Címke: szeretet

  • Körmendi László: Karácsonyváró

    Drága Angyalom! Tudod-e hol jártam?
    Álmomban ott messze, Bergengóciában!
    Hol csillagok csillognak és lelkek ülnek
    körül egy forró fényes tüzet!
    Hol minden gyermek örül…

    Ott kacag anyjával a kis gyufaáruslány!
    A megfagyott muzsikus!
    Einstein!
    Meg a vagány, vén New Yorki taxis,
    ki bejárta a Holdat.
    A szeretet mindenkit térdén lovagoltat…

    De jaj! Ez a karácsony, egy napig tart csupán!
    Nálunk csak egy nap jár száz fagyos éj után…
    Lökjünk hát a Földön 360 fokot!
    S 365-ször éljünk meg minden boldog napot!

    Hatvan, 2017. december 17.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Endrődi Sándor – Karácsony

    Szeretet ünnepe,
    Ragyogó karácsony,
    Nincs nálad áldottabb
    Ünnep a világon!

    Míg örömláng gyúl ki
    Zöld fenyőid árnyán:
    Ringatózik lelkünk
    Boldog béke szárnyán.

    Földerül az arcunk,
    Mely imént borongott
    Elfeledünk bút-bajt,
    Minden földi gondot:
    Vidámság mosolya
    Csillog a szemünkbe:
    Nevető angyalok
    Szállnak a szívünkbe.

    Ma minden kicsi ház
    A Jézuska háza
    Szíve örömének
    Tündöklő tanyája:
    Sehol szomorúság
    Ránk hulló árnyéka:
    Itt is, ott is csak fény:
    Angyalok játéka.

    Kedves, tiszta ünnep,
    Nincs nálad áldottabb
    Ünnep a világon!
    Te vagy az az egy nap,
    A küzdelmes évben,
    Mikor csak szeretünk
    A fenyők tövében.

    Mintha az a sok fa
    Egyetlen fa volna
    S az egész világot
    Betakarná lombja:
    S mintha az a sok szív
    Mind egy nagy szív volna:
    Egymásra hajolva
    Mind együtt dobogna…

  • Jobbágy Károly – Tanítás

    Aki szeret,
    annak
    varrd fel a szakadt gombját,
    mert könnyen
    meglehet,
    hogy felvarrja más.

    Aki szeret,
    annak
    hallgasd meg baját, gondját,
    mert könnyen
    meglehet,
    hogy meghallgatja más.

    Aki szeret,
    azzal
    sose légy morc, goromba,
    mert könnyen
    meglehet,
    hogy rámosolyog más.

    Aki szeret,
    szeresd!
    s öleld meg naponta!
    mert könnyen
    meglehet,
    hogy megöleli más.

    És akkor
    – hidd el! –
    nem ő a hibás.


    !

  • József Attila – Valamikor volt a tett

    Valamikor volt a tett,
    abból lett a gyűlölet,
    ebből pedig szeretet
    s a világnak vége lett.

    Forrás: Index.hu – Kedvesch versek

  • Szilágyi Domokos – Karácsony

    A puha hóban, csillagokban,
    az ünnepi foszlós kalácson
    láthatatlanul ott a jel,
    hogy itt van újra a karácsony.

    Mint szomjazónak a pohár víz,
    úgy kell mindig e kis melegség,
    hisz arra született az ember,
    hogy szeressen és szeressék.

    S hogy ne a hóban, csillagokban,
    ne ünnepi foszlós kalácson,
    ne díszített fákon, hanem
    a szívekben legyen karácsony.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Szabó Magda – Búcsúzás

    Azt hiszed drágám, az a régi dallam
    elnémulhat? Többé nem énekel?
    Szerettelek. Szerettél. Áll a két szó,
    Nincs hatalom, mivel ne bírna el.
    Kettőnk testéből két szép fa eredt.
    ők mindketten megjegyezték a dalt.
    Nem szállt tova, mint langyos fellegek,
    s ajkaikon aratnak diadalt.

    Most semmi sem fáj. Úszom hűs habok közt.
    Víz sodra enyhít. Jó itt. Ne sirass!
    Fiaim, rátok nézek holdsugárból,
    s nevetek, ha köröz a réti sas.
    Amíg szerettek, akárhol kerestek,
    én ott leszek: megleltek, így ígérem,
    búvár vagyok, elbújtam bú elől,
    s nevetésem felcseng, mint egy érem.

    Amíg szerettek, ahányszor kerestek
    szólítotok, annyiszor nézek vissza,
    felelek is az állatok szavával,
    a sose múló szeretet szavával,
    míg érintésem könnyetek felissza.
    Olyan nehéz még nélkületek élnem,
    nem ízlelni édeset meg keserűt.
    De ott leszek a házban. Láttok engem?
    Én szólok, ha a tücsök hegedül.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Ismeretlen szerző – Rohanunk, mintha életünk késnénk le

    Rohanunk, mintha életünk késnénk le,
    ha öt perccel később érünk oda,
    szélünk egymás mellett úgy megyünk el…
    egymás szemébe nem nézünk soha,
    futunk. Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka,
    már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.

    Nincsenek már azok a régi ünnepek,
    mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek,
    s áldott némasággal várták az éjszakát,
    szent hittel hitték Betlehem csillagát,
    és imádkoztak együtt, szeretetben,
    Miatyánk, Miatyánk, ki vagy a mennyekben…

    Nincs már az a régi boldog áhítat,
    mit a karácsony nyugalma áthat,
    csak futunk, csak futunk,
    s az életünk utol mégsem érjük,
    futva, rohanva el sosem érjük…
    mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen,
    egymáshoz szólva, szépen, csendesen.

    Forrás: Szeretem a verseket
    r

  • Dutka Ákos – Karácsonyi beszélgetés az Úr Jézussal (1923)

    Ha e beteg, bolond világra
    Uram, még egyszer megszületnél,
    Bár milliónyi templomod van,
    Kezdhetnél megint Betlehemnél.

    Szalmajászolnál rangosabb hely
    Uram, tenéked ma se jutna:
    Soha messzibb a Te országod,
    „Miatyánkod” bár mindenki tudja.

    Ha így jönnél Názáretből
    Sápadtan, fázva, december este,
    Az ügyefogyott szenvedőkhöz
    Párizsba, vagy Budapestre,

    S leülnél az éhezők közt
    S abból, amit valaha mondtál
    Mesélnél új vigasztalásul –
    Elfognának a tizedik szónál.

    Mondjál csak új Hegyibeszédet
    S amit mondtál a gazdagokról
    S ha gyűlnének az elhagyottak
    S szólnál az Írás-forgatókról,

    S ha megpróbálnád Uram még egyszer
    Az Embert rávenni Szeretetre –
    Internálnának, esküszöm rá,
    Ha nem is vernének mindjárt keresztre.

    Forrás: Index.hu / Lélektől lélekig

  • Lao-ce – Az út és az erény könyve (67. rész)

    Nagy az én utam, tudja egész világ,
    s nem apad soha:
    mert végtelen,
    azért nem apad soha.
    Hogyha fogyna,
    az időben már elfogyott volna.

    Három kincsemhez ragaszkodom:
    első a szeretet,
    második a mérték,
    harmadik a tartózkodás.

    Szeretek, ezért bátor vagyok,
    mérték által hatalmas vagyok,
    visszavonulok, hát vezető vagyok.

    Manapság
    szeretet nélkül merészkednek,
    mérték nélkül vezérkednek,
    tartózkodás nélkül hatalmaskodnak:
    ezért elpusztulnak.

    Aki tapintattal vezet hadat,
    győzelmet arat;
    a szeretettel védekező legyőzhetetlen.
    A természet fegyverezi
    s a szeretet védelmezi.

    Weöres Sándor fordítása

    Forrás: Index.hu / Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos – Epigramma

    Nyűgösek voltunk. Aki szeretett,
    nem élt mellettünk könnyű életet.
    Kövünkre is ilyen írás való:
    Idege rossz volt, de a lelke jó.

    Forrás: Index.hu / Lélektől lélekig