A Lélek ünnepén
A Lelket lesem én.
A Lelket, amely több, mint költemény.
A Lelket, amely sosem volt enyém.
A Lelket, amely sosem lesz enyém.
A Lélek ünnepén
Szomorún zendül egyetlen igém:
„Hogy születhetik újjá, aki vén?”…
Forrás: internet
Címke: erdélyi magyar
-
Reményik Sándor: Pünkösdi szomorúság
-
Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás
Kész a világ,
feszült, ünnepi várás
tereng felette.
Halotti csend. Csak néha néha
sóhajt az Isten lelke.Kimérve minden pálya
megtöltve minden lélek-lámpa,
ahol csak úr a lét…
De jaj, sötét van,
mélységes iszonyú sötét!A zordon tömeg-árnyék
némán zokogva kering utjain,
s csak egyet tud és egyet érez…
…Most váratlanul vágyon megvonaglik
és felzug Istenéhez:Betelt az idő!
Sugarat, fényt, szint adj nekünk,
mert epedünk!
Fényesség nélkül oly sivár az élet!
Nagy Alkotónk, oh mondd ki szent igédet
Legyen világosság!…És ismétlik mindig erősebben
a felviharzott étheren keresztül
és felharsan az egek harsonája
s a végtelennek zsolozsmája zendül
zsibongva, zsongva…Forrás: internet
-
Kányádi Sándor: Egyszerű öröm
Öröm már az is, ha a Nap
bőkezűbb, mint a tegnapi,
egy kis langymeleg, annyi csak,
hogy az eresz jégcsapjaifölengedjenek egy kicsit,
s meghervadjon a jégvirág,
hogy elláthass a sarokig,
csak a sarokig legalább,s máris meglegyint a remény,
véred is enged, csörgedez,
jeget-pengetõ hangot ad;ennyi kell, egy kis enyhe fény,
és amíg csöpög az eresz,
indulót vacog a fogad.Forrás: Lélektől lélekig
-
Reményik Sándor: Homokba írtam…
Puszták homokján különös betűk.
Fénylik a rajzuk, a vonaluk él,
Puszták homokján különös rovás;
Tán harci dal, tán baráti levél,
Talán imádság. Olyan egyre megy,
Elmossa zápor, letörli a szél.
Puszták homokján különös rovás.Homokba írtam minden mondatom,
Zápor elmossa: ne fájjon nagyon,
Letörli a szél: ne fájjon nagyon,
Homokba írtam minden mondatom.Forrás: szeretem a verseket
-
Áprily Lajos: Lassú szárnyon
Uram, a két szárnyam nehéz,
hozzád emelkedni ma nem mer.
Ne bilincselj meg és ne bánts
nagy súlyoddal, a félelemmel.
Te nagy völgyedben ne legyek
énekre béna, hitre gyáva.
Úgy kapaszkodjam, Kéz, beléd,
mint kicsi koromban anyámba.
Hívott erőseid dalos
lakomáján mindig ne késsem.
Kapudtól ne térítsen el
utat veszítő szédülésem.
Viharszeles mélyed felett
meredekedet bízva járjam,
sziklafalon hajnalmadár,
örömpiros legyen a szárnyam.
És hogyha mégis hullanék
sugaradban vagy sűrű hóban,
sohasem látott arcodat
láthassam egyszer, zuhanóban.Forrás: szeretem a verseket
-
Dsida Jenő: Tündéri éjben érkezel!
Várlak reggel.
Várlak délután.
Este
fehér zivatar rázza az ősfenyőket.Csillogó buckák
zizegve rohannak.
A szél
hörögve lengeti hosszú hósörényét.Zuzmarás utakon át
tündéri éjben
érkezel
kunyhóm elé, északifény leánya.Prémek vattáznak
bolyhosan, fehéren,
szájad
piros melegén pihék halódnak,zöldfényű csillag
reszket hajadban
s szánad előtt
felhőt zihálnak a rénszarvasok.Forrás: Szeretem a verseket
-
Kányádi Sándor: Pillanatkép
Felhő árnyéka vonul
végig a napsütötte domboldalon,
minden más árnyékot közömbösít:
az aratók föltekintenek,
a búza ringásba kezd,
a forrás elámul,
a nyúl fölriad,
az ág moccan,
a sas megáll.
Mindenki s minden viszonyul
valamiképpen a változáshoz.Aztán folytatódik minden
ott, ahol abbamaradt.Forrás: Lélektől lélekig
-
Szilágyi Domokos: Három torzó
Hétfőn fáradtan ébredek,
fáradtan az eljövendő
hétközi életek lehetőségeitől.
Hétfő reggel kezeslábas életbe öltözöm,
kérges a reggelem,
bütykös a dél, önkívület az este.
Kedd reggel pihent életet veszek föl,
estig vagyok a restje.
Szerdán szivarozom,
mindenképpen munkálkodom
a marathoni összeesésig.
Csütörtökön jövök rá,
hogy közel a vég,
de a kezdet még késik.
Péntek a kötelező derű:
elragadom a babonától,
csakazértis húsra fogom,
vagyis úgy teszek, mintha melegedném
nulla Kelvin-fokon.
Szombaton zeuszi életet öltök,
kicsapongót: egyszerre vagyok
főisten és főördög.
Vasárnap megadom magam
derű előtti borúnak,
és este nagyot mulatunk:
hétéltűek – egyhaltúak.Született kétezerben.
Kijárta a szenilitást
felső, középső, elemi fokon,
majd a befejezett
munkát rombolta le a kezdetekig.
Leköpdöste a megfogható
részleteket,
lassan hinni kezdte az elvont egészet.
A Holdtól visszaszállt a Földre –
ez volt a legnehezebb:
nem tudta megszelídíteni.
Már gyermek volt, mikor
nagy ínség ette a világot,
az élesztőt ötezerért
adták, dermesztő volt a nyár;
ő lassan elfeledte
az ábécét; elhunyt
kilencszázharmincnyolcban,
nagy szerencséje volt:
nem érte meg az első világháborút.Ezen igazolvány
kelt, mivel kelnie kellett,
tanúsítandó, hogy
nem szabad feledni az első szerelmet,
mert az örökkévalóság
csak első kóstolásra
bizonyul örökkévalónak.
Igazoljuk tehát,
hogy kezdet nélkül nincsen holnap.
Igazoljuk továbbá,
hogy – főleg beletörődés folytán –
elviselhetőbb holnapok lesznek,
de emiatt
egyre inkább fog fájni a kezdet.
Igazoljuk, hogy ebbe mégse
akar beletörődni, amióta
s ameddig tudja eszét.
Igazoljuk, hogy igaztalan
minden szófia-beszéd,
mely szerint végül kikopik
vagy meg is hal talán,
mielőtt megérné a szüretet.
Igazoljuk, hogy elsiratták.
Igazoljuk, hogy született.Forrás: Magyarul Bábelben
-
Szilágyi Domokos: Kérvény
Alulírott, ideiglenes
lakos a XX.
század negyedik, ötödik,
hatodik s hetedik emeletén,
alulírott, vagyona: még 30–40 év,
kamatok: infarktus, vélt véletlen, ki tudná,
vagy szándék, elborult, alulírott,
egyenlőre bejelentve, ott, ahol
köröztetni fogja előbb – utóbb
Elmúlás (őfelsége), és lefoglalja majd
ingó verssorait,
alulírott, külföldi bolygókon honos rokonait tudakozván,
alulírott, született júliusban, elkárhozott
mind a négy évszakban,
alulírott, még mindig félúton
(és félúton tán mindörökké),
alulírott, szolgálatos
a tájon, ahol tinta tóban
béka hangol, sás sötétség sustorog,
csillagokat csődítenek, láthatatlan ostorok,
alulírott, ki szólott nagy-kiáltván:
Hiszek, Uram! Légy segítségül
az én hitetlenségemnek!
alulírott, megutálván a föltámadás szadizmusát,
alulírott, a XX. század hetedik
s a VII. század huszadik emeletén egyszerre,
ideiglenesen;
alulírott, kinek fejére láthatatlan
csillagokról hull látható ezüst-korom,
alulírott, éjjeliőr egy
tört-ezüst koron, amely majd
beolvasztódik alulírottal együtt;
alulírott, aki nem írt alá
szerződést se a régvoltakra,
se a sose-leszre
(vagy volna valami “Gentlemen’s Agreement”, amelyről
az érdekeltek se tudnak?
jól vagyunk eleresztve!);
alulírott, álomba lassúdó rettenettel,
nem tudván mennyire kelendő
portéka a jövendő, alulírott,
alulírott, ideiglenes,
ideiglenes mindörökké,
meghallgatván a végítélet
trombitáját (Honegger-dallam-volt talán),
alulírott, rovásán több millió
halállal, születéssel, átmenettel,
alulírott, átmenet remény s rettenet közt,
alulírott, ideiglenes,
ideiglenes mindörökké,
alulírott, a hetedik,
a huszadik, az ezredik,
milliomodik halál
és millió-egy születés
súlya alatt, alulírott, alulírott.Forrás: Magyarul Bábelben
-
Szilágyi Domokos: Övön alul
A szorítóban
övön alul ütött a másik.
Tíz másodperc – csak ennyi
maradt a föltámadásig.Hát megkóstoltam a halált.
Tisztességtelen volt a harc.
Mert ott sosem akarhatod,
amit akarsz.Énnekem nem kell jutalom
(nem mintha kapnék valahol) –:
csak annyi, hogy fölmentsetek
a MÁSOK bűnei alól.Forrás: Magyarul Bábelben
