Húsz éve kereslek
minden szemben, fényben
téged láttalak
minden csókban, vágyban
téged vártalak
fonalam fut
pereg a rokka-idő
várlak
hazahúz talán még hozzám
ez a féléletnyi erő
Forrás: Lélektől lélekig
Címke: idő
-
Szabó Ila – Solveig dala
-
Nagy László – Változások
Mikor először az utamba jöttél,
én szomorú
voltam, te pedig nevettél.Aztán nékem lett vidám kacagásom,
s te
méláztál a virágfakadáson.Később mindketten oly szótlanok lettünk,
sokat hallgattunk és keveset nevettünk.És most, hogyha egymás
szemeibe nézünk,
egyszerre van könnyünk vagy víg nevetésünk.Forrás: Lélektől lélekig
-
Márk Miklós – Sóhaj
Bőrömön száradó emlékcseppek,
alkony ölén menekülő nap.
Homokváram elnyelte a dagály,
kétezer éve nem láttalak…Forrás: Lélektől lélekig
-
Jan Twardowski – Siessünk
Siessünk szeretni az embereket,
olyan gyorsan mennek el,
cipő marad utánuk meg süket telefon.
Csak ami nem fontos, az cammog, mint a tehén,
ami igazán fontos, oly gyors, hirtelen történik,
utána a csend normális, egészen kibírhatatlan,
mint a tisztaság, amely legegyszerűbben
a kétségbeeséstől születik,
amikor valakire gondolunk nélküle maradván.Ne légy nyugodt, hogy van időd,
mert a bizonyosság bizonytalan,
elveszi érzékenységünket, mint minden szerencse.
Úgy jár egyszerre a kettő, mint a pátosz és a humor,
mint két szenvedély,
mely egynél mindig gyengébb.
Oly hamar mennek el,
mint júliusban elhallgató sárgarigó,
mint egy esetlen hang
vagy egy ügyetlen meghajlás.
Becsukják szemüket, hogy lássanak igazán.
Nagyobb kockázat egyébként megszületni,
mint meghalni.
Mindig túl keveset és túl későn szeretünk.Ne írj róla túl gyakran,
de írj egyszer s mindenkorra,
és olyan leszel, mint a delfin: szelíd, erős.Siessünk szeretni az embereket,
oly gyorsan mennek el,
és azok meg, akik nem mennek el,
nem mindig térnek vissza,
hisz soha nem tudni a szerelemről,
hogy az első az utolsó,
vagy hogy az utolsó – első.Sajgó Szabolcs fordítása
Forrás: Lélektől lélekig
-
Gyóni Géza – Örökre
Ne mondd ki ezt a szót: örökre.
Ne búsítsd senkinek szívét,
Mondd te csak azt, hogy – most szeretlek,
Mert a jövő perc nem tiéd.Örökre… bús, tréfás, hazug szó.
Isten ajkára illik az.
Egy percre, míg egy csók elcsattan
Leányajkon csak ez igaz.S ne is kívánd e szót: örökre!
Vesd meg, ki mondani meri.
A végtelenséget csúfolja,
Mert nincsenek csak percei.Szeresd te azt, ki büszke ajkkal
Csak azt ígéri, mit megád.
Örökre… csak a vértelenség
Kendőzi ezzel önmagát.Ameddig ajkad csókol, éget,
Ameddig szítja lángomat
A férfi-ajkon ez igaz csak
És hazudik, ki mást fogad.Vesd meg, ki így susog: örökre.
Szeresd, ki csókol s nem ígér.
Örökre szánt fanyar kötésnél
Egy csókterhes perc többet érForrás: Lélektől lélekig
-
Emily Dickinson: 511
Ha őszre várnám jöttödet,
Elűzném a nyarat,
Gazdasszony hessent így legyet,
Arcán derűs harag.Ha év múltán jönnél megint,
Gyúrnék hónap-golyót,
És külön lenne mindegyik,
Egy hónap – egy fiók.Ha századok telnének el,
Számlálnám ezt a rajt,
Míg nem temetné ujjaim
Van Dieman földje majd.Ha tudnám, hogy a vég után
Élted lesz éltemé,
Héjként lökném odébb, s kapnék
Az öröklét felé.De nem tudom, mennyi is az,
Ami még hátravan,
És ez gyötör, mint gonosz méh,
Mely zaklat untalan.Fordította: Tábor Eszter
Forrás: Lélektől lélekig
-
Kajirbekulu Gafú: Kuttabaj forrása
Gyermekkorom óta vagy, te hűs forrás,
Szomjas utas reménye e csobogás.
Leánykarcsú hegyet, mint a selyemöv,
Csak te ölelsz csörgedezve, soha más.Bár ittak, de szomjuk oltván nem tudtak
Rád vigyázni, lásd, mielőtt elhagytak,
Ételüket, edényüket eldobva,
Beszennyeztek, aztán útnak indultak.Kiveted a mocskot némán, szótlanul,
Jót és rosszat is vendégelsz konokul.
Csobogsz, tisztulsz folytonosan, szelíden,
Teremtettek jótevőnek, holnapul.Ősi medred nem hagyod, a meglevőt,
Utas révén messzire jut táp-erőd.
Mindenünk vagy. Kiket éltetsz, nem óvnak.
Nem értem a vized mellől felkelőt.Forrás: Lélektől lélekig
-
Ellen Niit: AZ OTTHONOK OTTHONOKKÁ TEREBÉLYESEDNEK
A szoba csak lakás,
a ház csak ház.
Az otthon valami más.Az otthonok idővel válnak otthonokká.
Mikor a kerti ösvény útilapui,
az aszfaltozott udvar
csenevész gizgazai
szívedhez nőttek,
mikor a szív gyökerei
áttörnek pázsiton, kövön és aszfalaton,
mikor a szív gyökerei elérik a talajvizet,
akkor vagy otthon.Az otthonok észrevétlen
terebélyesednek otthonokká.
Szállingózó őszi levelek,
alvó vidékek fölött
vándorló felhők növesztik
napról napra, évről évre.
Az állandóság tudata,
egy-egy bátorító
pillantás, érintés teszi
otthonná az otthont.
A minden reggeli
búcsúintegetés,
az ablakon kopogó
csontos és lombtalan, deres és havas,
bimbós, virágos és lombos, ősszel
tenyerükön almát tartó ágkezek.A házak is gyökeret vernek,
szobákat hajtanak, nyílnak,
virágoznak, magvakat szórnak szét,
ha már otthonokká
terebélyesedtek.Fordította: Kányádi Sándor
Forrás: Lélektől lélekig
-
Thomas Stearns Eliot: A könnyező lány szobrához
Csak állj a lépcső legfelső kövére –
hajolj a kert urnáira –
hajadat fesse a napkelte vére –
öleld magadhoz csokrodat halk döbbenettel –
vágd földhöz, és szikrázzon a
szemed szökevény szerelemmel:
hajadat fesse a napkelte vére.Bár ilyen könnyen hagytad volna el,
bár ilyen könnyen hagyott volna el,
ilyem emberi-tisztán,
mint lelked száll ki a fonnyadt tetemből,
ha többé nem emel föl.Hiszen találnék
kibúvót, egyedi fényt, mint a villám,
valami mindkettőnknek jó megoldást,
hamis mosolyt, ha már a hűséget kioltják.És elfordult a lány, de őszi szélben
képzeletemet tűnt napokba rántja,
napokba s tűnt pillanatokba:
haja vállára hull, kezében liliom van,
s elrévedek: hogy ölelt annyi éjjel!
Póz és gesztus rémlik fel elmosódva.
Ma is megráz az emlékezet álma
zavart éjfélkor s déli Nap-mosolyban.(Csillag Tibor fordítása)
Forrás: Lélektől lélekig
T
-
Márai Sándor: Csillag
Olyan messziről ért el hozzám a szemed,
Mint távoli csillagok fénye, melyek
Talán le is hulltak már az égről, mire szemem
Sugarukat felfogta.
Mire a fényévek elhozták hozzám szemed sugarát,
Már nem is én vagyok, akit látsz
S én úgy gondolok reád és nézlek életem peremén,
Mint fénylő valóságra.
Csillag,
Millió élet lehet benned és gyantás erdők,
Madár lehet benned és boldog, őszinte emberek.
Fényed a szemem éri,
De már tudom,
Hogy rég lehulltál a mocskos tejutak végtelenjén.Forrás: Lélektől lélekig
