https://verskucko.com

Címke: társadalomkritika

  • Ady Endre: Búcsú Siker-asszonytól

    Nem kellek. Jól van. Jöjjön, aki kell.
    Lantot, hitet vígan szegre akasztok.
    Kicsit pirulok. Én és a Siker?
    Jöjjenek a tilinkós álparasztok,
    Jöjjenek a nyafogó ifjú-vének,
    Jöjjenek a finom kultúrlegények.
    Nem is tudom, hogy mi történt velem,
    Hát sokat érne itt a győzelem?
    S én száz arcban is kínáltam magam,
    Vénleánykodtam. Pfuj. Már vége van.
    Ügyes kellner-had famulusa tán?
    Éhes szemben vörös, vadító posztó?
    Legyek neves hős kis kenyércsatán?
    Fussak kegyért én, született kegyosztó?
    Eh, szebb dolog kopott kabátba szokni,
    Úri dölyffel megállni, mosolyogni,
    Míg tovább táncol kacsintva, híva
    A Siker, ez a nagy hisztérika.
    Nyomában cenkek. No, szép kis öröm.
    Ezekkel együtt? Nem, nem. Köszönöm.

    Forrás: MEK

  • Szécsi Margit: Porból porba

    Ne higgy, derék, a törpének,
    ne higgy, szívem, a szürkének!
    Vesd meg, aki sorsodba áll –
    a szürkével szóba ne állj!

    Mind a paplan alá való,
    mennyi szőre, mind eladó,
    akár kese, akár fakó –
    színeidben mindenható.

    Szivárványos az ég alja,
    nem jól van a fejed alja.
    Be szent csőszöd, minden facér,
    ki magában krajcárt se ér!

    Ne higgy, derék, a törpének,
    ne higgy, szívem, a szürkének!
    Vesd meg, aki sorsodba áll –
    a szürkével szóba ne állj!

    Hogy forog a szent spirálban:
    a tömegsír himporában!
    Hogy kifoszt a fene nászért,
    megnyer hatért, árul százér.

    Mesebeli Ától-Bától –
    üsd el arany almafádtól!
    S rádvicsorít, mint a halál –
    veszett gyöngysor manipulál!

    Ne higgy, derék, a törpének,
    ne higgy, szívem, a szürkének!
    Vesd meg, aki sorsodba áll –
    a szürkével szóba ne állj!

    Egy korona, két korona,
    belőled él minden rima,
    rongyapostol, Richárd király –
    korbácsot rá! ez a szabály!

    Oszd ki neki a szent hegyen!
    Ha kurva köll: sarki legyen!
    Paradicsommadár-tarka –
    szikrázzon a romlás rajta!

    Írd az égi nagy freskóra,
    ki rányergel koporsódra!
    Nem jól van a fejed alja –
    szivárványos az ég alja!

    Porból porba míg sorolnak:
    hátadon csak szárnyad hordjad!
    Csürhével is úgy hajts haza,
    mint a Semmi napszámosa!

    Ne higgy, derék, a törpének,
    ne higgy, szívem, a szürkének!
    Vesd meg, aki sorsodba áll –
    a szürkével szóba ne állj!

  • Baranyi Ferenc: SZÉP ÚJ VILÁG

    (A „Gyöngyhalászok” – 2021 – című kötetből, Jóna Dáviddal közösen)

    Megértük,
    hogy nem égi manna,
    hanem maga a bemocskolt levegőég
    halálos permete hullik alá
    tátogó reményeinkre.

    Megértük,
    hogy hivatalos
    horgászengedéllyel is
    lehet pecázni a zavarosban.

    Megértük,
    hogy legtöbbet az kaszál,
    aki búzatáblák helyén
    sáskákat legeltet.

    Megértük,
    hogy aki vermet másnak ás,
    biztos lehet abban,
    hogy ő maga
    sosem esik bele.

    Megértük,
    hogy vizet se prédikál már,
    aki bort iszik –
    sajnálja azt is a szomjazóktól.

    Megértük,
    hogy az árvák könnyét
    palackozva árusítják,
    akik felszárítani lennének
    hivatottak.

    Megértük,
    hogy a botok boldogabbik vége
    a boldogtalanokat tanítja újra
    a régi móresre.

    És azt is megértük,
    hogy fűbe-fába,
    agyba-ágyba
    sáros lábbal besurran az állam.

    Szertenézek s nem lelem
    honom a hazában.

    🕊️

  • Baranyi Ferenc: TÓTÁGAS

    (A „Tótágas” – 2018 – című kötetből)

    A baltás gyilkos mennybe megy –
    pokolra nem jutnak ma latrok,
    a sas repesve fog legyet,
    farkasfalkák lakják az aklot,
    szobor szarja le a galambot,
    amely talapzatára szállt,
    babért tövisre vált a bajnok,
    mert itt már minden fejreállt.

    Mohamedhez megy – lám – a hegy,
    s Rómába nem mennek harangok,
    mínusz kettő az egy meg egy –
    a nulla is fölé magaslott,
    az ördög hirdet békeharcot
    s angyalt mímelve szít viszályt,
    ma csicskás is lehet parancsnok,
    mert itt már minden fejreállt.

    Gazdit pórázon tart az eb,
    pásztort terelgetnek a barmok,
    sügér delfinre vet szemet,
    szeleket zörgetnek harasztok,
    bércnek vakondtúrásnyi halmok
    szabnának magasság-határt,
    hogy zerge tiszteljen varangyot,
    mert itt már minden fejreállt.

    Herceg, a harcot jobb feladnod,
    gazokban úgysem tenne kárt…
    Itt élned-halnod, mondd, maradt ok?
    Miután minden fejreállt?

    🕊️

  • Baranyi Ferenc: NEMZETI LEGELŐ

    Hamis hangú bádogkolomp
    után kis nyáj fele tolong,
    már terelő puli se kell,
    a kolompszó az Égi Jel:

    mint Mózes a lángoszlopot
    követik bódult állatok,
    úgy követi mindegyikük
    a megkergült vezérürüt,

    hogy vakhite a kényszere.

    Csörtet önként a semmibe.

    🕊️

  • Baranyi Ferenc: ADY-IDÉZŐ

    (Dr. Faragó Ambrusnak)

    Kortársunk lettél, Dózsa unokája,
    népedért síró, bocskoros nemes,
    te lázongó kálvinista, ki az Istent
    bajtársának érezte, nem urának.

    Kortársunk vagy, mert régi verssorokkal
    a perc ma támadt emberkéit épp úgy
    idegesíted, mint sok év előtt
    a vén huncutokat, gonosz ostobákat.

    És lásd, az öreg Kúnnék százezerszám
    készülnek halni újra, mert a gyógyszert
    – mely életükhöz hozzátenne néhány
    hónapot még – nem tudják megfizetni.

    Újpesten, elcsapott legények vackán
    megint a nyomor álmodik s a disznó-
    fejű Nagyúrral nincs, aki kiálljon,
    mert már a böllérkést is rozsda marja.

    Korcsok, cifrálkodók és félig élő
    magyarkodók ítélkeznek fölötted,
    kitépnének e földből, mint a dudvát,
    hiába vagy millió gyökerű.

    Néped megint minden igának barma,
    mert harcot végig – tudjuk – sose harcolt,
    erőt játszik a vertnek született most,
    s közben fejét, jussát, szívét kobozzák,
    őrzői rég cserben hagyták a strázsán
    a hitet, mit az ember Szépbe-szőtt itt.

    És Komp-ország – szennyes hullámot szántván –
    a semmitől a semmihez verődik.

    🕊️

  • Baranyi Ferenc: MEFISZTÓTÁGAS

    Eladó, minden eladó:
    eszme, rögeszme, hit, cinizmus,
    kordé, bicikli, bárka, kisbusz,
    lógombóc és üveggolyó –
    eladó, minden eladó.

    Eladó, minden eladó:
    a meggyvörös, az enciánkék,
    a tűz, a víz, a fény, az árnyék,
    delnő, kamaszlány és lotyó –
    eladó, minden eladó.

    Eladó, minden eladó:
    a múlt s a pillanatnyi helyzet,
    a közösség, a nép, a nemzet,
    megannyi Föld- és Mars-lakó –
    eladó, minden eladó.

    Eladó, minden eladó:
    a Hét krajcár, a Bánk, a Toldi,
    Júlia, Lilla, Léda, Fanni,
    Szózat, Rákóczi-induló –
    eladó, minden eladó.

    Eladó, minden eladó.
    Forog az áru körbe-körbe,
    csobog a bor, sül az ökör – de
    nincs több vevő, mint eladó.

    És ez azért vígasztaló.

    🕊️

  • Baranyi Ferenc: KÖNYÖRGÉS HANGOS MEGHASONLÁSKOR

    Add, hogy a feljelentőm intelligens legyen –
    ne váljon zagyvasággá szavam, amit továbbít,
    hogy pontosan megértsék a Legfelsőbb Helyen:
    húz is, míg rúg e ló és – a lába is kilátszik…

    🕊️

  • Baranyi Ferenc: A FELTÖREKVÉS BALLADÁJA

    Ha korsó vagy, sose feledd:
    kútra ne járj, hogy el ne törhess,
    magadban friss buzgás helyett
    poshadt ürességet lötyögtess
    és ettől életed örök lesz,
    bár csöpp értelme sem marad…
    Ne tégy egy lépést sem, ha törtetsz –
    s a csúcson találod magad!

    Ha kurta vagy, kaparj sokat,
    s neked is lesz, több mint remélnéd,
    kalász már egy sem bólogat
    s cséplésre oldva, ím, a kévék,
    de földre pergett számos érték:
    kaparj – s hombárnyi lesz javad!
    Szedd fel, amit kínál a mélység –
    s a csúcson találod magad.

    Ha fecske vagy, hitesd el azt,
    hogy egymagad nyarat csinálhatsz,
    állítsd, hogy zörög a haraszt
    szélcsendben is, mert ráhibázhatsz…
    Minden hazugságból kimászhatsz,
    ha nincs igazán igazad,
    mellékutakon körbejárhatsz –
    s a csúcson találod magad.

    Herceg, ha mindez mégse használ –
    még egy tanács, hogy megfogadd:
    sirasd soká a ravatalnál,
    akit titokban elkapartál,
    gödröt toronymagasra rakjál –
    s a csúcson találod magad!

    🕊️

  • Baranyi Ferenc: Telekosár

    A kommentátor mondja, mondja
    s ő sem hiszi, amit papol.
    (Akkor is nektárt szavatol, ha
    megpimpósodott rég a bor.)
    Alrebellis és főeretnek
    mosolyog, mintha mosolya
    mögött a kellő tiszteletnek
    nem lenne látható nyoma.

    Futásban jártas sportriporter
    jég hátán is riszálni kész,
    fejre is áll, akármikor kell,
    de fel csak önmagára néz.

    Megannyi fürge kecskebéka
    úgy ugrabugrál, mintha csak
    fűzfára mászni volna célja
    vágyott uborkafák alatt.

    Több rámenős play boy agyában
    csak műveltség nem kap helyet,
    buta lúd, szédült tyúk, ahány van
    csakis előttük illeget.

    Fontos fajankók ivadéka
    zápolja unos-untalan
    azt a tojást is, melynek héja
    a fenekén még rajta van.

    Fusizó, félkontár középszer
    babrálja a közvéleményt,
    ágál, minősít, cáfol, érvel,
    saját paródiájaként,

    hol szentbeszéd zubog belőle,
    hol meg Marx Károly tanai –

    mindig tömött a képernyő, de
    alig van rajta valaki …