Egyetlen szavad
tüzénél
melengetem
árva szívem:
S bódultan,
mélázva
hallgatom
egyszavas
Szó-szimfóniád!
megtelek vele,
mint mélyen zengő
hegedűhanggal a
koncertterem, s e
szó a szerelem.
Forrás: Lélektől lélekig
Címke: Szerelem
-
Takaró Mihály: Szó-szimfónia
-
Soós Gábor: A szemed
Szemed szédülő lelked tükörterme.
Benne minden annyira eltúlzott, s mégis
olyan valószínűtlenül őszinte.
A szemed a szerelmem. A szemed fétis.A szemed a minden. Te a szemed vagy.
Mikor nézlek, rám omlik, mi jár fejedben.
Csak felfogni nem tudok ennyi mindent;
sosem nézzük sokáig egymást, mi ketten.Látom, hogy félsz, látom: bizonytalan vagy;
ezer sebed fájdalma nyílt titok nekem.
Vágyak és gátak laza hálójában
mocorog, vár egy sosem használt szerelem.És ha egyszer igazán közel jönnél,
úgy, hogy az orrunk finoman összeérne,
én csak nézném azt az eleven homályt,
és Nálad maradnék örökre… Végre.Forrás: Lélektől lélekig
-
Nemes Nagy Ágnes: Lámpa
Lámpa van a szíved közepében,
Attól fénylik minden porcikád.
Lámpafényed bársonyosra szűröd,
Mégis, ahol vékonyabb a bőröd,
Rózsaszínben földereng a szád.Hajad, az a fecske-fekete,
Lila szikrát pattogtat az éjben,
Köztük arcod csillog, mint a köd,
Augusztusi csillagok között –
Lámpa van a szíved közepében.Forrás: Lélektől lélekig
-
Szabó Lőrinc: A hazatért kedvesről
Már hatodik napja, hogy a kedvesem visszatért;
kék tengerekről, arany szigetekről tért vissza a kedvesem.A selyemhullámos ég volt az a tenger;
arany szigetek a szikrázó csillagok; az ég a tenger.Ma is oly szép és fiatal, mint amikor messzehajózott,
pedig hány tavasz múlt el azóta, hogy elhajózott!Hány nyár koszorúi hervadtak el azóta;
hányszor kivirultak azóta a sírok koszorúi!Arany szigetekről tért vissza a kedvesem,
már hatodik napja, – és még nem mertem megölelni.Kék tengerekről tért vissza a kedvesem;
hajában hét arany csillagot hozott nekem.Forrás: Lélektől lélekig
-
Áprily Lajos: Ajánlás
Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon lilák,
s az erdő óriás vörös folt,
ne haragudj: nem volt virág.De puszta kézzel mégse jöttem:
hol a halál nagyon zenél,
sziromtalan csokrot kötöttem,
piros bogyó, piros levél.S most add a lelked: karcsú váza,
mely őrzi még a nyár borát –
s a hervadás vörös varázsa
most ráborítja bíborát.Forrás: Lélektől lélekig
-
Salamon László: Te voltál…
Te voltál szép minden szépben,
Tél havában, napsütésben,
Ha a fagy tavaszra váltott,
Benne csendült kacagásod.Te voltál szép minden szépben,
Tengeri táj holdfényében,
Új paloták ablakában
A te gyermekarcod láttam.Te voltál jó minden jóban,
Ételemben, italomban,
Puha paplan melegében,
Álmaimban, téli éjben.Te voltál jó minden jóban,
Tartósban és elmúlóban,
Vigasz voltál, ha a bánat
Vetett nekem tüskeágyat.Ha szemem jövőbe látott,
Hited tette, lobogásod.
Ha a múlt réme kísértett,
Feledni tanultam érted.Öreg volnék, ha nem volnál,
De tavaszi mosolyodnál
Friss rügyet hajt sorsom fája
S több a zöldje, mint az árnya.Forrás: Lélektől lélekig
-
Paul Verlaine: Érzelmes párbeszéd
A vén parkban didereg a magány,
s két árnyék suhant át az éjszakán.Ajkuk puha, szemükben semmi élet,
alig érteni, halkan mit beszélnek.A vén parkban didereg a magány,
s múltat idéz két boldogtalan árny.– Gondolsz régi mámorunkra, szerelmem?
– Mi köze hozzá? minek érdekeljen?– Arcom álmodban ma is megjelen?
Feldobog szíved a nevemre? – Nem.– Óh szép napok! milyen forró s igaz volt
csókunk és gyönyörünk! – Lehet, hogy az volt.– És kék az ég s a remény végtelen.
– A remény eltűnt, egünk fénytelen.Riadt bokrok közt jártak, két kísértet,
és csak az éj hallotta, mit beszéltek.Szabó Lőrinc fordítása
Forrás: Lélektől lélekig
-
Harcos Katalin: Kincseim
Nincs semmim, mégis gazdag vagyok,
mert enyém a végtelen, kékszínű ég,
amelyből két szemed rám mosolyog,
felidézve a tiszta tenger színét.Enyém a napfény is, mely rám ragyog,
sugárkezével forrón átölel,
bearanyozva minden új napot,
hisz minden nap új reménnyel jön el.Enyém a Hold, mely lopva rám nevet
álmokat hozó sápadt éjeken,
amikor halkan suttogom neved,
s karodban ringatsz álomréteken.Forrás: Lélektől lélekig
-
József Attila: Hajad az ujjamé…
Hajad az ujjamé, a szoknyád alatt
Ámulva búvik a szívem
S zizegve hull a naptár levele.Vén küszöböm sír, mint a gyerek,
Amikor jössz, hogy többször gyere.Erős csapatban régi napjaim
Elfúlva rágják a fülem –
Bennünket mért nem csókoltál belé?És nem értik, hogy sápadtak, buták,
Hogy fényük nem lehet a szemedé!1926 nyara
Forrás: Lélektől lélekig
-
Paul Verlaine: A reggel langyos és arany fényében úszva
A reggel langyos és arany fényében úszva,
harmattól nedvesen ragyog a rozs s a búza,
s még őrzi az azúr az éj hűs illatát.
Kószálni indulok most céltalan: tovább
a part mentén, ahol rőt gyom virít, szegényes,
a pázsitos úton, melyet éger szegélyez.
Szél leng. Nagynéha jő csak erre egy madár,
csőrében csöpp bogyó vagy szőke szalmaszál,
s a víztükör fölött árnyéka fut tovább még.
Mély csönd.
Az álmodót úgy vonzza itt e tájék
szelíd derűje, mely el-eldajkálta rég
ábrándos álmait s ringatta kedvesét,
a fiatal leányt, kinek emléke – gyengéd,
hótiszta látomás – megzendül s földereng még,
s kit költő álmodik s a férfiképzelet
idéz rajongva, bár tán a világ nevet,
s kit végre megtalált, a Társat, Őt, a lelket,
kit lelke visszasír s azóta sem felejthet.Forrás: Lélektől lélekig
