https://verskucko.com

Címke: Szerelem

  • „A szerelem olyan, mint a szúnyog: mindig akkor csíp, amikor nem kellene.”


  • „Ne keresd az igazit. Inkább szeresd meg a valódit.”


  • „Ne fuss a szerelem után — hagyd, hadd kergetőzzön ő!”


  • „A szerelem vak… de a szomszédok nem.”


  • József Attila: Amióta…

    Amióta megláttalak,
    Szebben süt a nap le rám
    És azóta százszor szebben
    Dalol a kis csalogány.
    Csak a piros ajkad néma
    S mosoly rajta nem fakad,
    Saját magam árnya vagyok,
    Hisz csókolnom nem szabad.

    Amióta megláttalak,
    Illatosabb a mező
    És azóta tövis nélkül
    Áll a büszke rózsatő.
    Csak a lelked lett fagyosabb,
    Csak a szíved lett büszke,
    S szerelmemtől lobbant lángra
    A kétségb’esés üszke.

    Amióta megláttalak,
    Örök tavasz ég virul
    És azóta kis madarat
    Kis leány nem tart rabul.
    Csak te tartasz foglyul engem
    S csak a szívem csupa seb;
    A neveddel ajkaimon
    Halok meg! – úgy édesebb.

  • Illyés Gyula: Szeretlek

    „Szeretlek, kedvesem,
    szeretlek tégedet” –

    Szeretlek azóta,
    hogy megismertelek,
    azóta, mióta
    hétre hét, napra nap
    év negyvennegyedik,
    jött úgy, hogy észre
    a ráncaim veszik… csak
    hogy vagyok általad
    estétől reggelig
    titkosan gazdagabb –
    Életeddel telik
    annyira életem,
    hogy – enyém vagy tied? –
    el-elcserélhetem.

    Hogy így elevenen
    én neked lehetek
    lelket föltámasztó
    lét-újító verem –
    Ifjan és öregen
    sose volt kezdetek
    óta szerettelek –
    e földi rögökön

    Szeretlek, kedvesem,
    keres képzeletem
    szomjasan odafönn,
    odatúl is neked
    s nekem közös helyet…

  • Illyés Gyula: Don Juan megtérése

    És amidőn elkezdtem haldokolni
    és föltéptem az inget mellemen
    s vénen is anyámszülte meztelen
    hányódtam (pfuj!) s nem tudtam csak habogni,

    mert szem vakult, fog lazult s hullt s a fülben
    siketedés tenger-moraja kélt
    s szívemet is – még egy kis melegért –
    kitakartam s végleg megszégyenültem:

    ki volt velem? S ki lesz? Hisz mind nagyobb csak
    kiszolgáltatottságunk a hiú vigasznak,
    hogy van menekvés… (a szerelem!) – Igaz

    asszonyunk most választódik ki; az,
    ki oly türelemmel mossa le szennyünk,
    mint az az első, kitől megszülettünk!

  • Illyés Gyula: Körülvettelek…

    Körülvettelek, ahogyan
    ezer karjával a világ,
    féltve, becézve, nyugtalan,
    ahogy a víz, a lég, a fák.

    De nem nyugszik most sem a vágy,
    hogy megláncol, hogy megfogan,
    betölti tested otthonát
    és szíved alatt társa van.

    Átszállunk majd nyomtalanul
    rajtad és benned; lekonyul
    a szolgaságba szép fejed,

    de mint ág, ha terhét veti,
    megint a menny ég kell neki,
    mert ami él, csak – átmenet!

  • Illyés Gyula: Férj, feleség…

    Férj, feleség nagy fűrészt rángat,
    lovagok így párbajoznának.

    Bevág a férfi – hátradől, de
    lendül is a kis nő előre.

    Nincs pissze se köztük haragnak,
    deresén csak az ágfa jajgat.

    Szisszen ahogy lehull a mélybe
    a feje, válla, törzse, térde.

    Megy fönt a munka küzdve-kérve
    a szerelem friss ütemére.

    S bár a fa-halmot csecsemőknek,
    látom a kis párt ős-szülőknek.

    Vívás és harc, halál a munka
    s lám a világot szüli újra.

    Oh, hogyha mint ők, párba állva,
    a nemzet is mind így csatázna.

    Jő-megy a fűrész könnyű kedvvel,
    noha vasból van, noha fegyver.

  • Illyés Gyula: Két fele ver a szív…

    Két fele ver a szív, egy igen és egy nem.
    Harc ez is – de kell szebb?
    Mit tudod te, mért élsz, míg rá a kegyetlen
    halál nem felel meg!

    S a kegyes szerelem – ha egy szabadabban
    szaladó ütemre
    ráfelel egy lágyabb, akár e dalokban,
    háláját üzenve.

    A tenger a földdel, föld faggyal vitázik,
    ti nők a halállal.
    Öletekig csap, de felfutva odáig,
    tajtékkal aláhull.

    Ő dob tefeléd is, ígéri, öledben
    harcát ha kivívta,
    tanyát verve benned, üresen hagy engem,
    ha egy pillanatra.