„Klasszikus: olyan könyv,
amit az emberek magasztalnak,
de sosem olvasnak.”
Címke: Humor
-
Dr. Abszurd Hunor: Idézet
„Az emberiség nem fejlődik,
csak egyre ügyesebben magyarázza
a saját hülyeségét.” -
Sárhelyi Erika – A világ vége
Egyszer elmennék a világ végére.
Csak hogy tudjam végre, le tudok-e
ülni a szélére. Megnézném, milyen
onnan a kilátás, s elvész-e a kiáltás,
vagy egy másik világból megjön
rá a felelet. Elvégre meglehet,
a világ vége csak egy másik kezdet.
Talán egy híd is vezet oda át.
Már látom, ahogy sok óriásplakát
hirdeti: „Last minute ajánlat, vissza
nem térő alkalom, megnézheti
– most akciós áron – mi van odaát,
a másik oldalon!” Ha a hídon túl
nagy lenne a forgalom, fizetnék egy
révészt, aki átvisz. S ha sokat nem is,
de maradnék néhány röpke órára,
s kipróbálnám, milyen egy másik
világból fütyülni erre a világra.Forrás: Lélektől lélekig
-
Gryllus Vilmos: Skót
Az igazi férfi dudán játszik,
vörös szakálla messzire látszik,
az igazi férfi mindig zord,
az igazi férfi szoknyát hord!Forrás: Lélektől lélekig
-
Orbán Ottó: Törpék
Erdő mélyén
két törpe,
ülnek egy nagy
gödörbe.„Én is törpe,
te is törpe,
le is vagyunk
nagyon törve.”Forrás: Lélektől lélekig
-
Petőfi Sándor: Vándorélet
Barabás rajzához
Szent Kleofás!
Milyen karaván…
Nem lehet más,
Mint oláhcigány;
Avvagy e szép utazási rend
S pőre purdék serge mit jelent?Ott húzódik a díszes csapat
Hosszú sorban zöld erdő alatt;
A családfő vén, kehes lovon,
Kit kötőfékszárnál fogva von
Üggyel-bajjal egy izmos legény…
No hisz izzad még az is szegény!
Mert bizony már régen lehete,
Hogy gabancuk a csikófogat
Elhullatta… s most mi élete?
Koplalásban tölt gyásznapokat.
Ily esetben aztán ép erő
Nem tudom, hogy volna nyerhető.S ami több, ki rája nehezül,
Nemcsak a jó dáde egyedül:
Oldalain egy-egy tarisznya lóg,
S mindenikben rajkók láthatók;
Ki-kidugván borzas fejöket,
Pityeregnek szörnyű éneket,
Mert helyök nem legkényelmesebb;
A gyaloglás? még keservesebb!
Úgy sipognak, mint az orgona,
S tudja isten, meddig tartana?
De nagyapjok hátra-hátrarúg,
S meglapulnak szépen a fiúk.Megy megettök férj, menyecske, lány
Egymás mellett és egymás után.
Ki bagóz, ki füstöt ereget,
Képezőleg terhes felleget,
Mely szemet rág, s fojtja a tüdőt.
Tán dohányuk paprikában főtt.Leghátul kócmadzagon pedig
Egy lopott malac hetvenkedik.
Boldogulni nem lehet vele!
Sejt tán, hogy napja alkonyul,
Azért viseli magát rosszul.
De segít a meszelő nyele,
Mellyel a derék családanya
Nagy vitézül nekirohana.Így intéznek bátor lépteket
Faluvégtől falu végeig.
Ily hős népet mi sem rettegtet…
Csak a szél! ezt megsüvegelik.
S okosan! mert a kaján elem
Mértéken túl emberségtelen.
Néha rájok amidőn akad:
Súg fülökbe olyan dolgokat,
Hogy lábszárok is remeg bele,
Mintha volna nyárfa levele.De ha szél úr könnyű szekeren
Gyors lovakkal más vidékre hajt:
Régi kedvök ismét ott terem,
S farba rúgnak minden földi bajt.Pest, 1844. április
Forrás: Lélektől lélekig
-
Tóth Árpád: A holdkóros apród története
A hold, az alma-báju bolygó
– Mondják – veszélyes és hamis,
Hadd mondok erről egy mosolygó,
Csiklandó mókát magam is!Dalom sajkája hős lovagkor
Romantikus vizére ring, –
Sok furcsa módi járta akkor:
Acélból volt a férfi-ing…Viszont a drága női meznek
Sok titkát, bájos holmikat,
Miket ma csipkékkel hímeznek,
Vas-öv pótolta és – lakat!Finom kis kor volt! – És e korban
Élt egy kedves, nyulánk legény,
Legnyalkább az apródi sorban,
De jaj, beteg vala szegény!Azon kapták őt éjről éjre
Az alabárdos bakterek,
Hogy egyre a kastélyerkélyre
Mászkál szegény kóros gyerek!Megtörtént néha, hogy lepottyant,
S majd szétzúzta a meredély,
De a fiúnak meg se kottyant,
Megint mászott, ha jött az éj…Hát összeültek a tudósok
S tűnődtek, ez hogy is lehet?
És lévén tudományuk jó sok,
Meg is fejték az esetet.S szavuk méltó e díszes dalra,
Mert bölcsességgel tele volt:
Azért megy az apród a falra,
Mert vonzza őt a tele hold…Nos, bölcsesség zsírjában úszott
E döntés… csak baj vala még,
Hogy a fiú akkor is kúszott,
Ha nem volt holdas fent az ég!A legfőbb bölcset ez gyötörte,
És aludni se hagyta őt,
S fejét, amely főtt, egyre törte,
És amíg törte, egyre főtt…Kiment éjjel a kertbe, s hát ott,
Amint szemét felemelé,
Íme pont a fiúra látott:
Mászott javában fölfelé!S fönt az erkély korlátja mellett
Egy lánynak ívelt termete,
Ő volt! A várúr szőke, molett
Ringó csípőjű gyermeke!Oly teljes volt, olyan igéző,
Sejtelmesen vonzó, kerek,
Hogy majdnem a bölcs kerti néző
Is kúszott már, mint a gyerek!S vígan dörmögte: éljen-éljen!
Hát mégis csak hold-kórja volt!
Mert nem fontos, hogy pont az égen
Kerestessék – a teli hold!Forrás: Lélektől lélekig
-
Olyan alacsony, hogy hajtóka van az alsónadrágján.
Forrás: Lélektől lélekig
Kattints a címre a teljes szöveghez!
-
Endrődy János – Az ellenkező
Ha mondom: hideg van, te forrsz melegedben,
Ha melegem vagyon, te fázol mentédben.
Ha én fehéret mondok, dunnogsz te feketét;
Nyúlok, ha kapához, te fogod az ekét.Ami énnálam szép, azt te rútnak mondod;
Amit bizonyítok, te aztán tagadod.
Hogy hát véget vessünk, íme csak azt mondom:
Ó, be jó ember vagy! Tagadd. Semmi gondom.Forrás: www.eternus.hu – Endrődy János versei
