Címke: élet

  • Kamarás Klára: Aludj, anyám, aludj!

    Nem este és nem reggel,
    te éjjel kettőkor születtél.

    Már akkor sem hagytál aludni,
    és hónapokig minden éjjel
    kettőkor újra sírni kezdtél.

    Nappal aludtál, éjjel bőgtél.
    Talán ez volt a bosszú tőled…
    Bosszú!
    …amiért megszülettél,
    pedig apádat már rég nem szerettem.

    Nekem ráment az életem…

    Hidd el, mindent csak érted tettem,
    hogy neked más és sokkal jobb legyen.

    Nem tudtam még, hogy romlandó az élet,
    akár a gonddal főzött lekvár, vagy befőtt:
    ha felhabzsoljuk, vagy eltesszük télre,
    mindig, de mindig csak egy vége van…

    Most menj! Elég volt.

    Hagyj aludni végre…!

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Csukás István: Elég egy oldalpillantás

    Elég egy oldalpillantás,
    s eltűnik a nyár,
    ősz kapaszkodik vérző körmökkel
    a ház falán,

    a borostyán közt bogárhulla,
    madármúmia,
    tudja jól a nyári sereg,
    hogy el kell múlnia,

    de kinőtt, röpült, mászott
    mégis boldogan,
    mert e kurta végtelenben
    neki dolga van.

    Rábiccentek megnyugodva,
    mint egy imára,
    én is ilyen árnyat vetek
    az idő falára,

    ha majd egyszer oldalt pillant
    lustán az Isten,
    recehártyájára ég
    a testem.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Jevgenyij Jevtusenko: Adassék hála

    Minden könnycseppnek adassék hála,
    Hagyd, szemedből hadd peregjenek.
    Inkább sírj, de szüless e világra,
    Mert elhull, ki meg nem született.
    Élni bárhogy! ha ütnek, ha vernek,
    – plazmák éjén többé nincs remény –
    Annyi, mint egy zöldfillengős percet
    Elcsenni a világ szekerén.
    A gyönyört, mint friss retket ropogtasd
    És kacagj, míg felkoncol a kés!
    Bármi szörnyű, mit az élet oszthat,
    Százszor szörnyűbb az, ha sosem élsz.

    Szerencsefia, ki megszülethet.
    Banyakézben titkos kártyalap:
    Ha kihúzod, a játszmát te nyerted,
    Hetedhétország királya vagy!
    S ha bódít a zselnice-igézet,
    A semmi s a minden mámora,
    Ujjongással tölt el puszta léted,
    Csodák közt e legnagyobb csoda!
    S ha nem ütnek arcul az egekben,
    Gőgödben a földet meg ne vesd:
    Egy az élet, és kis híján egy sem,
    A véletlen adta csak neked.

    Hamvadás helyett, ó, hidd a lángot,
    Pitypangok tövébe leborulj.
    A mindenségnek ne sokat rimánkodj,
    Fölé pattanj s gyűrd le szilajul!
    Ne acsarkodj sohasem a sorsra,
    Szíved ha kíntól megszakad,
    Mint a koszos, a toprongyos Zorba,
    Tánccal ünnepeld meg gyászodat!
    A fekete macskának is hála,
    Kikre csak rút pillantás jutott,
    Illesse a dinnyehéjt is hála,
    Talpad amin néha megcsúszott.
    S a gyötrelmek gyötrelmének is hála,
    Hiszen az is több a semminél,
    Hálád még a balsorsot is áldja,
    Mert a balsors is – jobb a semminél.

    Forrás: Grigassy Éva fordítása

  • Petőfi Sándor: A borozó

    Gondűző borocska mellett
    Vígan illan életem;
    Gondűző borocska mellett,
    Sors, hatalmad nevetem.

    És mit ámultok? ha mondom,
    Hogy csak a bor istene,
    Akit én imádok, aki
    E kebelnek mindene.

    És a bor vidám hevében
    Füttyentek rád, zord világ!
    Szívemet, hol annyi kínnak
    Skorpiói szaggaták.

    Bor tanítja húrjaimra
    Csalni nyájas éneket;
    Bor tanítja elfeledni,
    Csalfa lyányok, titeket.

    Egykor majd borocska mellől
    A halál ha űzni jő:
    Még egy korty – s nevetve dűlök
    Jégöledbe, temető!

    Pápa, 1842. április

    Forrás: www.eternus.hu / Petőfi Sándor: A borozó

  • Szombati-Szabó István: Erdélyi szüret – Borköszöntő

    Ki bort csak máséból iszom,
    Kinek hordóm sincs, pincém sincs, pincémben nincs hordó,
    S hordómban nincs egy hörpintésnyi borom se:
    Köszöntöm a bort, minden Nedvek Királyát
    S magyar sírva-vígadók szent italát.

    Köszöntöm a bort, akivel
    Barátosan kínál meg kedv-szomjú bortalant a boros.

    Köszöntöm a bort: sorsvert, gondűzött emberek menedékét,
    Akitől meghősödik a gyáva,
    Tervet koholnak a tervtelenek
    S bársony-párnát álmod magának a földönfutó hajléktalanság.

    Köszöntöm a bort: költők keresztvizét,
    S bú-rozsdás lelkek gépolaját,
    A bort, akiben lakik a kedv, a barátság meg az igazság.

    Köszöntöm a bort: nóéi örökünket,
    Akitől hamujában fellobban a bírhatatlan isteni virtus,
    A bort, aki ha levert: fölemel a Gondok hekatombáján
    A jó Mindent-feledés szűz alpesi fokára.

    Köszöntöm a bort,
    Akitől Isten színéhez emeli fel
    Véres, tiport és megalázott emberi homlokát a halandó
    S Istennel koccintani az égre nyújtja szívét
    S emeli bátran remegő, csordúltig keserű szív-bitlikomát Ahhoz,
    Aki a napot: arany ivópoharát
    Színültig töltve víg áldomásra nyújtja felénk.

    Köszöntöm a bort:
    Éljen a bor,
    Amíg él Isten és emberek élnek e nyomorult világon!
    Evoé!

    Forrás: www.eternus.hu / Szombati-Szabó István: Erdélyi szüret

  • Kölcsey Ferenc: Bordal

    Igyunk derűre,
    Igyunk borúra,
    Úgyis hol kedvre,
    Úgyis hol búra
    Fordul az élet.
    Kedved a jó bor
    Jobban éleszti,
    Búdat a jó bor
    Messze széleszti,
    S elmúlat véled.

    Minden por, álom,
    S füst e világon;
    Mi haszna gázol
    A boldogságon
    A hír barátja?
    Ha dob riadt a
    Harc reggelére,
    Patakban omlik
    Hullámzó vére,
    S bérét más látja.

    Békételen, bús,
    Senyved magába,
    Kétség s remény közt
    Vár s fél a kába
    Percet s esztendőt.
    Miért törődöl
    Szűk életeddel?
    Napod ma mit nyújt,
    Köszönve tedd el,
    S hagyd a jövendőt.

    Reggel vagy estve,
    Szélben vagy csenddel,
    Eljön magától
    Sorsod mit rendel:
    Miként nyár és tél.
    Ernyőt keress, ha
    Készül borulni,
    Szenvedj, ha nem tudsz
    Hová vonulni,
    Fordulhat a szél.

    Éld a jelenlét
    Percét s óráját,
    Együtt lefutja
    Jó s rossz pályáját,
    S együtt húny véled.
    Igyunk derűre,
    Igyunk borúra,
    Úgyis hol kedvre,
    Úgyis hol búra
    Fordul az élet!

    Forrás: www.eternus.hu / Kölcsey Ferenc: Bordal

  • Lendvai István: Bordal magamnak

    Adott a sorsom még egy pincét,
    Gondzápor elől ereszem, –
    Öreg boroknak egy jó pintjét
    Itt gyertyalángnál beveszem.
    Lehet, hogy ott fönn a Nap lángol,
    Égen repülő ifjú ficánkol,
    Merészen szálldos föl meg alá:
    Majd visszatalál a humusz alá,
    Ad néki a sorsa síri pincét.

    De lehet: éjfél van javában,
    És fénylőbb ez a dohos lebuj, –
    Csontos remete ül magában,
    S a bősz Oroszlán félrebúj:
    A sárgasörényű éhes Óra
    Nem mordul rá a szelíd ivóra,
    Ha víg a vér: nem néz időt,
    Dalol, akár ha a világ kidőlt.
    Lehet, hogy éjfél van javában.

    Itt pókfiak légyen vitáznak,
    Az ászokfában sürgöl a szú, –
    Mind gócok ők, örülnek a láznak,
    De szótlan érik a nemes aszú.
    Egy bordalt ám én is dúdolnék,
    Valami góc csak én is volnék,
    Bennem is van Nyár egynehány:
    Hol Istent vívtam, hol leányt.
    (A pókfiak légyen vitáznak.)

    Nem kell izgulni minden tréfán,
    A bornak is íze néha fáj,
    De szép, hogy minden múlik mélán,
    Síró esőn elúszik a táj,
    A szűz almája őszire lágyul,
    Szeme marad borús világul:
    Csókcsillagból hű kutyaszem, –
    S a bor ne hagyjon el sohasem,
    Hogy el ne vérezz e világi tréfán.

    Forrás: www.eternus.hu / Lendvai István: Bordal magamnak

  • Kun Magdolna: Sebzett szív

    Az én szívem is sebzett,
    foltoztatni kéne,
    hát elviszem a szabóhoz,
    gyógyulást remélve,

    hátha megfoltozva
    nem is venném észre,
    hány és hány ember volt,
    aki nem kímélte.

    Ha új szívet kérhetnék,
    talán könnyebb lenne,
    de hát a régi az,
    amiben a múlt is el van rejtve,

    az a múlt, amely
    bár sokszor megsebezte,
    de mellette az életem
    is gyönyörűvé tette.

    Forrás: Facebook

  • Liebe Attila: Játssz el egy dalt

    Amikor nem simogatnak a napsugarak,
    mert lustábban kel fel a Nap,
    amikor nem hallatszik tücsök-hegedű,
    mert fakóbban zöldell a fű:
    játssz el egy dalt – csak úgy magadnak halkan,
    segít elfeledni, hogy valahol baj van.

    Amikor nem csengetnek rád a barátok,
    mert kihűltek már a régi álmok,
    amikor ürességtől hideg az ágyad,
    mert ellustultak benned a vágyak:
    játssz el egy dalt – csak úgy magadnak halkan,
    segít elfeledni, hogy valahol baj van.

    Amikor hiába vársz egy őszinte szóra,
    mert por rakódott rá a jóra,
    amikor eleged van magad körül mindenből,
    mert csak a neheze jut az életből:
    játssz el egy dalt – csak úgy magadnak halkan,
    segít elfeledni, hogy valahol baj van.

    Amikor már csak feledés az élet,
    s nem férnek bele lázadó remények,
    mikor mindenki mást mond, mint amit gondol,
    s lelkedben a meg nem értés tombol:
    játssz el egy dalt – csak úgy magadnak halkan,
    segít elfeledni, hogy valahol baj van…

    Amikor nem nézel körbe, mert körbenézni fáj,
    mert fáradt, sápadt s kiégett a táj,
    amikor nem férsz bele abba a körbe,
    ahonnan rád néznek utálva s röhögve:
    játssz el egy dalt – csak úgy magadnak halkan,
    segít elfeledni, hogy valahol baj van…

    Amikor csak vagy, mintha nem is lennél,
    s már reggel az esti gondokkal keltél,
    amikor már nem emlékszel arra a napra,
    mikor feltettél mindent egy elátkozott lapra:
    játssz el egy dalt – csak úgy magadnak halkan,
    segít elfeledni, hogy valahol baj van…

    Amikor igaznak festi arcát a hazugság,
    szégyenlő szemüket az égiek is lehunyják,
    amikor hűvös fuvallattal készül a vihar,
    testedből, lelkedből minden érzést kicsavar:
    játssz el egy dalt – csak úgy magadnak halkan,
    segít elfeledni, hogy valahol baj van…

    Amikor ostoba törvények ostora ver nyakon,
    elítélnek s megítélnek gőgösen s vakon,
    amikor magadra maradsz a magad igazával,
    s nem rendelkezel már sem házzal, sem hazával:
    játssz el egy dalt – csak úgy magadnak halkan,
    segít elfeledni, hogy valahol baj van…

    Játssz el egy dalt – csak úgy magadnak halkan,
    játszd azt, hogy te is benne vagy a dalban,
    játszd azt, hogy mosolyogsz s nem érdekel semmi,
    játszd, hogy érdemes minden nap embernek lenni.

    Játssz koldust vagy királyfit,
    játszd, hogy nem ördög, de Isten irányít,
    játszd, hogy piros fákon fehér levelek közt zöld virág nyílik,
    játszd, hogy fárad az Isten, de még bízik,
    játszd, hogy jobb lesz, játszd, hogy szebb lesz,
    játszd, hogy még lesz…

    Játssz el egy dalt – csak úgy csendben magadnak,
    játszd azt, hogy a dolgok rendesen haladnak!

    Forrás: Facebook

  • Csorba Győző: Őszi kérdés

    Megtágul ismét a tömött
    világ. Ágbogaik között
        egyre nagyobb darabokban
        őrzik a fák az eget.

    A végtelenből jő a szél,
    szárnyán madár és holt levél,
        messze röpülnek a széllel –
        lankad a nyári verő.

    Az ablakodnál ülsz, s figyelsz,
    vagy tán csak ülsz, nem is figyelsz –
        szürke ború a szívedben,
        hallgatod énekeit.

    Volt egyszer pártod és hadad,
    most itt tűnődöl egymagad –
        ó, nem elég, ha szeretnek,
        hogy te szeress, az a fő.

    Sötét-hajú, mi lesz veled,
    ha majd az ősz benned temet,
        benned alél el az élet,
        száll a levél, a madár?

    Forrás: Szeretem a verseket