https://verskucko.com

Címke: elmúlás

  • Szent Jeromos – A barátság

    Az a barátság, amely megszűnt, igazában nem is létezett.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Áprily Lajos: Majd az idő…

    Majd az idő – mondjátok részvevőn,
    mióta így maradtam itt magamra.
    Csodálkozom: nem néztek ősz hajamra?
    S nem gondoljátok, hogy nincs már időm?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ana Blandiana: Jó volna

    (Farkas Árpád fordítása)

    Jó volna öregen születni,
    Érkezni bölcsen a világba,
    Hogy sorsunk szálait kibontsuk,
    Hogy az első keresztútnál megleljük a helyes irányt,
    S bolyongás-vágyunk lenne minden felelőtlenségünk.

    Aztán egyre fiatalabbak lennénk, egyre fiatalabbak,
    Éretten és erősen érkeznénk az alkotás kapujába,
    S mind tovább… Kamaszokként esvén szerelembe,
    Gyermekké válnánk, mire fiaink születnek,
    Ők mindenképp idősebbek lennének nálunk,
    Beszélni tanítanának, álomba ringatnának,
    És mi zsugorodnánk egyre, mind-mind kisebbre,
    Mint a szőlőszem, mint a borsó, mint a búzaszem…

    Forrás: Index fórum – Kedvesch versek

  • Gergely Ágnes: Esti imádság

    Én olyan nagyon jó vagyok
    mint öreg nyulak, öreg királyok.
    Nappal nem szólnak rám a kocsisok,
    este nem ütnek meg a huligánok.

    Ha eljössz hozzám, én leszek
    nagy út után a vizesárok.
    Mert olyan nagyon jó vagyok
    akár a víz, hogyha kívánod.

    Hullám fölött, hullám alatt
    elalszom majd, semmit se látok.
    Betakarják a szememet
    tátogató fehér virágok.

    1965

    Forrás: Index fórum – Kedvesch versek

  • Zelk Zoltán: Figyelmeztetlek

    Figyelmeztetlek;
    mint a téli reggel,
    egemen annyi csak
    – ha fölkél is – a nap,
    amennyi sugarat
    tőled ha kap.

    S: vigyázzad lépteid,
    ha mellettem, velem,
    a percek ónosesője zizeg,
    megfagy a köveken.

    És: kapaszkodni nincs
    se fal, se ág…

    Én be nem csaplak,
    a közhely szavát mondom,
    ha érteni csak az segít.
    Tél van. Korán esteledik.

    Forrás: Index fórum – Kedvesch versek

  • Petőfi Sándor: A virágok

    Ki a mezőre ballagok,
    Hol fű között virág terem,
    Virágok, szép virágaim,
    Be kedvesek vagytok nekem!
    Ha látom, mintha lyányt látnék,
    Szivem reszket, keblem dagad. –
    Siromra, hogyha meghalok,
    Ültessetek virágokat.

    Leűlök a virág mellé,
    És elbeszélgetek vele.
    Szerelmet is vallok neki,
    S megkérdem: engem szeret-e?
    Nem szól, de úgy hiszem, hogy ért,
    Hogy érti jól szavaimat. –
    Siromra, hogyha meghalok,
    Ültessetek virágokat.

    S ki tudja: az illat vajon
    Nem a virág beszéde-e?
    Csakhogy nem értjük, nem hat át
    Testünkön lelkünk fülibe;
    Szagolja csak s nem hallja meg
    A test e szellemhangokat. –
    Siromra, hogyha meghalok,
    Ültessetek virágokat.

    Igen, az illat a virág
    Beszéde, annak dala ez,
    S ha lényem durvább része a
    Sírban rólam lefejledez:
    Nem szagolom többé, hanem
    Hallom majd e szép dalokat. –
    Siromra, hogyha meghalok,
    Ültessetek virágokat.

    Virágillat, virág dala,
    Te lész majd ott bölcsődalom,
    Melynek lágy zengedelminél
    Tavaszonként elaluszom,
    S következendő tavaszig
    Lelkem szép álmakkal mulat. –
    Siromra, hogyha meghalok,
    Ültessetek virágokat.

    Pest, 1847. április

    Forrás: Index fórum – Kedvesch versek

  • Ivan Bunyin: Egyedül

    Eső szemereg, fut a szél,
    borzong a ködös tavi sík.
    Az élet a télbe alél,
    nem ébred a kert tavaszig.
    Zord villa. Társtalan élet.
    Festek. Sír a szél, besötétlett.

    Itt jártál tegnap, igen.
    Láttam: szemeden unalom.
    De társnak hitt a szívem
    a csapzott alkonyaton.
    Eh, menj hát! Istenem áldjon!
    Majd tűröm téli magányom.

    Még tegnapi köd gomolyog,
    ma is csupa sár a mező.
    Tornácom előtt a nyomod
    elmosta az őszi eső.
    Csak nézek a ködbe. Hiányzol
    e puszta, e szürke világból.

    Lehetne kiáltani még:
    „Jőj vissza, nehéz egyedül!”
    De a múlt neki már nem elég,
    elhagy, ha a szíve kihűl.
    Iszom. Tüze húny a parázsnak…
    Egy hű kutya kellene társnak.

    Forrás: Lélektől lélekig

    I

  • Nemes Nagy Ágnes: Halottak napján

    Világító rőtszínű fák közt
    kígyózik itt a barna út;
    nézd csak, amit most megtapintok
    a két szemem, egyszer kifut.

    A sírokon kis sárga lángok
    s dús, bódító virág halom;
    a szám mögött virít a fogsor
    s lefoszlik majd a két karom.

    Itt, ez a kar, ezek az ujjak,
    az én karom, az én kezem,
    amellyel a fatörzsbe vájva a nedves
    kérget vérezem, út, fény, fák,

    bíbor, lila párák,
    zöld, bűvös, gőzös illatok,
    ősz, vér! Kínom remegve csordul;
    mert, meghalok.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Katona Bálint: Mennyi álmunk volt

    Mennyi élet, mennyi sors,
    jutott a földön,
    mennyi kósza gondolat,
    amíg versemet költöm.

    Volt boldog gyermekkor,
    volt szárnyaló remény,
    voltak lángoló szerelmek
    ifjú korunk egén.

    Mennyit vágytunk utunkon
    a szépre, a jóra,
    mennyi álmunk volt, ami
    soha nem vált valóra.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Farkas István: Tudom, hogy senki…

    Nem lesz ott velem
    majd azok közül,
    kiket szerettem
    és elhagytam,
    akit imádtam,
    s elhagyott,
    vagy kit megbántottam,
    s nem kértem bocsánatot,
    – tán megbocsátott
    nekem, ha tudott –
    abban az utolsó,
    fájdalmas pillanatban,
    mikor mennem kell
    e Földről.

    Forrás: Lélektől lélekig