Karácsonyest, nyugalmas este,
szemünk a friss havon mereng;
és lelkünk bánattal övezve
ki tudja, merre, merre leng?
– A szél kint a havat kavarja,
és trombitálva jár a tél;
a lelkünk félve gondol arra,
ki tőlünk most oly messze él…
Karácsonyest. – Egy drága könnyben
ó, mennyi boldogság van itt!
A gondolatunk messzeröppen
és lelkével ölelkezik:
– elcsöndesül az ég haragja,
csillag ragyog, elült a szél,
és lelkünk áldva gondol arra,
ki nemsokára visszatér…
Forrás: Szeretem a verseket
Legyen ma templom minden ember szíve,
Melyben a lélek szárnyat bontogat!
Karácsony édes ünnepén
Legyen imádság minden gondolat.
Legyen ma templom minden ember szíve,
S legyen a templom tiszta, szent fehér.
Karácsony édes ünnepén
Istennek tetsző legyen a kenyér.
Szálljon szívünkbe áldott akarat,
Ez kösse egybe mind a kezeket.
Karácsony édes ünnepén
Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!
Akinek könnyet osztogat az Élet,
És kín a napja, kín az éjjele,
Karácsony édes ünnepén
Ne fuss előle! Ó, beszélj vele!
Testét takard be s enyhítsd sok sebét!
Ó, lásd meg, tudd meg: testvér ő veled.
Karácsony édes ünnepén
A szíved szépül, őt ha öleled.
Az emberszívek örökélő őre
Tegye ma össze mind a kezeket!
Karácsony édes ünnepén
Maradj vendégünk: Jóság, Szeretet!
Forrás: Szeretem a verseket
K
Dobozokba csomagoltam:
– A szeretet érték!
Elküldöm most mindazoknak,
akik tőlem kérték.
Mellé tettem egy ölelést,
– legyen benne részed!
Remélem, ha meg kapod,
majd magad jobban érzed!
Ölelésbe csomagoltam,
szívem összes vágyát,
úgy szeretném jobbá tenni
az emberek világát!
Tettem hozzá bőven mosolyt,
viseld egészséggel!
Adj másoknak is belőle,
a mosoly nem vész el!
Mosolyomba csomagoltam,
jókedvemet néked.
Így kívánok boldogságot
és jó egészséget!
Kezdj el te is csomagolni,
vidám kedvet adni,
hogy ne tudjon emberfia
szomorú maradni!
Dobozokba csomagoltam,
szívem összes kincsét,
hadd kapja meg minden ember,
kinek ilyen nincs még!
A világát jobbá tegye,
senkinek se ártson,
boldogítson, melegítsen
idén a Karácsony!
Forrás: Szeretem a verseket
Drága Angyalom! Tudod-e hol jártam?
Álmomban ott messze, Bergengóciában!
Hol csillagok csillognak és lelkek ülnek
körül egy forró fényes tüzet!
Hol minden gyermek örül…
Ott kacag anyjával a kis gyufaáruslány!
A megfagyott muzsikus!
Einstein!
Meg a vagány, vén New Yorki taxis,
ki bejárta a Holdat.
A szeretet mindenkit térdén lovagoltat…
De jaj! Ez a karácsony, egy napig tart csupán!
Nálunk csak egy nap jár száz fagyos éj után…
Lökjünk hát a Földön 360 fokot!
S 365-ször éljünk meg minden boldog napot!
Hatvan, 2017. december 17.
Forrás: Szeretem a verseket
Szeretet ünnepe,
Ragyogó karácsony,
Nincs nálad áldottabb
Ünnep a világon!
Míg örömláng gyúl ki
Zöld fenyőid árnyán:
Ringatózik lelkünk
Boldog béke szárnyán.
Földerül az arcunk,
Mely imént borongott
Elfeledünk bút-bajt,
Minden földi gondot:
Vidámság mosolya
Csillog a szemünkbe:
Nevető angyalok
Szállnak a szívünkbe.
Ma minden kicsi ház
A Jézuska háza
Szíve örömének
Tündöklő tanyája:
Sehol szomorúság
Ránk hulló árnyéka:
Itt is, ott is csak fény:
Angyalok játéka.
Kedves, tiszta ünnep,
Nincs nálad áldottabb
Ünnep a világon!
Te vagy az az egy nap,
A küzdelmes évben,
Mikor csak szeretünk
A fenyők tövében.
Mintha az a sok fa
Egyetlen fa volna
S az egész világot
Betakarná lombja:
S mintha az a sok szív
Mind egy nagy szív volna:
Egymásra hajolva
Mind együtt dobogna…
Aki szeret,
annak
varrd fel a szakadt gombját,
mert könnyen
meglehet,
hogy felvarrja más.
Aki szeret,
annak
hallgasd meg baját, gondját,
mert könnyen
meglehet,
hogy meghallgatja más.
Aki szeret,
azzal
sose légy morc, goromba,
mert könnyen
meglehet,
hogy rámosolyog más.
Aki szeret,
szeresd!
s öleld meg naponta!
mert könnyen
meglehet,
hogy megöleli más.
És akkor
– hidd el! –
nem ő a hibás.
!
Valamikor volt a tett,
abból lett a gyűlölet,
ebből pedig szeretet
s a világnak vége lett.
Forrás: Index.hu – Kedvesch versek
A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra a karácsony.
Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.
S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony.
Forrás: Szeretem a verseket
Azt hiszed drágám, az a régi dallam
elnémulhat? Többé nem énekel?
Szerettelek. Szerettél. Áll a két szó,
Nincs hatalom, mivel ne bírna el.
Kettőnk testéből két szép fa eredt.
ők mindketten megjegyezték a dalt.
Nem szállt tova, mint langyos fellegek,
s ajkaikon aratnak diadalt.
Most semmi sem fáj. Úszom hűs habok közt.
Víz sodra enyhít. Jó itt. Ne sirass!
Fiaim, rátok nézek holdsugárból,
s nevetek, ha köröz a réti sas.
Amíg szerettek, akárhol kerestek,
én ott leszek: megleltek, így ígérem,
búvár vagyok, elbújtam bú elől,
s nevetésem felcseng, mint egy érem.
Amíg szerettek, ahányszor kerestek
szólítotok, annyiszor nézek vissza,
felelek is az állatok szavával,
a sose múló szeretet szavával,
míg érintésem könnyetek felissza.
Olyan nehéz még nélkületek élnem,
nem ízlelni édeset meg keserűt.
De ott leszek a házban. Láttok engem?
Én szólok, ha a tücsök hegedül.
Forrás: Szeretem a verseket
Rohanunk, mintha életünk késnénk le,
ha öt perccel később érünk oda,
szélünk egymás mellett úgy megyünk el…
egymás szemébe nem nézünk soha,
futunk. Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka,
már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.
Nincsenek már azok a régi ünnepek,
mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek,
s áldott némasággal várták az éjszakát,
szent hittel hitték Betlehem csillagát,
és imádkoztak együtt, szeretetben,
Miatyánk, Miatyánk, ki vagy a mennyekben…
Nincs már az a régi boldog áhítat,
mit a karácsony nyugalma áthat,
csak futunk, csak futunk,
s az életünk utol mégsem érjük,
futva, rohanva el sosem érjük…
mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen,
egymáshoz szólva, szépen, csendesen.
Forrás: Szeretem a verseket
r
