Monika Bayernek
kapcsold
ki
melltartód
szépem
hadd
ússzanak
a
szerelmes
medúzák
heverjenek
a
homokra
kéken
tudja
meg
mindenki
reggelig
holdfényes
bólyák
a
melleid
Forrás: Szívzuhogás
Címke: szenvedély
-
Utassy József – Ezüsthíd
-
Nemes Nagy Ágnes – A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánad.
– Ha húsevő növény lehetne testem,
belémszívódnál, illatomba esten.Enyém lehetne langyos, barna bőröd,
kényes kezed, amivel magad őrzöd,
s mely minden omló végső pillanatban
elmondja: mégis, önmagam maradtam.Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villó, fekete tolla,
mely mint a szárny suhan, suhan velem,
hintázó tájon, fénylőn, végtelen.Magamba innám olvadó húsod,
mely sűrű, s édes, mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák.És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött, mint lampion lebeg),
magamba mind, mohón, elégítetlen,
ha húsevő virág lehetne testem.– De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem.
Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.Forrás: Szívzuhogás
-
Zelk Zoltán – Úgy tudlak téged
Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz. Fogva tartlak.
Rab vagy. S megalvadt bánatomban
már csak rabságod vigasztalhat.S hogy még gonosznak sem kell lennem,
ha futni vágysz, én futni hagylak.
S mily könnyű szívvel! Hisz tudom már,
emlékeimtől visszakaplak.Egy mozdulat, egy szó, tekintet…
bennem, köröttem rezgő részek.
De ha úgy akarom, belőlük
fölépíthetem az egészet.Téged. S köréd a szobát, házat,
az utcát is a béna fákkal.
S a napszakot… Így kaplak vissza
tested köré varázsolt tájjal.Mit rejthetnél el már előlem? –
megtanulta szemem az ívet,
amit karod hasít a légben,
ha magadra húzod az inget.S a guruló vízgyöngyök útját
a két mell közt, a test árkában,
amikor nyújtózkodva, lassan,
felállsz fürdés után, a kádban.Kifosztottalak, lásd be végre,
elloptam, íme, minden titkod.
Tudom félő, lágy harapásod,
s bőröd alatt az eret, izmot.S mikor szeretsz: leheletednek
gőzét. Síró, kis lihegésed.
Megtanultalak én örökre,
nem rólad tudok már, de téged.Én téged tudlak, és úgy tudlak,
mint az isten, ki megteremtett.
Rezgésből, árnyból és színekből
újból és újból megteremtlek.Forrás: Szívzuhogás
-
Hajnal Anna – Akarlak, szeretlek
Akarlak, szeretlek, kellesz nekem,
dacos, síró szíved csupa vad szerelem,
csupa vágy, csupa láng, csupa konok erő,
már lankad az ész, a védekező.Félelem? távolság? mit jelent?
mindig több, több éhséget teremt,
hiszen elpusztulunk így te meg én,
két árva, fuldokló, néma, szegény!Akarlak, szeretlek, rég elég
titok és várás és szenvedés,
boruljunk össze, mellre mell –
két fáklya szívünk hadd lobbanjon el!Hasító villám szívemen át,
feszül és tágul az egész világ,
szűk abroncsok a sarkkörök,
kicsap a tenger s a szent ködök
ragyogva befödnek, vihar és láng:
együtt világok várnak ránk!Együtt – vagy halál és pusztulás,
szerelem-szerelem, fényvarázs.Forrás: Szívzuhogás
-
Vörösmarty Mihály – Ábránd
Szerelmedért
feldúlnám eszemet
és annak minden gondolatját,
s képzelmim édes tartományát;
eltépném lelkemet
szerelmedért.Szerelmedért
fa lennék bérc fején,
felölteném zöld lombozatját,
eltűrném villám s vész haragját,
s meghalnék minden év telén
szerelmedért.Szerelmedért
lennék bérc-nyomta kő,
ott égnék földalatti lánggal,
kihalhatatlan fájdalommal,
és némán szenvedő,
szerelmedért.Szerelmedért
eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
dicsőbb erénnyel ékesítném,
s örömmel nyújtanám neked
szerelmedért!1843. március előtt
Forrás: Szívzuhogás
-
Petőfi Sándor – Szeretlek, kedvesem!
Szeretlek, kedvesem,
szeretlek tégedet,
szeretem azt a kis
könnyű termetedet,
fekete hajadat,
fehér homlokodat,
sötét szemeidet,
piros orcáidat,
azt az édes ajkat,
azt a lágy kis kezet,
melynek érintése
magában élvezet,
szeretem lelkednek
magas röpülését,
szeretem szívednek
tengerszem-mélységét,
szeretlek, ha örülsz
és ha búbánat bánt,
szeretem mosolyod
s könnyeid egyaránt,
szeretem erényeid
tiszta sugárzását,
szeretem hibáid
napfogyatkozását.Szeretlek, kedvesem,
szeretlek tégedet,
amint embernek csak
szeretnie lehet.
Kivűled rám nézve
nincs élet, nincs világ,
te szövődöl minden
gondolatomon át,
te vagy érzeményem
mind alva, mind ébren,
te hangzol szívemnek
minden verésében.Lemondanék minden
dicsőségről érted,
s megszereznék érted
minden dicsőséget.
Nekem nincsen vágyam,
nincsen akaratom,
mert amit te akarsz,
én is azt akarom.Nincs az az áldozat,
mely kicsiny ne lenne
éretted, hogyha te
örömet lelsz benne;
s nincs csekélység, ami
gyötrelmesen nem sért,
hogyha te fájlalod
annak veszteségét.Szeretlek, kedvesem,
szeretlek tégedet,
mint ember még soha,
sohasem szeretett!
Oly nagyon szeretlek,
hogy majd belehalok,
egy személyben minden,
de mindened vagyok:
aki csak szerethet,
aki csak él érted,
férjed, fiad, atyád,
szeretőd, testvéred.És egy személyben te
vagy mindenem nekem:
lyányom, anyám, húgom,
szeretőm, hitvesem!
Szeretlek szívemmel,
szeretlek lelkemmel,
szeretlek ábrándos,
őrült szerelemmel!…És ha mindezért jár
díj avvagy dicséret,
nem engem illet az,
egyedül csak téged;
a dicséretet és
díjat te érdemled –
mert tőled tanultam
én e nagy szerelmet!Forrás: Szívzuhogás
-
Nagy László – Aranypénz-térdű szerető
Aranypénz-térdű szerető,
muzsikás, lángsisakos,
te táplálsz engem egyedül,
bú-baj ha belémtapos.Ősszel édesült szerelem,
mint a bor télre kiforr,
lélekben erős ragyogás,
mint a pohárban a bor.Világra kedvem te szülted,
tipródva bajaimon,
nélküled szemetet eszem,
rozsdás vizeket iszom.Forrás: Szívzuhogás
-
Kassák Lajos – Négy
I.
Te vagy az, aki után lámpással futottam.
Te vagy az, akit vakon is megtaláltam.
Te vagy az, akiért érdemes az élet.
Te vagy az, akibe egyszer majd belehalok.II.
Ó szerelem, milyen szesszel itattál meg engem.
Ó szerelem, börtönbe zárnak a te karjaid.
Ó szerelem, egyképp csúnya vagy te és gyönyörű.
Ó szerelem, eltakarom előtted az arcom.III.
Kedvesem mosolyáért dicsérlek, ó Élet.
Kedvesem ízével érinted az ajkam.
Kedvesem ágyát te veted meg előttünk.
Kedvesem mérgezi meg a borod, ó Élet.Forrás: Szívzuhogás
-
Ady Endre – Most követellek magamnak
Ereimben boldog tüzek szaladnak,
harsány szívvel követellek magamnak,
mint régen-régen:
az egy-igaz Fiatalság nevében.Már nincs joga állott, tegnapi könnynek,
sorsunk fölött csak sorsunk, aki dönthet,
s már nem rivallnak
halál-sikolyos félszek és tilalmak.Kedved ha másult, már hiába másult,
tartom szíved úgy, ahogyan reám hullt
vérbe-vesződve,
sorsához nőve és sorsába nőve.Vágynak bűn volt, de itt vagy s ez valóság,
s a valóság mindig a legfőbb jóság,
se bűn, se szégyen:
az egy-igaz Fiatalság nevében.Forrás: Szívzuhogás
-
Sárközi György – Virágének
Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani,
világokat tudnánk emelni s rontani.
Ha egy lépést én tennék, ha egy lépést te tennél,
pergő csillagoknak avarán léphetnél.Ha vaskarom átfonna, ha tejkarod átfonna,
napoknak, holdaknak járása más volna.
Ha legyőzném ajkadat, ha szolgálnád ajkamat,
nem volna virradat, nem volna alkonyat.Ha lebuknánk lihegve, ha lebuknánk lobbanva,
az Úristen szíve is gyorsabbat dobbanna.Forrás: Szívzuhogás
