűrődéseit
    a sugarak mint hogyha kivasalnák.
    Az idő nagy békességben telik.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Francis Scott Key: The Star-Spangled Banner

    Oh, say, can you see, by the dawn’s early light,
    What so proudly we hailed at the twilight’s last gleaming,
    Whose broad stripes and bright stars, thro’ the perilous fight,
    O’er the ramparts we watch’d, were so gallantly streaming?
    And the rocket’s red glare, the bombs bursting in air,
    Gave proof through the night that our flag was still there.
    Oh, say does the Star-Spangled Banner yet wave
    O’er the land of the free and the home of the brave.

    On the shore, dimly seen through the mists of the deep,
    Where the foe’s haughty host in dread silence reposes,
    What is that which the breeze, o’er the towering steep,
    As it fitfully blows, half conceals, half discloses?
    Now it catches the gleam of the morning’s first beam,
    In full glory reflected now shines on the stream,
    ‘Tis the Star-Spangled Banner, O long may it wave
    O’er the land of the free and the home of the brave.

    O thus be it ever when free men shall stand
    Between their loved homes and the war’s desolation!
    Blest with vict’ry and peace may the heaven-rescued land
    Praise the power that hath made and preserved us a nation!
    Then conquer we must, when our cause it is just,
    And this be our motto: “In God is our trust”,
    And the Star-Spangled Banner in triumph shall wave
    O’er the land of the free and the home of the brave.


    A csillagos-sávos lobogó (magyar fordítás)

    Oh, mondd, látod-e a korai hajnali fénynél
    Azt, amit oly büszkén üdvözöltünk az alkony utolsó ragyogásánál?
    Azt, amelynek széles csíkjait és fényes csillagait, a veszélyes csatában
    A bástyák fölött figyeltünk, hogy oly büszkén lobog.
    És a rakéta vörös fénye, a bombák robbanása
    Mutatta az éjben, hogy zászlónk még fenn lobog.
    Oh, mondd, a csillagokkal borított lobogó még ott lebeg-e
    A szabadság országa és a bátrak hona felett?

    A part csak halványan dereng a vízen borongó ködben,
    Míg az ellen gőgös hada rettegett csendben pihen.
    Mi az, amit a szellő a tornyosuló hullámok között
    Míg fúj, időnként félig rejt, félig fölfed?
    Most fölragyog a fölkelő nap sugarában,
    És teljes glóriája tündököl a víz tükrében –
    Ez a csillagokkal borított lobogó!
    Lobogj a szabadság országa és a bátrak hona felett!

    És így legyen mindörökké, ha a szabadság hőseinek
    Kell állniuk szeretett honuk és a háború között:
    Áldozatuk győzelmet és békét teremt. A Gondviselés
    Megmentette nép dicsérje a nemzetet mentő Urat,
    Mert győznünk kell, amikor az ügyünk igazságos.
    Legyen jelszavunk: Tebenned a bizodalmunk!
    És ez a csillagokkal borított lobogó győztesen fog lobogni
    A szabadság országa és a bátrak hona fölött.


    Rövid háttér
    Az amerikai himnusz szövege 1814-ben keletkezett az angol–amerikai háború idején. Francis Scott Key a baltimore-i ostrom után, a hajnalban meglátott zászló hatására írta meg a verset, amely később vált nemzeti himnusszá.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Márk Miklós: Halmozottan ábrándos vers

    Ha a napok rohannak,
    vesztüket érzik,
    Ha a hajnal bíbora
    testéből vérzik,
    Ha a reggel szipogva
    válladra borul,
    és a torkodban fájó
    íz, titok szorul,
    Nézz a tükörbe, szemeidben élek…

    Ha fakuló szivárvány,
    szégyelli magát,
    mert zöld hínár lepi el
    tündérek tavát,
    Ha szíved jeget olvaszt,
    kezed varázsol,
    szikra pattan közöttünk,
    csak úgy magától,
    Ne félj a tűztől, vigyázok rád…

    Ha vihar jő, otromba,
    vad zápor szakad,
    józanít a valóság,
    álmodni szabad.
    Legyél ábránd éjszaka,
    lelket nyugtató,
    megfáradt létnek néha,
    édes altató.
    Készülj Kedves, hideg idők jönnek!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Keresztes Ágnes: Kötés

    A kötésben legjobban azt szerettem,
    hogy visszafejthető.
    Volt egy gombolyag – van egy gombolyag.
    Közte időben sál,
    térben sehol.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Lányi Sarolta: Nagyon csendes szerenád

    Téged dicsér a némaságom
    s daltalan ajkam néked áldoz
    lelkem fojtott félénk szavát
    te hallod, ha nem is kiáltoz.

    Beszél majd énhelyettem hozzád
    az őszi táj halkan szelíden
    s az esti szél füledbe dúdol,
    hogy örökre tiéd a szívem.

    Tiéd elmém munkája, gondja
    s az álmom is tiéd legyen…
    …ó halld e rejtett, hű zenét:
    dalol neked az életem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Lai Tai Po: Szerelem-részegség

    Langyos szél jár a palota-kerten át,
    A bokrok közt jószagú fuvalom lebben.

    A teraszon, hanyagul hátradőlve
    Jólléte színes selyemvánkosain
    Pihen a császár dús lakoma után. –
    Előtte táncol Si Chy… ragyogva, mint a csillag,
    Tündöklőn, mint a Szépség. Illan, lebeg,
    És mosolyog… mosolyog csudálatosan,
    A szívig-fáj, hogy repked kis rózsalába;
    Gyengéd csipői ringatják a vágyat,
    Szép keble kél-hull, mint jószagú tengerár.
    Így illan, lebben, – míg édes bágyadás
    Önti el forró, halovány tagjait.
    Hulló virágként hull lágy lépte már, –
    És elomlik epedőn a Királyi
    Nyugvóhely jade-párkányára dőlve,
    Odakúszik, felkönyököl és vár…

    A szűzi Si Chy… epedve dől oda…

    Kaffka Margit fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig