https://verskucko.com

Címke: szabadság

  • Nagy Gáspár: Halála kellett, halála jel volt

    Kasánszky Zsombor emlékére

    Börtönöket járt hars-nevetésű
    legszebb fogsorú éneklő-szavaló barátom
    BARÁTOM ott a földben
    ’88 november 4-én elesett
    az egyenlőtlen küzdelemben
    ELESETT MINT A VÁROS
    MINT AZ ORSZÁG
    mert halála kellett most is
    hogy segítsen
    lázítson szavaljon énekeljen
    Isten helyett hengerítse el
    ama sírok elől a sziklát
    s az országosan vezényelt amnéziát
    robbantsa föl szívével
    hitével a szelíd terrorista
    a sors merényletét visszarúgva
    mint aki tudja
    az ősz vértanúi közé besorozzák
    halála kellett még
    halála jel volt a végső elszánáshoz:
    hogy éppen aznap
    majd föltámadnak a legyilkoltak
    és barátom szaval nekik
    Petőfit Illyést
    mert ők is itt parcella-társak
    az égi fényben begyűjtve
    a GYŰJTŐ fókuszába
    „ahol zsarnokság van…”
    de „Haza a magasban” mondja
    koporsó börtönéből kilépve
    a „Koszorú”-t zihálva fölmutatja

    Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia

  • Nagy Gáspár: Kiszálló önkéntes

    „A vérbeli író korunkban is szabadságos börtöntöltelék, s épp e kockázatos léthelyzet vállalása különbözteti meg a betűvetés kufáraitól, akik továbbra is, ma is dédelgetett védencei az intézményesített társadalmaknak.”
    (Danilo Kiš)

    Lám ma is
    kiolvasom szegényes harangszavát
    a Délnek:
    mert süket lettem a sok fecsegéstől,
    elszenvedtem számtalan merényletet
    viszonylagos jókedvvel, épen, köztetek –
    éppen ez jogosít fel arra,
    hogy ne szóljak vissza semmiért,
    tehát: néma is lettem, játékból kiszálló önkéntes,
    de jósolhatom: alkalmasint majd mások szólnak
    helyettemhelyettemhelyettem
    rátok,
    elrejthetetlen,
    bár ideig-óráig még rejthető
    bűnökre rábökve mutatóujjal;
    másokra pazarolhatjátok tehetetlen düheitek,
    ha még maradt egy szikrányi önérzet,
    vagy egy besúgó arctalan-arc, aki
    helyettetek is éber, mert helyetekre pályázik,
    tehát sietős a dolga, mint kinek has- és szómenése
    van…
    én már ráérős vagyok:
    a madarak alacsony röptéből kiolvasom a délutánt,
    s a csilláros égből a ránkszakadó vallatást.

    Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia

  • Székely Magda: Vitorla

    Hegytetőn volt az a szoba,
    nem is szoba, csak ágy és ablak.
    Aludt, de engem valami
    megindított, hogy felriadjak,

    s az üvegen áradt a tó,
    már nappali fényét kibontva,
    s szélfutta, párás szárnyakon
    egyetlen korai vitorla

    magányosan és boldogan
    úgy szállt a puszta ragyogáson,
    úgy szállott érintetlenül
    a vízen-égen az a vászon,

    úgy szállott az örök vizen,
    minthogyha én, kezdetek óta.
    De fölébredtek karjai,
    s én hullottam, akár a tóba.

    Forrás: —

    ⭐

  • Juhász Gyula: Martinovicsék

    A szolgaföldben nem nyughatnak ők, nem,
    Följárnának a magyar temetőben.
    Nem is merik ma eltemetni őket
    És nincs számukra még e tájon őskert.

    Maradjanak is itt egy ideig,
    Míg szolgaságunk éje letelik,
    Maradjanak, virrasszanak a csontok,
    Míg bennünket gyötörnek szolgagondok.

    Maradjanak: a kiégett szemek
    Sok úri bűnre hadd tekintsenek,
    Hadd legyenek bírák most, kiket egyszer
    Halálba küldött egy gaz, régi rendszer!

    Majd lesz még egyszer május e világon
    S nagy temetés egy víg föltámadáson.
    Szabad népeknek boldog milliója
    Kísérje őket egy új Panteonba!

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: 48. március 15.

    Ó régi szép est… tündöklő siker,
    Mikor jön egyszer hozzád fogható,
    Dicsőséged az egekig ível,
    A deszkáidon tetté vált a szó.

    Igen, az Ige testté lett, derék
    És lelkes nézők tapsoltak neked,
    Színházi est, melyen – ó büszkeség! –
    A gondolatszabadság született.

    Aktoraid: Petőfi, Jókai,
    Vasvári, Táncsics és a korai
    Tavaszi mámor sok nagy ifja még,
    Színésznőd Laborfalvy Róza volt,
    Ki Jókainak szívére hajolt…
    Ó régi szép est: jössz-e vissza még?

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: A hulló csillagokhoz

    Nem szeretem a lomha fényeket,
    A csillagot, mely álmosan ragyog,
    Ti vagytok az én örömöm látványa,
    Meteorok a fehér éjszakába:
    Suhanjatok csak és zuhanjatok,
    Ti züllött csillagok!

    Az égi rónán csöndes nyáj legel,
    Eónok óta hallgatag ragyog,
    – Ó hulljatok hát, új utat mutatva,
    A szent mélységbe fényeket juttatva,
    Suhanjatok csak és zuhanjatok,
    Ti hulló csillagok!

    Békét hazudik a csillagvilág,
    A lusta álmok éjjelén ragyog,
    – Csak rajta, rajta hát kivert, bukott raj,
    Az éjbe, mélybe termő fénycsókokkal
    Lobogjatok csak és robogjatok,
    Ti bátor csillagok!

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: Beethovenhez

    Örök hangok zenésze, borús titán, Beethoven,
    Ma egy világ siráma zendül fel bánatodban,
    S ki mennyei derűben trónolsz mosolygva ott fenn,
    Nevedre egy világ bús szíve összedobban.

    A germán géniusz, mely benned csúcsra hágott,
    Veled győzelmesen bejárja a világot,
    És ellen és barát egy testvér hangjaidnál,
    Melyek mély árja kéjt és kínt az égbe himbál!

    Nagyságod ünnepén, mely tiszta és nemes fényt
    Sugárzik boldogan a nagy Emberiségre,
    S széppé teszi a gyászt, dicsőbbé az erényt:
    Engedd, hogy egy babért fonjunk mi is e névre.

    Beethoven, hisz neved szabadság és művészet,
    S mi e két nemtőnek nevében íme néked
    Zenével áldozunk alázatos szerényen,
    A magyar muzsika ministránsaiképpen!

    Jöjj el, jöjj el közénk, ez áhítat körébe,
    Miként az Úr leszáll az oltár asztalára,
    Nagy lelked zengjen és ujjongjon a zenében
    A fúvók és vonók fönséges viharában.

    Epedjen és zokogjon és dübörögve szóljon
    Az Ember vágya és szerelme a vonókon,
    És mint felhők közül a Nap kilép ragyogva,
    Örök vigasz derűjét áraszd a bánatokra!

    Beethoven, ki a magasság és mélység sasa voltál,
    Világokat suhintó egyetlen szárnycsapással:
    Dicsőséged egébe tekint egy csonka ország,
    S a sírok ormain köszönt ma muzsikával;

    Mert emberi jogok, szabadságok, remények
    Nemes zenésze, nékünk testvérünk vagy s ha téged
    Ma ünnepel e nép is, magasztos, szent dalodban
    Rab milliók szívének egy vágya összedobban!

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: A munka

    Én őt dicsérem csak, az élet anyját,
    Kitől jövendő győzelmünk ered,
    A munkát dalolom, ki a szabadság
    Útjára visz gyász és romok felett.
    A gyárkémény harsogja diadalmát
    S a zengő sínen kattogó vonat.
    A béke ő, a haladás, igazság,
    Mely leigázza a villámokat.

    Nagy városokban, végtelen mezőkön
    A dala zeng és zúgni fog örökkön,
    Míg minden bálvány porba omol itt.
    Én őt dicsérem csak, az élet anyját,
    Kinek nővére Szépség és Szabadság
    S kinek világa most hajnalodik.

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: A békekötésre

    Magyar Tiborc, világ árvája, pórja,
    Nézz sírva és kacagva a nagyokra,
    Kik becstelen kötéssel hámba fognak,
    Hogy tested, lelked add el a pokolnak!
    De azután töröld le könnyedet
    És kacagásod jobb időkre tedd,
    Úgy állj eléjük, mint a végitélet
    Bús angyala, ki e világba tévedt:

    – Urak, világnak gőgös urai,
    Nem gyásznak napja nékem e mai,
    Emlék, remény lelkemben úgy remeg,
    Mint villámos viharban az egek!
    Kardom letettem, várok, dacolok,
    Az Isten él és a vén föld forog,
    Mene, Tekel, Fáresz: fölírva van
    Bitang hódítók palotáiban.

    Már reng a föld, már villámlik az ég,
    Lesz itt ítélet, harag napja még,
    S világok romján, tűnt gazok felett
    Én még hozsánnát énekelhetek!
    Hozsánnát néked Istenem, te nagy,
    Szabadság, aki lelkem lelke vagy,
    S magyarként és emberként – Üdv Neked! –
    Élem tovább az örök életet!

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: Vándordal

    Mienk a veszély és
    Mienk a világ.
    Mienk a madár és
    Mienk a virág.
    Mienk az országút
    És mienk a kocsma.
    A távolba nézünk
    Meg a csillagokba,
    Meg a csillagokba!

    Tiétek a boldog
    Családi szoba,
    Tiétek a börtön
    Meg a palota.
    Tiétek a harc és
    Tiétek a béke,
    Mi megyünk dalolva
    A végtelenségbe,
    A végtelenségbe.

    Forrás: MEK