„Nem az az igazi barát, aki szenvedéseink közepette szánalommal fordul felénk, hanem aki irigység nélkül tudja szemlélni boldogságunkat.”
Forrás: Lélektől lélekig
Címke: barátság
-
Kosztolányi Dezső: Régi pajtás szemüveggel
Galambősz lettél, gyerekkori pajtás.
Jaj, merre jártál,
milyen malomban, hombárban aludtál,
te lisztes molnár?
Tízperceink bohóca, szemtelen kis
csörgő szarkája,
sehogyse illik hozzád e paróka
meg a komolyság.
Virgonc szemeden is üveg van, vékony
jéghártya rajta,
alóla bámulsz, ümmögsz, hogy „Dezsőkém,
édes Dezsőkém.”
Én nézem egyre, nézem a szemed most,
az ismerős, víg,
régi szemed, befagyva ott a jégben,
a jég alatt lenn.
Milyen nyugodt és távoli, milyen bölcs,
majdnem hideg már.
De az enyém az forró, cimborám, lásd,
csorog a könnytől.Forrás: Lélektől lélekig antológia
-
Kamarás Klára: Búcsú egy régi baráttól
Meghaltál? Élsz még? Mindegy, úgysem értem.
A szél elfújta léted és neved.
Vagy tán a sors törölt le, mint egy írást…
Barát voltál? Mindegy… Isten veled!Felrémlik néha-néha kedves arcod
Egy-egy borultas őszi alkonyon.
A remény olcsó, a hit drága jószág:
Hogy élsz, remélem, hinni nem tudom.Ha a vadszőlőt kinn a szél cibálja
S sötéten leng az omladó falon,
Káprázó szemmel szinte-szinte látom,
Te nézel be hozzám az ablakon.Te szólsz hozzám a zörrenő levélben,
Bús ködpalástban te jársz, kedvesem,
Foszló árnyékod látom átsuhanni
A dérrel hintett, fáradt kerteken.De lám, az ég oly szürke, szürke egyre
És nem idézi kérdő kék szemed…
Meghaltál? Élsz? Ki tudja, jobb talán így.
Barát voltál? Mindegy… Isten veled!Forrás: Lélektől lélekig
-
Voltaire: Rögtönzés
Kell gondolkozni; ha nincs gondolat,
bár lelke van, az ember léte aljas;
kell szeretni; célt, értelmet ez ad:
az emberélet enélkül siralmas.Kell, hogy legyen meghitt baráti kör,
kiművelt, nem önhitt fők társasága,
amelyben otthonos számos gyönyör,
mely nélkül végtelen a napok hosszusága.Kell, hogy legyen egy kipróbált barát,
kit az ember megkérdez, kire hallgat,
ki csillapítja lelkünk viharát,
élét vevén a kéjnek és a bajnak.Kell, hogy legyenek pompás estebédek,
hol, fesztelen, az ember csemegél,
jó borokat és szellemes igéket,
és mégse részeg, hogyha végetér.És vallani kell, éjjel, ráborulva,
a drága tárgynak, kit szívünk imád,
és ha felébredtél, folytatni újra
s álmodban is gondolni rá tovább.Barátaim, elismerhetitek,
s én már tudom, hogy élhető az élet!
Nos, a perctől, hogy Silvia szeret,
mindez magától, könnyen az enyém lett.(Jékely Zoltán fordítása)
Forrás: Lélektől lélekig
-
Hamvas Béla – Idézet
Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.
… Miért csillag a barát? – És miért barát a csillag? …
– Mert olyan távol van, és mégis bennem él?
– Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?
– Mert az a tér, ahol találkozunk, nem emberi, hanem kozmikus?
– Mert nem kíván tőlem, és én sem kívánok tőle semmit? csak azt,
hogy legyen és így, ahogy van: és ő van, és én vagyok,
ez kettőnknek tökéletesen elég?
– Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell! De ha nem is lehet, barátom
iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek
rám ragyogása.Forrás: Lélektől lélekig
-
Harcos Katalin – Barátságod…
Múló-örvénylő bánatom fölött
egy érzés suhan át, mint egy angyal…
szárnya megérintvén, nézd, költözött
lelkembe remény a virradattal.Napok rohannak tova hasztalan,
de mégis: éled bennem valami.
Nem lehet örökre vigasztalan
köröttem minden! Merem vallani.Egy kacagás és egy kinyújtott kéz…
baráti gesztusod lásd, fölemel!
Mindent remélni ismét oly merész,
de barátságod új hitre nevel.Forrás: Lélektől lélekig
-
Alfred de Musset – Victor Hugóhoz
Sokat kell e silány földön szeretni, s főleg
megtudni végre, hogy az ember mit szeret:
cukorkát, óceánt, játékot, kék eget,
a rózsát és babért, paripákat s a nőket.El kell taposni most-virágzó, zsenge tőket,
sok búcsút mondani, hullatni könnyeket.
Majd ráébred a szív, hogy megöregedett,
s a múló benyomás valahány okra fényt vet.A félig élvezett, oly tűnékeny javak
legjobbjaként a hű barát miénk marad.
Veszekszünk, szétmegyünk. – Ha összehoz a sorsunk,közeledünk, mosoly ragyog, kéz kézhez ér,
s visszaemlékezünk, hogy egy úton haladtunk,
hogy múltunk a jövőnk, s lelkünk örökkön él.Fordította: Kálnoky László
Forrás: Lélektől lélekig
-
Hamvas Béla – Idézet
„A barátságnak négy formája van: a hősies, az intim, a szellemi és a játékos.
De az igazi barátság mind a négyet egyesíti, s ezért nyugodtan mondható, hogy ez a barátság négy dimenziója.
A hősiesség az, hogy feláldozom érte életemet;
a szellemi az, hogy ahol együtt vagyok vele, az a szellemi világa;
a játék az, hogy olyan vidáman játszom vele, mint a gyermek;
az intim az, hogy feltárom magam.”Forrás: Lélektől lélekig
-
Adam Mickiewicz – Bizonytalanság
Ha messzire mégy, nem búsulok érted,
nem bolondulok, ha szemedbe nézek,
mégis, ha tartósan nem keresel, már
sajog a lelkem, valakit igen vár,
s epedve magamtól megkérdezem:
mi ez: barátság? Mi ez: szerelem?Ha elváltunk, hasztalanul idézem,
röpke vonásod se bukkan elébem,
máskor meg napokig, nem kell akarnom,
érzem, ahogyan szép arcod kibontom;
s tanácstalan ismét megkérdezem:
mi ez: barátság? Mi ez: szerelem?Nehéz volt már, de nem jutott eszembe,
hogy terhemet éppen nálad tegyem le;
magam sem értem, céltalan bolyongva,
hogyan érkezem, csak úgy, hajlokodba;
s küszöböd átlépve megkérdezem:
mi hozott el? Barátság – szerelem?Életedért magamat nem kímélném,
nyugalmadért poklok tüzét se félném;
bár szívemet a hév el nem ragadja,
életed volnék, békéd – egy szavadra.
S tűnődve ismét csak megkérdezem:
mi ez: barátság? Mi ez: szerelem?Ha mellemen parányi kezed töpreng,
valami nyugalom fátyla körülleng,
súlytalan álomnak tetszik halálom,
de fölébredek, magam itt találom,
s riadt szívvel, fönnhangon kérdezem:
mi ez: barátság? Vagy már szerelem?Amikor neked vallottam e verssel,
látnokok tiszta lelke nem lepett el;
észre se vettem a nagy ámulatban,
honnan a szó, rímére mint akadtam,
s miért hogy a végén megkérdezem:
mi ihletett? Barátság – szerelem?(Kalász Márton fordítása)
Forrás: Lélektől lélekig
-
Reményik Sándor: Találkozás
Egy barátomhoz
Egymás mellett ma elmegyünk: hajók,
A Te hajódon leng a büszke zászló
S felvonom én is a rongyos lobogót.Győztes, Te futsz elől a büszke tornán
Dagasztja vásznad hazajáró szél –
Nekem száz rongyba tépve a vitorlám.Te élsz. Én már sok halállal meghaltam.
Te zászlód mellé tűztél egy virágot –
Nekem nincs. De hát – én így is akartam.Így kellett. Fáj mégis, hogy a hajók, lelkek,
Akikhez kötött tiszta vonzalom –
A kikötőkbe lassan szertemennek.A bóra jő, a fogam megvacog –
Pár futó év s a messze, nyílt vizen,
A tengeren egyedül maradok.Te tudod, merre mégy, Te nem állsz veszteg,
Az én iránytűm jaj, átkozott szerszám,
Bús ívbe leng, bomlottan körbereszket.Hadd nézzelek ma: tán utolszor látlak –
Szerető, forró, könnyes irígységgel –
Egy percig még – azután elbocsátlak.S egy pillantást még, könnytelent, keményet
Hadd vessek rád, mert én, bár átkozom –
Tartom a sorsommal a közösséget!Hogy is volt, hogy mi tudtunk együtt menni
Egykor, soká, kar-karban önfeledten?
Előtted minden – előttem a semmi. –Egymás mellett ma elmegyünk – hajók
S hogy büszke zászlód fennen leng ma, nézd:
Felvontam én is a rongyos lobogót.Forrás: Lélektől lélekig
